Halak, kétéltűek, hüllők – Dr. Kurt Günther, Dr. Kurt Deckert, Günther E. Freytag, Dr. Günther Sterba


Dr. Kurt Günther, Dr. Kurt Deckert, Günther E. Freytag, Dr. Günther Sterba


Halak, kétéltűek, hüllők


URÁNIA ÁLLATVILÁG

Gondolat, Budapest, 1969



Tartalom:



A halakról, a kétéltűekről és a hüllőkről ad sok ismeretet közérthető, logikus formában, sok illusztrációval és fotóval.

Részlet a könyvből (a 68. oldalon):

Valódi csontoshalak főrendje —Teleostei

A csontoshalak első, jól felismerhető elődei már a triász közepén, tehát 180 millió évvel ezelőtt megjelentek. Az Európa, Ázsia, Észak-Amerika es Afrika területén az alsó kréta időszakában kihalt Pholidophorus koponyafelépitésében már van néhány, a valódi csontoshalakra utaló vonás. Még jobban felismerhetők ezek a hasonlóságok a Leptolepidae családhoz tartozókon (a felső triásztól a középső krétáig éltek), amelyek itt már olyan méretűek, hogy a fossziliák minden erőltetés nélkül beillenek a jelenlegi Clupeiformes rendbe, Vékony pikkelyüket azonban még mindig ganoinréteg borította. A csontos ganoidokat (Holostei) a “modern” csontoshalak már a kréta végén visszaszorították, s ma ők uralják földünk valamennyi vizét. Vajon min alapszik ez a sikerük? A primitiv Leptolepidae család tagjain, de a heringhalainkon is — a Palaeoniscidákkal szemben — a vértes- és csontoshalak kiindulási formáin (lásd 61. old.) az állkapocsszerkezet átalakulását figyelhetjük meg. Míg a Palaeoniscidáknak szilárd koponyatokjuk volt, amelyhez a felső állkapocs mereven és mozdíthatatlanul csatlakozott, a csontoshalak felső állkapcsa (praemaxillare és maxillare) csak elöl függ össze a koponyával, s hátul egy szalag fűzi az alsó állkapocshoz. Ez funkcionálisan az állkapocs harapási képességének elvesztését jelenti, viszont nyeresége az előre kiölthető száj, amely így igen alkalmas a vízben lebegő táplálék beszívására. Ezzel az első valódi csontoshalaknak kibővült az életterük, amely a nyílt víznek és élővilágának meghódításában jut kifejezésre, s rengeteg új lehetőséget rejt magában. Állkapcsuk szerkezete — a táplálékszerzés különböző módszereihez alkalmazkodva — később sokféle működési átalakuláson ment át. Vázuk csak kivételesen nincs elcsontosodva, s cikloid és ktenoid típusú pikkelyeiknek nincs ganoin bevonata. Számos alacsonyabb fejlettségű faj belének meglevő spirális redői., amelyek feladata a bélfelület megnagyobbítása, itt csaknem teljesen hiányoznak.

A valódi csontoshalakon a magasabb fejlettségi foknak néhány teljesen meghatározott irányát figyelhetjük meg. Az ősi formák úszói lágy sugarúak, s a specializálódás fokozódásával a hát-, has- és fark alatti úszón kemény sugarak keletkeztek. Továbbá a magasabb fejlődési fokon álló csontoshalak úszóhólyagja is zárt (physoclist), míg például a Clupeiformes rend fajaiban kapcsolatban áll a béllel (physostomi). Végezetül meg kell még említenünk, hogy a törzs- fejlődés folyamán a valódi csontoshalak elülső állkapcsa (preamaxillare) (lásd 62. old.) a felsőt (maxiilare) a száj felső széléről egyre inkább visszaszorította. A valódi csontoshalakat a különböző szerzők nem egységesen rendszerezik, s ezáltal nyilvánvaló, hogy jellegzetességeik tárgyilagos értékelése hiányos, annak ellenére, hogy erre lehetőség van. így számunkra nem marad más, mint kiemelni a mai rendszerek fogyatékosságait, egyebekben pedig követni a ma használatos besorolást, amelyek lényegében Berg és Nikolski felfogásán alapulnak.

Címlapfotó: balu.



ISBN:
Méret:
28 x 18 cm
Oldalszám:
493
Kötés:
vászon
Példányszám:
Nyomtatta:

KÉPEK:
Katalógusba került:
2009-04-20 óta szerepel a katalógusban.
Frissítve:
2017-08-04 06:08

Adatok

Katalógusba került:

2009-04-20

Frissítve:

2017-08-04 06:08

Katalógus ID:

No. 5533


Kategória választó

Magyar akvarista könyvek (53) | Külföldi akvarista könyvek (13) | Haltani szakkönyvek (8) | Ismeretterjesztés (20) | Akvarista lapok, folyóiratok (8) |

Ismeretterjesztés kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.