Édesvízi halak – Dr. Fritz Terofal

Bevezető

Vízi élőhelyeiken nagyon sok halfajról nem lehet olyan felvételeket készíteni, amely megfelelne a sorozatunkban megkövetelt határozó jellegnek. Ezért Fritz Wendler állatfestő a szerzővel együtt külön e célra készítette el 200, az európai édesvizekben élő halfaj élethű ábráját. A képek pontosan bemutatják a testalakból adódó faji bélyegeket, emellett a fotóknál sokkal világosabban ábrázolják az apró részleteket is, például a pikkelyeken. A sorozat többi kötetével ellentétben az elterjedési térképek nagyságát egyes halfajok nagyon szűk elterjedése miatt a kétszeresére kellett növelnünk. A végig egyhasábos, tömör, de információkban gazdag fajleírás során a szerző további 194 rokon fajra vagy alfajra is felhívja a figyelmet. Így állt össze a bárki számára könnyen érthető munka, jó áttekintést nyújtva azoknak, akik az európai édesvizek halfaunájával szeretnének megismerkedni.

Az évtizedek óta sokfelé és mindig újra előforduló halpusztulások drámai módon bizonyítják, mennyire veszélyezteti az ember világszerte a vízi élőhelyeket. Hazánkban is emlékezetesek a Balatonban és némely folyóban a környezetszennyezés miatt bekövetkezett nagy halpusztulások. Németországban 1983 végén már a halfauna 70%-át kipusztulás fenyegette. Ugyanakkor megindult egy ellentétes folyamat is, elsősorban a környezetvédelemmel kapcsolatos öntudat erősödése a nagy nyilvánosság segítségével. Egy angol sporthorgász sok évtized után újra lazacot fogott a Temzében. Ez a hal a múlt században még tömegesen élt Európa nemrég még legszennyezettebb folyójában, a Rajnában. A tiszta és egészséges vízi élőhelyek tevékeny védelmezői közé tartoznak a sporthorgászok. Gyakran elhangzik a vád, hogy a horgászok fogják ki az utolsó vadon élő halakat. Éppen fordítva: a horgászvizeket a saját jól felfogott érdekükben főként ők és a hivatásos halászok őrzik és gondozzák a legkitartóbban.

Míg azonban a halászok száma Németországban drasztikusan fogy, a sporthorgászoké tovább emelkedik. A tógazdaságokban, ahol a halászok különböző gazdasági haszonhalakat tenyésztenek, azok természetes ellenségeit nemigen tűrik meg. Így például az egykor Európa-szerte gyakori vidrát és halászsast mint konkurenseket kipusztították a halastavak környékéről. A mai közép-európai kultúrtájon már nem választhatunk érintetlen és hasznosított természet között, a két lehetőség legfeljebb a mérsékelten és irányítottan védett, illetve a civilizációs ártalmaktól meggyötört természet lehet.

Úgy tűnt, hogy e könyv jelentős részét érdemes a halászat, illetve a horgászat iránt érdeklődőknek szentelni. Claus Militz, maga is gyakorló horgász, nagy szakértelemmel mutatja be az európai sporthorgászatot. Ehhez a részhez Dominique Rebourgeon, szoros együttműködésben C. Militzcel, 60 darab, a részletekig pontos szövegközi illusztrációt készített. A biológiai és ökológiai keretekbe helyezett sporthorgászatról jó képet kapunk „A halakról általában” és „Az európai édesvízi halak élőhelyei” című fejezetekből.

G. S.

Címlapfotó: balu.