Aquarium múzeum – Dezse Tibor

Akvarista nosztalgiautazás

A magyar akvarisztika hajnalán a világ csendesebb, szebb, emberibb hely volt. Az Adria hullámait magyar hajók szelték, és a fiumei mólókon magyar tengerészek jártak. A Kárpátokban magyar szót lehetett a legtöbbet hallani, Erdély is a miénk volt. Felvidék, Délvidék, Kárpátalja, Őrvidék… Nagyok voltunk és erősek. Az emberek érzései, viselkedése finomabb kulturáltabb, egyszerűbb és kiszámíthatóbb volt. Jobbak voltunk! Talán becsületesebbek, segítőkészebbek is: még tudtunk hinni egymásban, és egymás segítőkészségében, az adott szóban, egy férfias kézfogásban. A „gangos” bérházak keramitkockával burkolt udvarán ecetfák nőttek, esetleg néhány anyósnyelv volt cserépben. Az udvar középen állt a poroló, ahová az asszonyok gyakran levitték a szőnyegeket kiporolni a „prakkerral”, és minden héten betévedt egy kintornás, vagy egy hegedűs koldus. A filléreket újságpapírba csomagoltuk és úgy dobáltuk le nekik az emeletekről. A szódát, a jeget lovaskocsival hordták. A parkokból begyűjtöttük a vedgesztenyét és eladtuk a MÉH-nek, hogy legyen pár forint zsebpénzünk. A vadgesztenyéből gyógyszert készítettek. Nyáron a „dunsztos üveget”, melyben az uborka vagy a káposzta kovászolódott, mindig odébbvitték, lábbal odébbtolták, hogy érje a Nap. Ismertük egymást a szomszédokkal. Nagyanyáink minden nap átjártak egymáshoz — pontosan mindig egyidőben — kávézni és elszívni egy „cigerettát”. A férjeket ebéddel várták, amikor hazaértek a munkából. Konzervek nemigen voltak, befőzés és eltevés volt, a spejzok megtöltése savanyúsággal, lekvárral, lecsóval, paradicsomlével — aminek szezonja volt. Mindenkinek volt egy vidéki ismerőse, rokona, ahonnan minden ősszel felhozták a krumplit, és a pincében tárolták, párhetente átválogatták. Cserépkályhával fűtöttünk, s szenet vödrönként nap. mint nap hordtuk fel a pincéből. A lakáskulcsot bátran oda lehetett adni a szomszédnak, vagy a házmesternek, hogy engedje be a lakásba a kéményseprőt, ha nem volt otthon senki. Ma már szinte azt sem tudjuk ki a szomszédunk. …

Itt megrendelhető még: katt ide!

Dr. Szita Géza Tanár úr recenziója a könyvről:

„Dezse Tibor: AQUARIUM MÚZEUM

Az ember ősidők óta él együtt háziasított állataival, melyeket megkülönböztetjük aszerint, hogy milyen minőségű kapcsolatot építünk velük, és mit várunk tőlük. A társállatok megismerik gazdájukat, és vágynak a törődésre, azaz nem csak az etetés iránti igényben merül ki, amit gazdájuktól elvárnak. Ilyenek a kutyák, macskák, rágcsálók, díszmadarak. Díszállatnak nevezzük azokat az állatokat, melyeket lakásban, kertben elsősorban látványukért tartanak, mivel különösebb érzelmi kötődét nem tudnak kialakítani az emberrel. Egy akvárium halai, a madárpók vagy valamelyik hüllő bár megszokhatja ki a gazdája, és hogy tőle kap enni, de a kapcsolat csak erre korlátozódik. De vannak különbségek a díszhalaknál, mert a sügérek már felismerhetik gazdájukat. A hazai akvarisztika történetében számos eredeti könyv és fordítás jelent meg és több folyóirat létezett önállóan, vagy más újsággal kombinálva. Ez a könyv az akvarisztika kezdeteitől foglalkozik nemzetközi és hazai vonatkozásokban, felölel minden fontos fejezetet, történést, eseményt, meghatározó személyiségeket az akvarisztikában.

A nosztalgiautazás a kezdetekkel az akvarisztika atyjával és a magyar gyökerekkel indul. Sokunk életében meghatározók a nyilvános akváriumok, ezeket is sorbajárjuk a szerzővel, a Victoriaháztól a Állatkert Akváriumán át a rövid életű Belvárosi Akvárium és Terráriummal bezárólag. De az új létesítmények közül ellátogathatunk Európa legnagyobb édesvízi akváriumába az Ökocentrumba és a Nyíregyházi Ócenáriumba. Megemlékezik a szerző azokról a különös emberekről, akik a városszéli tócsák környékén nyolcasokat írnak le hálójukkal. De kik is lehetnek ők? A történelemből megidézi a kezdeteket a Budapesti Aquarium és Terrárium Egyesület történetét. Felidézi az egykori akvárium-kiállítások hangulatát Rómaifürdőn, meglátogathatjuk az egykori akvarista helyeket is a régi Budapesten.

Jeles dátumhoz, 1956-hoz kötődik a Magyar Rádióban megindult Akvaristák ötperce című műsor, mely kifejezetten az akvaristák kérése alapján indult. Erről az eseményről is megemlékezik a könyv. De megjelenik a magyar akvarisztika Arcképcsarnoka Behyna Miklóstól Perényi Józseffel bezárólag, akik motorjai voltak a fejlődésnek, bemutatja a világ leghíresebb magyar akvárium fotósát Kassányi Jenőt és egy világhírűvé vált magyar filmet az akvárium lakóinak életéről, Kollányi Ágoston rendezésében. De nem maradhatnak ki az akvarista folyóiratok sem, kiemelve a legjelentősebbet az Akvárium Magazint, melynek még a 100. Jubileumi számát is bemutatja.

Bemutatja a trópusi halak magyar megmentői fejezetben a Mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnáziumban 2013-ban indult sikeres KLG Goodeid Project-et, mely a mexikói magashegyi fogaspontyok kipusztulás elöli megmentéséről szól, akváriumi körülmények között való tenyésztésükkel. Különleges kezdeményezés a Magyar Akvarisztikáért díj alapítása – a könyv szerzője által – mely három kategóriából áll.

Érdekes fejezet az Akvárium Múzeum, mely bemutatja az akvárium típusok, a szellőztetés, a fűtés, hűtés és egyéb technikák fejlődését gazdag képarchívummal kiegészítve. A magyar akvarisztika eseménynaptára rész 1840-el kezdődik Heller Károllyal, a magyar származású botanikussal a mexikói kadfarkú hal felfedezőjével és átível az idősíkon egészen 2015. augusztus 20-ig a debreceni Exotika kiállítással bezárólag. A könyvet a magyarországon megjelent akvarisztikai szakkönyvek listája zárja. A szerző hatalmas mennyiségű anyagot gyűjtött enciklopédia szerű könyvéhez, melyet óriási képanyaggal egészített ki. Ha egy szakmának, vagy hobbinak nincs múltja, akkor annak nem lehet jövője sem, ezért gratulálunk a szerzőnek.”

forrás: www.aquad.hu