Egészséges halak a lakásban – Brian Ward

KALAUZ A HOSSZÚ ÉLETHEZ

A világhírű angol akvarista, Brian Ward gyönyörű, színes felvételekkel gazdagon illusztrált kézikönyve — Magyarországon először— a tengeri és édesvízi halak akváriuma tartását együtt tárgyalja.

A kötetet az akvarisztika gyönyörű hobbijának hódolók nem nélkülözhetik, mert:

• segítségével minden problémájukra választ kaphatnak,

• útmutatásával eredeti, színpompás és jó közérzetű állományt alakíthatnak ki,

• általa akváriumuk a lakás szemet gyönyörködtető fénypontja lehet.

A szerző több mint 300 faj tulajdonságait elemzi. Eligazítja a kezdő akvaristát az edény, a halak, a díszítőnövények és a táp megválasztásában, a gyengélkedő állatok kezelése és a szaporítás kérdéseiben. A tapasztalt akvaristának új, a szokványostól eltérő megoldásokat kínál és eredeti ötleteket nyújt.

BEVEZETÉS

Sokan úgy vélik, hogy a trópusi halak tartása bonyolult és nehéz feladat, mégis rászánják magukat, hogy éppen aranyhalat tartsanak, amelynek sokkal nehezebb valójában szemet gyönyörködtető, tiszta környezetet, ideális életfeltételeket teremteni. Mindannyian szívesen nézegetjük a trópusi halakat, szépségük lenyűgöző, látványuk megnyugtatóan hat, s amellett, hogy a lakás különleges díszei, gondozásuk valójában kevés teendővel jár. Ha meg nem csupán élő dekorációnak tekintjük őket, sok olyan faj akad köztük, amelyet könnyű szaporítani s az ivadékait felnevelni. Kellő kitartással és igyekezettel otthonunkba varázsolhatjuk még a trópusi korallzátonyok egy kis darabkáját is, a Föld legkáprázatosabb színű élőlényeivel.

Az ember kedvtelésből már évezredek óta tart és szaporít halakat. Az ősi Kínában valóságos művészetté vált a haltartás, amelyet később a japánok is átvettek, és az ezüstkárász szelektív tenyésztésével teremtették meg az aranyhal számtalan alak- és színváltozatát. Évszázadok óta meghonosodott az igazi trópusi halak tartása is. A Távol-Keleten a halviadalokhoz hagyományosan tenyésztik ma is a sziámi harcoshalat (Betta splendens) és a félcsőrös csukát (Dermogenys pusillus), amelyek igen magas áron kelnek el, és óriási összegekben fogadnak rájuk.

Az első trópusi hal, amelyet sikeresen tartottak Európában, feltehetően a tengerészek által behozott paradicsomhal (Macropodus opercularis) volt, amely abban különbözik trópusi társaitól, hogy fűtetlen medencében, normális szobahőmérsékleten is jól megél. Igen valószínű, hogy a Samuel Pepys által 1665-ben leírt halfaj a paradicsomhal volt, bár akkoriban már az aranyhal is eljutott Angliába.

Népszerű kedvteléssé Európa-szerte csak a 19. századtól vált igazán a haltartás, amikor elszaporodnak az akváriumházak. Az akvarisztika azóta számos virágzó korszakot ért meg: először a 30-as években, majd a második világháborút követően, valamint az utóbbi esztendőkben. Manapság egyre többen próbálkoznak a szemre tetszetősebb tengeri halak tartásával, a lakásban gondozott trópusi halak zöme mégis az édesvízi fajok közül kerül ki. Érthető, hiszen szívósak, kevés gondozása igényelnek általában, és életkörülményeik fenntartásához nincs szükség különleges berendezésekre.

Az édesvizek és a tengerek sok ezer halfajt rejtenek, közülük azonban csak kevés kerül otthonunkba, mert többségük nem visel szembetűnő külső jegyeket, s magatartásuk sem különleges, éppen ezért ritkán tenyésztik őket. Számos faj pedig egészen speciális életteret kíván, amelyet akváriumi körülmények között rendkívül nehéz megteremteni. Bár a víz minősége többé-kevésbé jól szabályozható az akváriumban, az akvaristák többsége beéri annyival, hogy olyan élőhelyet teremt, ahol békésen megfér egymással sokféle és könnyen beszerezhető hal. Általában a legszívósabb fajok ezek, amelyek alkalmazkodni képesek a vízminőség változásához, a mesterséges fényviszonyokhoz és a fogsággal járó megpróbáltatásokhoz.

Ha a halak számára sikerül megfelelő körülményeket teremtenünk az akváriumban, szaporodni is fognak, ami az akvarista egyik legcsodálatosabb élménye. Vannak olyan halak, amelyek más fajok jelenlétében is szaporodnak a közös akváriumban, ez azonban ritkábban fordul elő. Gyakoribb eset az, hogy a többiek jelenlétükkel megzavarják, akadályozzák a szaporodást, sőt a legtöbb esetben felfalják az ikrát vagy az újszülöttet. Növényekkel sűrűn beültetett akváriumban az utódok jó menedéket találhatnak, így az olyan közismert akváriumi halak, mint a guppi (Poecilia reticulata), a platti (Xiphophorus variatus) vagy a mexikói kardfarkú hal (X. helleri), gyakran szaporodnak a közös medencékben.

Az akvaristának ismernie kell a halak szaporodási feltételeit, nyugalmas és békés körülményeket kell teremtenie, ha a halakat fogságban eredményesen akarja tenyészteni. Mindegyik halfajnak, sőt néha mindegyik szülőpárnak külön medencét kell berendezni. Gondosan ügyeljünk az akvárium tisztaságára, hogy a lerakott ikrát és az ivadékot megóvhassuk, és fáradságot nem kímélve gondoskodjunk az utódok táplálásáról.

Az édesvízi halakat általában könnyebb szaporítani, mint a tengerben élőket: ezek néhány kivételtől eltekintve nem tenyészthetők akváriumban.

A trópusi halak befogása és importálása igen költséges, ezért sokkal célszerűbb otthon vagy halkeltető telepeken tenyészteni őket, még akkor is, ha szaporításuk nehézséggel jár. A fogságban születő halak jól alkalmazkodnak, s általában egészségesebbek, mint befogott társaik, amelyek gyakran betegségek hordozói. A szelektív tenyésztés eredményeként többnyire színesebbek, úszóik nagyobbak, roppant változatosak testformáik, ily módon sok tetszetős és olcsó fajtát sikerült létrehozni.

Nem mindenki vállalja azonban a tenyésztéssel járó nehézségeket. A legjobb tanács ilyenkor: Gondozd őket egyszerűen! Az akvárium berendezése és karbantartása nem kíván rendkívüli teendőket. A halak sokáig, hosszú évekig élnek, ha megfelelő fajokat, fajtákat választunk, ha nem növik ki a medencét, és ha társaik sem falják fel őket ebédre. A guppikból vagy más közismert édesvízi halakból összeállított akváriumi halfauna nem kerül sokba, de ha nagyobb összeget áldozhatunk rá, természetesen szerezzünk be különlegesebb, drágább fajokat.

Bármilyen szinten, bármilyen érdeklődéssel fogunk hozzá az akvárium berendezéséhez, egy dolog felől biztosak lehetünk: az akvarisztika öröme bőségesen kárpótol a kiadásokért és a ráfordított időért.