Az akvárium növényei – Pénzes Bethen

Előszó

Sok kezdő akvarista úgy véli, hogy a vízinövények csak afféle mellékszereplői, legjobb esetben díszítőelemei az akváriumnak. Éppen ezért egyesek annyira lebecsülik szerepüket, hogy legfeljebb néhány műnövényt vásárolnak, és ezeket telepítik a medence homokjába. Nem gondolva arra, hogy evvel szinte mindent elrontanak!

Bármennyire is furcsán hangzik, de a vízinövényekre az akváriumban elsődleges szükség van! Miért? Mert csakis velük együtt valósítható meg a vízi környezet nélkülözhetetlen tápanyagforgalma, biológiai egyensúlya — ami pedig a halaknak is létfeltétele!

Az akvárium talajába ültetett vagy a víz felszínére helyezett növények — amellett, hogy valóban természetszerűen díszítik a medencét — a fény hatására szerves anyagokat és oxigént termelnek, amelyekre a vízben élő csigáknak, kisebb-nagyobb rákoknak, halaknak egyaránt szükségük van. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az előbb említett állatok által kibocsátott bélsárból keletkező bomlástermékeket, szén-dioxidot rövid időn belül hasznosítják, beépítik saját szervezetükbe. Ezáltal a hulladékok újból hasznosulnak és bekerülnek a vízi tápanyagforgalomba, többek között a táplálékláncba. Így a vízinövények ténylegesen főszereplői az akváriumnak. Éppen ezért, egyáltalában nem mindegy, hogy milyen növényfaj okra esik a választásunk. Az sem közömbös, hogy milyen talaj-, hő- és fényviszonyok adottak. Végül számításba kell venni azt is, hogy mennyi szabad idő van vízinövényeink ápolására.

Kis terjedelmű ismertetőmben arra törekedtem, hogy a legfontosabb, a legismertebb és a legkönnyebben gondozható vízinövényeket közérthetően bemutassam, telepítésükhöz, szaporításukhoz és gondozásukhoz mindenki számára hasznosítható tanácsokat adjak.

Ami pedig a műanyagból készített — és sok helyen vásárolható — mű-vízinövényeket illeti, ezeket egyszer s mindenkorra felejtsük el! Ha már vásároltunk ilyeneket, dobjuk el őket vagy csak növényevő halak medencéjébe helyezzük. Ugyanis a mű-vízinövények nemcsak ízléstelenek, de teljesen haszontalanok is a vízi életközösségben. Ahol pedig — mint arra már nyomatékosan céloztunk — a növényekre éppen olyan nagy szükség van, mint az állatokra. Az életközösség csak így válik egységes egésszé!

Végül, de nem utolsósorban e helyen is hálás köszönetet mondok lektoromnak, Zsilinszky Sándornak, aki nagy gonddal javította és egészítette ki kéziratomat.

1990 tavaszán a szerző