| Megtekintve: 1 828

Bölcső a víz alatt – Pénzes Bethen


Pénzes Bethen


Bölcső a víz alatt


Könyv gyermekeknek

Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1984



Tartalom:



ÍGY KÉSZÜL A HALLAKÁS

Harminc-negyven évvel ezelőtt mindössze három díszhalkereskedés volt Budapesten, vidéken pedig még ennyi se. És mi a helyzet napjainkban? Több mint félszáz ilyen üzlet található a fővárosban és legalább ugyanennyi vidéken. Hiába, a gyerekek és a felnőttek is megkedvelték az akváriumokat, a gyönyörű, úszkáló halcsodákat. De sajnos, az is az igazsághoz tartozik, hogy sokan nem tudnak eleget erről a szép hobbiról, s mielőtt igazán örömüket lelnék benne, a kudarcok miatt elvesztik érdeklődésüket, kedvüket.

Régi tapasztalat, hogy az újonnan befogott vagy vásárolt halakon előbb-utóbb kitör valamilyen furcsa betegség. Ettől aztán néhány napon belül annyira legyengülnek, hogy menthetetlenül elpusztulnak. A megfogyatkozó állatok helyére újabbak és újabbak kerülnek. De ezek sem kerülhetik el sorsukat: megfertőződnek és elpusztulnak. Van, aki arra gyanakszik, hogy a szívtelen kereskedő mar eleve beteg halakat sózott a nyakára. De általában nem ez az oka a halak pusztulásának, inkább az akvárium berendezésénél követünk el hibát. Ezért hallgassuk figyelemmel és kövessük a hozzáértő tanácsait: Ha a talajjal, a vízzel és a különféle növényekkel berendeztük az akváriumot, hagyjuk 2-3 napig de ha lehet, 1-2 hétig is — pihenni, állni, hallakók nélkül. A frissen berendezett medencébe soha ne telepítsünk azonnal halakat. Ugyanis a feltöltéshez használt csapvíz mérgező klórt tartalmazhat (amely 1-2 nap alatt, állás közben elillan), másrészt a tisztának tűnő, de meg éretlen vízben a különféle, parányi kórokozók (amelyek legyengült, szunnyadó állapotban mindenütt jelen vannak) gyorsan lábra kaphatnak, és megfertőzhetik a halakat. Mondjuk hát el, hogyan készül a hallakás!

Mindenekelőtt ki kell választani azt a helyet, ahová az akváriumot telepíteni szeretnénk. Soha ne helyezzük az ablak elé, mert ott közvetlen napfény érheti. Ettől egykettőre — mar órákon belül — zölddé válhat a víz, a medence üvegfala. Lehetőleg a szoba fényszegény sarkába rakjuk az akváriumot. Először ne nagy (100 literes vagy annál nagyobb) medencét rendezzünk be. Kezdésnek elégedjünk meg a kisebb, 40-60 literes akváriummal. Csupa üveg, ragasztott medencét válasszunk, méghozzá olyat, melynek elülső lapja nagy. A medence alá előzetesen tegyünk itatós vagy újságpapírt, a puha alátét megakadályozza az üveg megfeszülését, megrepedését. A medence aljára 1-3 centi vastagságban — rakjunk tisztára mosott folyami homokot (amelyből előzőleg eltávolítottuk a kavicsokat). A homokréteg az akvárium elülső lapjánál 1, a hátsó lapjánál 3 centi vastag legyen. Mielőtt a medencét vízzel feltöltenénk, borítsunk újságpapírt a talajra. Ezután jöhet a víz, de csak finoman, óvatosan öntve, nehogy a talaj kimosódjon! A feltöltésre a szoba-hőmérsékletű (22-28 °C) víz felel meg leginkább. Ne töltsük csordultig az akváriumot, 3-4 centi hiányozzon a felső peremig. Ha evvel elkészültünk, óvatosan távolítsuk el a talajt borító, de már alaposan elázott újságpapírt. Következhet a teljesen ép, törődésmentes, üde zöld levelű vízinövények beültetése. Külön-külön, a gyökér fölött fogjuk a töveket, és így ültessük a talajba. Hátulra kerülnek a hosszú, előre a rövid növésű növényfajok. Kérdezzük meg a kereskedőtől, melyik növény milyen növésű. Ha elkészültünk az ültetéssel, töltsük fel teljesen a medencét, majd egy tiszta és méretre vágott üveglap segítségével fedjük le. Egy-két nap elteltével az enyhe zavarosság megszűnik, a víz teljesen letisztul. Széppé varázsolhatjuk akváriumunkat, ha a hátsó üveglapra kívülről — egy piros vagy barna vagy fekete vagy sárga papírlapot ragasztunk. (A zöld vagy a kék nem szerencsés szín, mert ilyen háttérben a növények nem érvényesülnek, nem láthatók jól!) Az akváriumba, egészen előre behelyeztünk egy előzetesen vízbe áztatott, könnyen lesüllyedő, szép formájú öreg szőlőgyökeret. Ha ilyenre nem tudunk szert tenni, néhány darabka barnaszén, víz-áztatta fűzgyökér is megfelel — mint díszítőanyag. Különféle színű, formájú köveket, tengeri kagylókat es csigákat, műanyagból készült búvárokat, koronával ellátott békákat és hasonló csecsebecséket soha ne tegyünk halainkhoz ezek ízléstelenek, semmi közük nincs a trópusi édesvizek világához. A medence fölé helyezzünk egy lámpát, méghozzá nagy körültekintéssel, nehogy az áram a vízzel érintkezzen! Vigyázzunk, ha könnyelműek vagyunk, könnyen végzetes áramütés érhet bennünket! A szakszerű világítás kialakításához mindig kérjétek a felnőttek segítségét! Egy-egy 40-60 literes medence megvilágításához egy 40 wattos izzó tökéletesen megfelel. A mesterséges fényt csak este, néhány órára kell bekapcsolni, nappal elegendő a természetes, szórt fény.

Ha az akváriummal elkészültünk, és az túljutott a néhány napos pihentetési időszakon kiválaszthatjuk a halakat. Ún. elevenszülő halakkal — például szivárványos guppival, széleshátú fogasponttyal, jukatáni fogasponttyal vagy mexikói kardfarkú hallal — kezdjünk akvarizálni. Ezek nem túlságosan kényesek, nem drágák, és előbb-utóbb szaporodásukra is számítani lehet. 6-8 liter vízre egy-egy halacskát számítsunk: Soha ne többet. Ha ezt az aranyszabályt betartjuk, akkor a kis halak jól fogják érezni magukat új otthonukban, és nem kell külön, drága szűrőberendezésről, légpumpáról stb. gondoskodnunk. A megvásárolt halakat lassan legalább 4 órán keresztül — szoktassuk az akváriumba, és csak azután engedjük szabadon őket. Az első napon ne etessük a halakat, mert úgyis új környezetük „belakásával” lesznek elfoglalva, az eleségre aligha figyelnek. A betelepítés másnapján viszont már megkínálhatjuk az akvárium újdonsült lakóit. Etetésükre az élő vízibolha, a kandicsrák, a szúnyoglárva és az apróra vágott, alaposan kimosott tubifex egyaránt megfelel. Időnként szárított vízibolhával, táppal is megkínálhatjuk őket. De mindig csak kevés eleséggel. 6-8 halnak legfeljebb lencse méretű táplálékot adjunk egy-egy napra, lehetőleg azonos időben és helyen. A túletetés rendkívül káros: az el nem fogyasztott táplálék az akvárium aljára süllyed, ott rövid időn belül rothadni, bomlani kezd — ettől a víz megzavarosodik, megromlik, és végül a halak elpusztulnak.

Bármilyen gondosak vagyunk is, előfordulhat, hogy halainkat meglepi az ún. darakór. Könnyen felismerhetjük, mert az állatok bágyadtak lesznek, étvágyuk csökken, testükön apró, lisztszemre hasonlító pontok jelennek meg, ami bizonyosan viszketegséget okoz, ezért a beteg halak minduntalan a növényekhez, illetve azok gyökereihez, a talajhoz dörgölődnek. Ne essünk kétségbe! Azonnal cselekedjünk. Néhány cseppnyi malachitzöldet juttassunk a vízbe, de csak annyit amitől a víz színe enyhén halványkék lesz. (A malachitzöld a legtöbb állatkereskedésben beszerezhető.) Ha nem adagoljuk túl az egyébként mérgező gyógyszert, a beteg állatok már 2-3 nap múlva meggyógyulnak. Ha a várt hatás elmarad, 2-3 nap múlva ismételjük meg a gyógykezelést. Jóllehet még sok tucat halbetegség ismert, a leggyakoribb veszélyt mégis a gyógyítható darakór jelenti.



ISBN:
963-11-3641-8
Méret:
25 x 18 cm
Oldalszám:
30
Kötés:
fűzött kemény papírkötés
Példányszám:
Nyomtatta:

KÉPEK:
Katalógusba került:
2011-09-14 óta szerepel a katalógusban.
Frissítve:
2011-09-14 02:09

Adatok

Katalógusba került:

2011-09-14

Frissítve:

2011-09-14 02:09

Katalógus ID:

No. 5573


Kategória választó

Magyar akvarista könyvek (54) | Külföldi akvarista könyvek (13) | Haltani szakkönyvek (8) | Ismeretterjesztés (20) | Akvarista lapok, folyóiratok (8) |

Ismeretterjesztés kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük