Akváriumi halak és növények – Brian Ward

• TÖBB SZÁZ SZEMLÉLETES RAJZ ÉS FÉNYKÉP
• TÖBB MINT 300 ÉDESVÍZI ÉS TENGERI DÍSZHAL BEMUTATÁSA
• A HALAK TESTFELÉPÍTÉSÉNEK ÉS VISELKEDÉSÉNEK ISMERTETÉSE
• ÚTMUTATÓ AZ AKVÁRIUMI NÖVÉNYEK TELEPÍTÉSÉHEZ
• MINDEN RÉSZLETRE KITERJEDŐ TANÁCSOK AZ AKVÁRIUM BERENDEZÉSÉHEZ ÉS KARBANTARTÁSÁHOZ
• A HALAK ETETÉSE, SZAPORÍTÁSA, BETEGSÉGEIK GYÓGYÍTÁSA
• EGYETLEN KÖTETBEN MINDEN, AMIT A KEZDŐ AKVARISTÁNAK TUDNIA KELL!

BEVEZETÉS

Sokan vallják azt, hogy a trópusi halak tartása sok vesződséggel járó, fáradságos munka. Azonban ugyanezek az emberek gyakran aranyhalat nevelnek a kerti tóban vagy egy szobai akváriumban, pedig az aranyhalnál kényesebb díszhal kevés van: összehasonlíthatatlanul nehezebb egészséges és szemet gyönyörködtető állapotban tartani, mint a trópusi vizek legtöbb lakóját. A trópusi halak szépek, érdekesek, ugyanakkor látványuk pihentető, sőt megnyugtató. Díszei lehetnek bármilyen lakásnak, és valójában csak minimális gondoskodást igényelnek. Ha nem csupán eleven lakberendezési tárgynak tekintjük őket, sok faj közül választhatunk, ezeket könnyen tenyészthetjük is — aztán örvendezhetünk a felcseperedő kishalaknak. S ha ráadásul elég elszántak vagyunk, és nem sajnálunk több időt, pénzt és tudást befektetni, akár a trópusi korallzátonyok hangulatát is megteremthetjük a lakásban — mindeközben a Föld legszínpompásabb tengeri állataiban gyönyörködhetünk.

A halak tartása és tenyésztése puszta kedvtelésből több ezer évre tekint vissza. A régi kínaiak, majd később a japánok művészi fokon űzték a közönséges aranykárász nemesítését, így kitenyésztették az aranyhal legváltozatosabb színű és alakú fajtáit. Az igazi trópusi halak tartása szintén elég régi keletű. A Távol-Keleten halviadalok céljára tenyésztették a sziámi harcoshalat (Betta splendens) és a harcos félcsőröscsukát (Dermogenys pusillus), és ez a gyakorlat máig fennmaradt. Egy-egy ilyen halért igen magas árat fizetnek, és nagy összegű fogadásokat kötnek rájuk. Más halfajokat persze békésebb célból tartanak.

A paradicsomhal (Macropodus opercularis) lehetett az első trópusi hal, amelyet Európában sikeresen tenyésztettek. E fajt matrózok hozták az öreg kontinensre, es sikerét annak köszönheti, hogy trópusi hal létére jól bírja az átlagos szobahőmérsékletű, fűtetlen akváriumot is.

A Samuel Pepys naplójában 1665-ben leírt hal minden bizonnyal paradicsomhal volt, bár abban az időben már az aranyhalat is betelepítették Angliába.

A díszhaltartás Európában csak a 19. században vált igazán népszerűvé. Ekkor nyitották meg a közönség előtt az első nyilvános akváriumokat. Azóta az akvarisztika három nagy virágkort ért meg: az elsőt az 1930-as években, a másodikat az 1950-es évek során, a harmadikat pedig a közelmúltban. Mostanában a látványos tengeri halak tartása kezd teret hódítani, bár a lakásban tartott halak többsége ma is az édesvízi fajok közül kerül ki. Nem csoda, merthogy ezek szívósak, nincs szükségük túl sok gondozásra, és nem igényelnek költséges, speciális felszerelést.