Vízinövények – Dr Tuba Zoltán, Bíró Krisztina

„Itt nő a kardos sás, a barna buzogány,

Indája itt köt az ötszarvú sulyomnak,

Iromba jércéit a vizi tyúk viszi,

Sűrű sora közt zúgó nádasoknak”

(Tompa Mihály: Az ördögszekérről)

A szárazon csodákat művelő ember ősi vággyal vonzódik a vizekhez és környékükhöz, a természet legüdébb foltjaihoz. Nem csoda, hiszen a vízi, lápi és mocsári világ semmi máshoz nem hasonlítható. A folyószabályozások és lecsapolások előtt hazánk jelentős részét uralta a víz élővilágával. Csodálatos és félelmetes volt ez egyszerre. A múlt század közepi Bodrogköz lápvidékéről írja a krónikás: „Sok község él csupa lúdtenyésztés-nádlás vagy csíkhalfogásból, marhát őriz, a lápot használja, szántóföldje nincs…” Őslakosain, a csikász, halász, pákász, madarász embereken kívül a történelmi viharokban, tatár—török támadáskor nyújtott védelmet elődeinknek. Nem volt ám itt tanácsos idegennek kószálni, mert „ha valaki félrelépett az ösvényről, akkor néhány perc múlva már csak levegőbuborékok jelezték… a helyét”. Sajnos lakosaihoz is kegyetlen volt : a malária nem válogatott.

A vizek, lápok elzártságuk révén háborítatlanul őrizhették mára már megtizedelődött növényritkaságaikat. Növényei azonban még ma is számtalan meglepetést tartogatnak számunkra a szárazfölditől eltérő vízi környezetben való életmód miatt.

Kötetünkben tavaink, folyóink nyílt vizeinek és partjainak növényeit mutatjuk be a mocsarak és lápok növényzetével együtt. Utalunk arra is, hogy e növények az ott élő ember számára egyben élelemforrásként, gyógyírként és használati tárgyként is szolgáltak. A nyílt vizek hínárját szabadon lebegő, valamint aljzaton gyökerező — úszó és víz alá merült — növények alkotják. A mocsarak növényeinek kisebb-nagyobb része mindig kiáll a vízből. A lápok vízzel gazdagon ellátott, mindig nedves, tőzeges talajú területek, ahol még a víztükör is megcsillan.