Halak – Michael Prichard, Keith Linsell

BEVEZETÉS:

A halak különösen fontos szerepet töltenek be életünkben.

E szép állatosztály érdekli a horgászokat, a könnyűbúvárokat, mindazokat, akik szeretik a természetet. Kis könyvünk alapján leírást és képet – a szó valós értelmében – kapunk a legfontosabb fogható halakról, de megismerhetjük a mélyhűtve vagy dobozban forgalomba hozott fajokat is. Olvashatunk a tengerek különös, esetleg veszedelmes lakóiról, a hatalmas, ragadozó cápákról, méregtüskéjükkel küzdő rájákról.

A halak csoportját jól körülhatárolja néhány sajátságuk együttese. Ugyanis a halak jellemzője; hogy egész életük során a vízben élnek, változó testhőmérsékletűek, azaz „hideg vérűek” – továbbá az, hogy az oxigént a környező vízből kopoltyúikkal veszik fel, nincs igazi méhlepényük, ivadékukat nem szoptatják. A víziemlősök, mint pl. a cetek vagy a fókák úszóikkal úsznak, azonban állandó testhőmérsékletűek, tehát „meleg vérűek”, ezenkívül utódaik az anyaállat méhében fejlődnek, születésük után pedig az anyaállat tejével táplálja őket. Néhány halfaj hímje vagy nősténye őrzi ugyan a lerakott petéket vagy a kishalakat, fészket is építhetnek számukra, s bizonyos mértékű ivadékgondozást is tapasztalhatunk körükben. Ez azonban kivételnek tekinthető, hiszen a halak többsége egyszerűen elhullatja ikráját, melyet a hím ivartermékével megtermékenyít. Ezt követően a megtermékenyített petéket sorsukra bízzák. A milliónyi lerakott ikrából kikelt halivadék kis része válik csak ivaréretté.

A halak a „gerincesek” közé tartoznak, de nem mindegyiknek van csontos váza. Így pl. a cápáké és rájáké csak porcos. A földtörténeti devon időszakban vagy azt követően alakultak ki, s azóta is fennmaradtak. Ősibbek, mint a csontos halak. Az édes-és tengervízben összesen mintegy 25 000-28 000 halfaj él.