Az akvárium élővilága, berendezése és gondozása – Behyna Miklós

Amikor szép tiszta vizű akváriumot lát a hozzá nem értő, többnyire aziránt érdeklődik, hogy milyen időközökben váltják a medence vizét? Ne csodáljuk ezt a kérdést, hiszen olyan kevés ember tud valamit a biológiai egyensúlyról s a növények és állatok ellenkező gázcseréjéről. S amikor aztán azt kezdem magyarázni, hogy a világért sem váltom a vizet, sőt boldog vagyok, hogy már kétéves, rendszerint már nem is figyel a kérdező, biztosra veszi, hogy félre akarom vezetni. Csak akkor hiszi el, ha megismeri a biológiai egyensúly örök törvényét, amely frissen tartja a szabad vizeket, amely a fenék szennyes iszapja fölött is kristálytisztán tartja a tó és mocsár csendes vizét, lehetővé teszi benne állatok és növények életét, amely a nagyvárosok szennyel fertőzött vizét is ihatóvá változtatja, ha az „hét kövön” át folyik. Ha ez a törvény nem volna, minden tó vize hamarosan dögleletes posvánnyá változnék a benne felhalmozódó növényi és állati hullák szétbomlásától.

Ha csak állatokat tartanánk a medencében, azok hulladékai egy-kettőre felhalmozódva bomlásnak indulnának és a bomlasztó baktériumok olyan nagymennyiségű széndioxidot választanának ki, melyet még a halak lélekzése is szaporítana, hogy a víz rövidesen mint méreg hatna az állatokra s ettől elpusztulnának. A régi aranyhalas edények vizét is azért cserélték ki naponként, mert a víz a halak lélekzése által megtelt széndioxiddal s a halak a víz felszínén úszkálva „pipáltak”, levegő után.

101 képpel 52 táblán, 2 színes műmelléklettel és 55 szövegközti képpel.

A borítókép balu munkája. Köszönjük!