Tavaly ilyenkor a Mikulás-nap közeledtével beszámoltunk a gébfélékről, azon belül is elsősorban a mikulásgébről. Bár most nem a tengeri karácsonyfaféregről vagy a karácsonyfa moháról fogunk írni, de hogy stílusosak maradjunk az időponthoz, egy, a télhez mintázatban illő harcsaritkaságot mutatunk be.
L-harcsák
Sajnálatos módon Magyarországon a ritkább L-harcsák eléggé mellőzöttek. A 2012-es Év díszhala választás is igazolta, hogy (bár a zebraharcsát eléggé sokan) a ritkább L-plecok világát nem is olyannyira sokan ismerik igazán. Az ismeretlenség, a nehéz vagy bizonyos fajoknál lehetetlen akvárium tenyészthetőség és sajnos bizonyos esetekben a horrorisztikus árak is hozzájárulnak, hogy nem igazán futunk össze ilyen halakkal, például az üzletek polcain. Pedig igazán sok, több száz fajuk ismeretes és van Európában is forgalomban, továbbá lenyűgöző mintázatukkal, kinézetükkel is igazán kiérdemelnének egy kicsit nagyobb szerepet a hazai akvaristák körében. Azt kell, hogy mondjam viszont, amíg az 1500-5000 Ft gyakran áldásos ár egy példányért, és a ritkább fajokért, 20-30-40 vagy akár 50.000 Ft-t is elkérnek (vagy akár néha még többet is…), ez nem is igazán fog változni…
A most bemutatásra kerülő faj csak nagyritkán kapható idehaza és ára is képlékeny, ahogy az egész rokonságé. Ez évben utoljára a hópöttyös algázóval, azaz a Hypancistrus inspector-ral foglalkozunk. És, hogy az előbbi gondolatmenetemet egy picit még kifejtsem, a fajok árának képlékenységére hívom fel a figyelmet. A Hypancistrusok közt ismert például az L129, azaz a Hypancistrus debilittera, ami 2-4.000 Ft közötti áron általában beszerezhető, míg az L46-os Hypancistrus zebra az „akciós” 20.000 Ft-tól a csillagos égig emelkedhet. Az L-es harcsák ára így körülbelül megsaccolható, viszont más fajoknál meg egészen különböző.
Példának helyi esetet hoznék fel. Úgy 5 évvel ezelőtt vásároltam egy L001-es Pterygoplichthys joselimaianust egy helyi szaküzletben. Ez a hal akkor 990 Ft-ba kerül. Mikor egy másik akváriumban Panaque nigrolineatusokat láttam, úgy 2300 Ft körül lehettek, elgondolkoztam, vajon melyiket is vásároljam meg. Mint az már kiderülhetett előbbi mondataimból, a joselimaianust választottam. Nos, az elmúlt 5 év árváltozásai a következők: a P. joselimaianus ára stagnál, míg egy Panaque-t 5-6000 Ft alatt már meg sem kapnék, azóta sem láttam helyben Panaque-t, míg a gibbicepsek, joselimaianusok általánosabbak.
Hypancistrus inspector
No de térjünk rá a havi fajválasztásunkra. A Loricariidae család eme pompás tagját 2002-ben Armbruster írta le.
Leginkább Venezuelában és Brazíliában terjedt el, tipikusan az Amazonas-folyórendszerben élő vértesharcsafaj. 15 cm-re megnövő, tepsifejű harcsa tapadókorongos szájjal rendelkezik. Teste és kopoltyúja is alkalmazkodott ahhoz, hogy kövekre, ágakra, akváriumban üvegfalra is felakaszkodjon. Fekete színezetét fehér foltok díszítik, mintha csak egy szép hóeséses nap a kertből sétált volna be.
Éjszakai hal, napközben ritkán látni, félénk és búvóhelyén tartózkodik leginkább. Ezért is fontos, hogy minél több faág, kő, kókuszhéj, agyagcső és egyéb búvóhely legyen bent. Amúgy pedig egy békés talajlakót ismerhetünk meg személyében.
Kódszáma: L-201.
Jó tartás mellett gond nélkül elél 6-8 évet is, vagy akár többet is.
75 litertől már gondozható, így nem szükséges túl nagy medence tartásához. Szeret kisebb csapatban élni – persze ha van elég búvóhelye -, ezért 100-120 literben már 5-6 egyed is tartható! Ez fontos azért is, mivel fiatal korban a nemek nem különböztethetőek meg, így csapatban kell megvásárolnunk őket.
Túl sok fény szükségtelen neki, szereti, ha a növényzet sem túl gyér. Hőigényes, 25-28 °C-on tartható jól, ehhez 0-15 közötti keménység és 5,5-7,5 közötti savasság járuljon lehetőleg. Jól szűrt, kristálytiszta, bomlástermékektől mentes és oxigéndús vizet igényel!
Társítása sem nagy gond, bár túl sok hasonló algázót és talajlakót ne helyezzünk mellé, mivel így agresszívvá válhat. A páncélosharcsák remekül érzik magukat vele együtt biotópban, nagy medencében persze más algázók, csíkhalak is mehetnek. Biotóp medencét könnyedén berendezhetünk, ha törpesügérekkel, vitorláshallal, pontylazacokkal társítjuk, nagyon pompásan néz ki egy vörös neonhalból, vörösfejű pontylazacokból, baltahasú lazacokból álló csapat, amit esetleg törpesügérekkel „fűszerezhetünk” és páncélosharcsákat, valamint L201-eseket társítunk hozzájuk.
Első ránézésre téveszmébe eshetünk azt vélvén, hogy algázó. Ez csak kis részben igaz így, mivel eszik ugyan algát és növényi részeket, de leginkább hús- és dögevő. Elfogadja a száraz táptablettákat is, de néha egészítsük ki forrázott zöldségekkel (cukkini, uborka, zöldsaláta), mégis leginkább húsfélékkel, fehérjékkel. Így adjunk nekik fagyasztott eleségeket (pl. szúnyoglárvát) vagy akár garnélát. A haltetemeket is elfogyaszthatja.
Tenyésztése
Tenyésztése akváriumban lehetséges, a hímek toll- vagy másként kefeszerű kinövéseket növesztenek mellúszójukon (például). Miután egy csövet vagy barlangot kiválasztanak, belehelyezik ikráikat, majd a hím vigyáz rájuk, őrzi őket és legyezi, nehogy bepenészesedjenek. A kelési idő eléggé hosszú, mint az sok Loricariidae esetében jellemző. A peték meglehetősen ellenállóak a penészgombák ellen, de nem szabad elbizakodnunk! Elúszás után forrázott zöldséget, artemiát, cyclopsot kaphatnak, később szúnyoglárvát.
Kényesek az infusoriák elszaporodására, ezért oda kell figyelni a vízre! Rendszeres kisebb vízcserékkel őrizzük meg a víz minőségét! A tenyésztésük nem túl egyszerű ettől függetlenül, mivel az ívás nehezen indítható be. Mindenképpen kapjanak sok fagyasztott és élő eleséget, akár külön is választhatjuk a tenyészpárt. Egy feles hidegvizes vízcsere sokat segíthet a tenyésztésükben. Ha nincsenek más halak, amik az ivadékokra veszélyesek lennének, akkor maradhatnak a szülők medencéjében is, mivel a szülők nem bántják kicsinyeiket. Még biztosabb módszer, ha a hímet a petékkel teli csővel együtt átemeljük a nevelőmedencébe. Az ikrákat nem kell elvenni a hímtől, mivel gondozza őket és kivételkor sem hagyja ott őket. Ha a kishalak már elkezdenek táplálkozni, akkor már egyenes út vezet a siker felé, nagy baj már nem lehet, ha a vízcseréket betartjuk!
Mindenkinek csak ajánlani tudom a fajt, nagy szerencse és siker lenne, ha lassan, de biztosan kezdenének el terjedni az L-harcsák az akvaristák közt.
Hypancistrus inspector – Hópöttyös algázó adatlap:
ELSŐ LEÍRÓJA:
Armbruster, 2002 CSALÁD:
Loricariidae MÉRET:
14-15 °C:
24-28 °pH 5,5-7,5 °Nk:
0-15 HELYIGÉNY:
75 liter VISELKEDÉS:
békés TÁPLÁLÉK:
mindenevő HOL TARTÓZKODIK?:
talajlakó ÉLETTARTAM:
6-8 év TERMÉSZETV. BES.:
TÉRKÉP (MAP); ELTERJEDÉSI TERÜLETE :KÜLALAK ÉS JELLEGZETESSÉGEK LEÍRÁSA:Szokásos tepsifejű vértesharcsa-forma, tapadókorong szájjal és lapos fejjel. Testét ennek a fajnak is vértpajzs fedi. Sötétszürke-fekete alapszínét fehér pettyek tarkítják, amiről nevét is kapta.TARTÁSA ÉS TENYÉSZTÉSE:Magyarországon sajnos még nem elterjedt az L-es harcsák túlnyomó többségének gondozása, pedig ez a faj sem igényel nagy medencét, és tartása sem jelent igazán problémát. Éjszaka jön elő, ezért búvóhely legyen biztosítva számára. Remekül társítható pontylazacokkal, páncélosharcsákkal, de különösebben az sem zavarja, ha biotópidegen törpe gurámik, dániók, rasborák úszkálnak fölötte. Oxigéndús, jól szűrt vízen remekül érzi magát. Ha több búvóhely is van, akkor egy 100-130 literes medencében 5-6 példány is gondozható. Mivel fiatal korban a nemeket meghatározni nehézkes feladat, a tenyésztésre szánt egyedek esetében célszerű legalább ennyi példányt beszerezni. Etetését tekintve elfogadja a száraz tápokat is (némi szoktatás után), de kedveli a fagyasztott és élő tápokat (pl. szúnyoglárva, kagyló). A haltetemeket is elfogyasztja, inkább húsevő, mint növényevő, ezért ne is várjuk, hogy az algaproblémák megoldásában sokat segítene! Fiatal korában még inkább fogyaszt algát és növényi eleséget, mint az idősebb egyedek.
A hím mellúszóján toll vagy kefeszerű kinövések jelennek meg (mint például a boszorkányharcsánál). A tenyészhalak barlangba, csőbe rejtik ikráikat, amiket a hím őriz és legyezget. Elúszás után a kishalak elkezdenek táplálkozni, kapjanak forrázott zöldséget, cyclopsot, daphniát, artemiát, később szúnyoglárvát, fagyasztott tápokat. Kerüljük az infusoriásodást, kényesek rá! Az ívást beindítani nem egyszerű feladat, de több, esetleg egymás után gyakoribb hidegvizes vízcsere (max. 50%) hatásos lehet, illetve a feldúsuló jóféle eledelek. Sok-sok búvóhely esetén tartómedencéjük is megfelel a tenyésztésre, mi több, a szülők nem is bántják kicsinyeiket, így együtt is maradhatnak (feltéve ha más hal nincs, ami levadászhatja őket), de a keltetést végző hímmel együtt a csövüket átemelhetjük egy keltető-nevelő medencébe is akár!
EGYÉB ELNEVEZÉSEK:L-102;
syn: –.
Eng: Snowball Pleco.
Egyéb köznevei: Helmipallopleko, Krunýřovec zvědavý.