Kissé megkésve, bár annál nagyobb szeretettel adjuk közre június Hónap halát, ami nem más, mint Haraldschultz páncélosharcsája! Reméljük sokaknak nyeri el tetszését eme faj, továbbá meg kell jegyeznünk, hogy ez az első alkalom, hogy Corydoras páncélosharcsát mutatunk be, annak ellenére, hogy sok hódolójuk akad idehaza is.
Corydoras haraldschultzi
Remélem, ők is örülnek valamennyire e ritkaságról szóló cikknek! A hazai akvarisztikában kevésbé közismert faj, gyakran narancsúszójú páncélosharcsaként (Corydoras sterbai) árulják, mivel különösen hasonlítanak egymásra. Ezt a halat Knaack írta le 1962-ben.
Rendszertanilag a Callichthydae-k közé tartozik, azon belül is a Corydorasok népes táborát színesíti. Rokonságban áll pl. a thorocatum harcsával, a dianémákkal, a Brochis-páncélosharcsákkal vagy éppenséggel az agyagszínű páncélosharcsával. Közeli rokona sok más páncélosharcsán kívül a Corydoras sterbai, azaz a narancsúszójú páncélosharcsa, amire megtévesztően hasonlít.
Magyar neve: Haraldschultz páncélosharcsája.
Rio GuaporéCorydoras haraldschultzi élőhelyeCorydoras haraldschultzi élőhelye
Természetes élőhelye Dél-Amerika, azon belül is Bolívia és Brazília. Elsősorban a Rio Guaporé vízbázisa képezi élőhelyét. Ez a folyó Brazíliában ered, a Serra dos Parecis déli vidékén, a Matto Grosso-tól délre. Innét kezdve északnyugati irányban halad, határfolyót képezve Bolívia és Brazília között. Jelentősebb mellékfolyói, pl. a Rio Mamoré, a Rio Blanco, a San Miguel vagy épp a Beni folyó. A Rio Guaporé folyása a Rio Madeirában folytatódik, és így magába, az Amazonas fő folyásába jut. Halunk a Guaporé-n kívül megtalálható még a Rio Mamoré és a Rio Madeira folyásában is, viszont kisebb számban.
A térképen vörössel szegélyezett zöld terület nagyjából fedi le a hal élőterületét, a barnás csík, ami nincsen beszínezve a Rio Guaporé folyása.
Színezetét tekintve szép kis páncélosharcsának mondható. Alapvetően alkata, alakja a többi páncélosharcsáknál szokott módon néz ki. Bajuszszálakkal szintén rendelkezik, amik fontos érzékszervei, sérülésüket el kell kerülni. Alapszínezete fehér. Rajta fekete rács, illetve hálómintázat látható, különböző más mintákkal. A farktőben foltsorból 4-6 található, igazándiból csíkok, melyek sok, egymáshoz közel helyezkedő foltból állnak. A test elülső fele rácsmintás. A mell és hasúszó sárgás, de ez nem annyira feltűnő, mint a sterbai esetében. A farok, hát és farok alatti úszón feketés mintázat látható.
Corydoras haraldschultzi
A Corydoras sterbai-tól történő megkülönböztetésének legfontosabb támpillére mégiscsak a fej mintázata. A narancsúszójú páncélosharcsa esetében ez sötét, feketés sok kis fehér pöttyel, sötétebb a fej, gyakorlatilag fekete alapon fehérrel pettyezett. A Haraldschultz páncélosharcsa esetében viszont ez épp fordítva történik, a fej világosabb, fehér alapon feketével mintázott. Fekete pettyek és kis csíkok láthatóak, sokkal világosabb a fej.
Viselkedése békés, jól társítható hal. Nem rabol kisebb halakra, ezért akár kisnövésű fajokkal is egyberakható. Gyakorlatilag minden olyan fajjal társítható, amik nem bántják. Nyugodt természetű, más halakat nem piszkál. Turkálós faj! Aljzatnak apró szemű sódert, vagy folyami homokot töltsünk a medencébe. Az éles szegélyű kavics, mint például a bazaltőrlemény felsértheti bajuszát, ezzel akár a hal pusztulását is okozván.
Corydoras haraldschultzi
Nem éjszakai hal, nappal egyaránt mozog, mint szürkületkor. Az aljzatot túrja eleséget keresvén, mintha mindig éhes lenne. Az alsó vízrétegekben tartózkodik, csak esetleges oxigénhiányos állapotban jár föl a vízszínre levegőért, ugyanis a bélfalukon meg tudják kötni a légköri oxigént is. Néha szívesen pihenget egy-egy nagyobb levélen. Nem elfelejtendő, hogy rajhal! Legalább 5-6 példányt gondozzunk!
Méretével már a nagyobbacska Corydorasok közé tartozik, ez is némi támpont a meghatározásban. Kifejlett testmérete akár a 7 cm-t is meghaladhatja, de 8 cm-nél nagyobbra nem nő. Én legalább egy 100 literes medencét javasolok neki, ahol 6-8 példány együtt tartható, egy csapat ebből a csodás halból nagyon is jól mutat. Természetesen az akvárium növelésével egyenesen arányosan növelhető a halak létszáma is. Társítására elsősorban mindenképp biotóp fajokat javaslok. Nagyon szép biotópot alkothat más bolíviai fajokkal, mint pl. a háromcsíkos és bolíviai törpesügér, paraguayi fehérfoltos pontylazac, egycsíkos ceruzahal. Belőlük egy-két boszorkányharcsa társaságában már össze is állt egy 100 literes biotóp akvárium. Értelemszerűen, aki nem ragaszkodik ennyire szűk környezethez, annak ajánlhatóak más amerikai halak is, hiszen pontylazacokkal, páncélos és algázó harcsákkal, vitorláshalakkal és törpesügérekkel egyaránt kijön. Lehetőleg ne tartsuk együtt nagytestű amerikai sügérfélékkel, melyek kárt tehetnek bennük. Ha még tágabb értelemben válogatunk, akkor ázsiai pontyfélék (márnák, razbórák, dániók, fonálalgázók), csíkhalak, gurámik és betták egyaránt lakótársakká válhatnak, afrikai fajok közül pedig alkalmas a kongó és molnárlazac, meggyhasú sügér, pillangóhal és még több más faj is. Lehetőleg nagytavi-sügérfélékkel történő társítását szintén kerüljük el. Viselkedése lehetővé teszi a vegyes, társas medencékbe történő telepítését.
Corydoras haraldschultzi
Hogyan is legyen otthonos a lakóhelyük? Első feladatunk az akvárium végeleges helyére történő beállítása után, hogy a már addigra kimosott aljzatot betöltsük. De milyen is legyen ez? Egyszerű rá a válasz. Minél kisebb szemcseméretű. Ajánlott a folyami homok, sóderkavics használata, mivel az élesebb szélű kavicsok gyakorta felsértik érzékeny bajuszát, ami akár végzetes is lehet számára. A folyamatos turkálás során ilyen talajon folyamatosan kopik a bajsza, épp ezért nem szabad, például bazaltőrleményt tölteni oda. Kövekből készült barlangokat, kókuszhéjakat helyezhetünk el, bár otthonosabb lesz lakhelye, kedvencünknek kifejezetten nincsen erre szüksége. Gyökerekkel, ágakkal élethűbb környezet alakítható ki. Nem fogyasztja a növényeket, éppen ezért ne fukarkodjunk velük, készítsünk „dzsungelt” bátran. A nagyon könnyed hínárokat esetleg kitúrhatja, de ez nem jellemző rá kifejezetten. Ebből a szempontból a növények megválasztása esetében nem okozhat nagy gondot.
Corydoras haraldschultzi
No, és a vízkémia. Igényei szerint lágy és kissé savas vizet kell biztosítani számára. Ezen oknál fogva az nk érték lehetőleg a 15-öt ne haladja meg, a legoptimálisabb pH érték pedig a 6-6.5 körüli neki. Hőmérsékletet 24-28 C közöttire állítsuk be. A meleget elviseli, de nem olyan melegkedvelő, mint „sterbai-rokona”, ezért bár helyezhető diszkoszhalak mellé, mégiscsak jobb a 26-27 C maximum (ami a diszkoszhalnak természetesen nem a legoptimálisab…). Ezekkel a vízérték-igényekkel tökéletesen megfelel egy átlagos amerikai medencébe. Az nk szint akár 4-5 is lehet, teljesen megfelel neki. A szűrés ne legyen gyenge, ugyanis nem szereti, ha a bomlástermékek felszaporodnak tartóvizében. Lehetőleg mechanikailag és biológiailag is erős szűrőt alkalmazzunk. Egy külső szűrő sem árt meg, de azért nem kell nagy túlzásokba esni, bár 100 liternél ilyet már nyugodtan alkalmazhatunk. Oxigénigénye átlagos. Rendszeresen, 2 hetente 20%-ot cseréljünk le vizéből, így méginkább megőrizhetjük egészségi állapotát. Betegségekre nem érzékeny, de lehet látni sajnos az üzletekben néha ferde gerincű példányokat is a beltenyészet következtében. Ezeket lehetőleg ne vásároljuk meg. Tipikus „cory-vész” az ún. szemvesztés, minek során mechanikai sérülésből adódóan elveszítik szemüket, és gyakorlatilag egy lyuk marad a helyén. Ez később jelentősen nem nehezíti életkörülményeit, ugyanis ép bajusszal sokkalta többre megy, még így szem nélkül is. A bajusz a legfontosabb érzékszerve, arra még a „szeme fényénél” is jobban kell vigyázni. Nem túl dekoratívak az ilyen „szemtelen” halak, viszont életképesek maradnak, ha túlságosan nem fertőződik esetleg el az egy ideig még nyílt seb. A darakóros megbetegedésre nem érzékeny, esetenként szemkidülledés előfordulhat. Ne kezeljük réztartalmú gyógyszerekkel, mivel vértes harcsa.
Corydoras haraldschultzi
Etetése nem jár különösebb gonddal. Száraz tápokon is tartható, fogyasztja a lemezes, granulált és talajra süllyedő tablettás tápokat is. Nem maradékevő. A páncélosharcsákat gyakran úgy állítják be a boltokban, hogy elegendő számukra a maradék, nem kell etetni őket különösebben. Ez úgy, ahogy van nem igaz, egy igazi akvarista nem sajnálja a külön etetést páncélosaitól. Ha mást nem, legalább száraz tápokból kapjon többfélét, hiszen nekik is épp úgy kell a változatosság, mint más halaknak. Nagyon kedvelik a fagyasztott és élő táplálékokat. A tubifexet, szúnyoglárvát nagyon ügyesen húzzák ki a kavics közül. Természetesen más féle-fajta eledelt is kaphat, ott van az artémia, cyclops, daphnia, banánféreg, mikró, stb. Amennyire csak lehet, etessük változatosan! A halak kondíciójának érdekében nem mindegy! Az előző megállapításra visszatérve, a takarításból annyi igaz, hogy a lesüllyedt pehelytápokat, amit a többi hal már nem igazán eszik meg, nos ezeket kikeresik a kavicsok közt, és szépen elfogyasztják, ezzel is biztosítva az akvárium tisztaságát, és a minél kisebb károsanyag-tartalmat.
Corydoras haraldschultzi
Tenyésztése hasonlóan zajlik, mint más páncélosharcsáknál. Csapatban és párban is ívatható, erre egy hidegvizes részleges vízcsere is hatással lehet. Egy 40-50 literes medencében nyugodtan szaporíthatjuk, ha párban helyezzük ki (akkor esetleg kisebb akvárium is elég), akkor a legkövérebb nőstényt a legszebb hímmel pároztassuk! A nőstény szívesen ragasztja az akvárium üvegére ikráit, de ez leveleken is előfordulhat. A kishalaknál rendszeresen és gyakran cseréljünk vizet, és először kisebb eleséggel (banánféreg, frissen kelt artemia, planktoneleség, stb.) indítsunk. Egy idő után már nem lesz problémás felnevelésük, és akkor már szeletelt szúnyoglárva és tubifex is szerepelhet menüjében. Az ívás után mellesleg célszerű a szülőket kivenni, légporlasztás, esetleg xanthakridin használata indokolt lehet.
Corydoras haraldschultzi
Beszerezhetőségét tekintve nem tartozik a közismert és gyakori páncélosharcsák közé. Ugyan nem olcsó egy nagyobbacska raj beszerzése, mégis javasolt csapatban tartani. Nem tudok róla, hogy jelenleg ezzel a fajjal, mint tenyésztő, bárki is foglalkozna Magyarországon, de ez semmit sem jelent. Remélem, nemsokára elterjedtebb lesz, bár nem valószínű, hogy a narancsúszójú páncélosharcsát egyhamar népszerűségében utoléri, hiszen utóbbi eléggé kedvelt, bár általánosságban még nem túl gyakran tartott faj.
Minden kedves akvarista társamnak, aki tartja ezt a fajt sok sikert kívánok!
Haraldschultz páncélosharcsája – Corydoras haraldschultzi elterjedési területe (distribution map)
Homokos aljzatú folyók az Amazonas-medencében.
KÜLALAK ÉS JELLEGZETESSÉGEK LEÍRÁSA:
A két sor csontlemezt ezen a fajon sötét, hálózatos minta fedi. A kerekded test rózsás kékesszürke árnyalatú, a hasoldalon világosabb. Az testoldal hátulsó részén ez a mintázat párhuzamos vonalakat alkot; a fejen különálló foltokként van jelen. Az úszók — a színtelen hasúszó kivételével — mintásak. A mellúszónak fehér szegélye van. A farok-úszón a pettyek függőleges csíkokat alkotva sorakoznak. Az alsó állású száj körül három pár bajuszszál van.
TARTÁSA ÉS TENYÉSZTÉSE:
Ez a faj hasonlít a C. sterbai-hoz, habár ez utóbbi oldalán a vízszintes vonalak egymástól távolabb futnak. Kifejlett korban még jobban megkülönböztethetőek, ám fiatalon gyakran tévesztik össze a két fajt. Előfordulhat kevert állományú szállítmány a díszállat-kereskedésekben akár belőlük! Tartását tekintve nem vészes hal. Egy jobbfajta szűréssel megelégszik, a vízzel szemben sem támaszt túl nagy követelményeket. A kemény vizet nem kedveli, lehetőségek szerint próbáljunk lágyítani rajta. Növényesíthetünk, nem turkálja ki őket. Békés hal, könnyedén társítható. Jól bírja a melegebb vizet is. Etethető száraz eleségekkel, de a szúnyoglárvát, tubifexszet sokkal jobban szereti. Tenyésztéshez a tenyészhalakat fogjuk tubifex-kúrára, azaz alaposan etessük őket csővájó férgekkel. Ha szépen beikrásodtak, akkor egy hidegvizes-csere segíthet beindítani az ívást. Először csak 1-2 C°-al végezzünk feles vízcserét, ha ez nem elég, akkor akár 15 C°-os vízzel is kísérletezhetünk. Van amikor vízcsere sem kell, de van hogy az sem képes beindítani a corykat. Speciális halak, mindenképpen kísérletezni kell velük, hogy lehet eredményesen tenyészteni őket. Alapvetően szezonálisan ívó halakról van szó!
