Így november kezdetén újból jelentkezünk egy meghökkentő, érdekes halfajjal, mely minden bizonnyal elnyeri majd néhány olvasónk tetszését. Természetesen bemutatónk megírásakor szem előtt tartom, hogy ismét olyan faj kerüljön terítékre, mely talán kevésbé ismert, de bizonyosan kevésbé gyakori, hogy programunk célja is megvalósuljék.
Következzék tehát november hónap díszhala, ami nem más, mint a sziámi szemfoltos angolna!
Macrognathus siamensis
Az angolnák különleges alkatuk és életmódjuk miatt mindig is vegyes érzelmeket váltottak ki az emberekben. Néhányan irtóznak tőlük, míg mások szívesen gondozzák őket otthoni akváriumukban. Az angolnák egyes fajai viszonylag gyakoriak medencéinkben (pl. tűzangolna, keréknyom angolna, pávaszemes angolna), míg akadnak igazi kuriózumok is (pl. tanganyika-tavi tüskésangolna, vagy éppen a Macrognathus zebrinus). A sziámi szemfoltos angolna valahogy a kettő között található, nem olyan nagy kuriózum, de nem is egy hétköznapi angolna, márha egyáltalán mondhatjuk ezt az angolnafélékre.
A sziámi szemfoltos angolna már 1861-ben leírásra került, a híres Günther írta le. Elterjedési területe Délkelet-Ázsia jó részét felöleli, Indiától Thaiföldön át az Indonéz szigetvilág nagy részéig elterjedt. Tudományos elnevezése Macrognathus siamensis. Gyakran keverik össze a Macrognathus aculeatus-szal, azaz a pávaszemes angolnával. Fiatalon különösképpen hasonlítanak, de ha egy kicsit idősödtek, jobban megkülönböztethetőek. Az M. aculeatus sárgászöld alapszínű és viszonylag nagy szemfoltokkal rendelkezik, maga a hal is vaskosabb kinézetű. A sziámi szemfoltos angolna ezzel szemben szürkéskék alaptestszínű, kisebb, de gyakran némivel több folttal rendelkezik, melyek közül néhány szinte csak folt, és nem is a szokásos szemfolt mintát mutatja. A hal karcsúbb, feje pedig hegyesebb.
Kifejletten a 35 cm-s tethosszúságot is elérhetik, de akváriumban ritkán nőnek ekkorára. Elhelyezésükre célszerű legalább 150 literes akváriumot használni. Éjszakai-szürkületi halakról beszélünk, napközben kevésbé mutatkozik, ha jobban szemügyre akarjuk venni, ne verőfényes nappal közelítsünk felé. Búvóhelyek legyenek, így kövek és ágak is, ahová elbújhat. Rettentően ügyes szabadulóművész, a legapróbb résen a tetőüveg és az oldalüveg között képes kislusszanni, és reggel már csak a száraz angolnatetemet találhatjuk meg. Ügyeljünk az akvárium hézagmentes takarására. Egyébként nem kényes, nem is érzékeny hal, 24-28 °C, 6-7-es °pH, 2-20 °nk között tökéletesen tartható. Lehetőleg aprószemű talaj legyen, például sóder, hogy ne sérüljenek állataink. A vízcserére természetesen nála is ügyelni kell. Viszonylag békések ragadozó mivoltuk ellenére, de azért apróhalakkal ne társítsuk őket. Megfelelnek mellé nagyobb lazacok, harcsák, díszmárnák, gurámik, békésebb sügérek, xifók, mollik. A betegségek közül a gombás fertőzésekre érzékenyek kicsit, de a réztartalmú vegyszerek használatát is kerülni kell. Egy erős szűrő mindenesetre jó szolgálatot tehet. Figyeljünk arra, hogy mindig erős és egészséges állatot vásároljunk, mert sok távol-keleti angolna hordozza a halgümőkórt (Mycobacterium piscium)!
Etetése néha problémás lehet, attól függően, hogy mihez szokott az üzletben, származási helyén. Gyakran vonakodva vagy egyáltalán nem fogadja el a száraz tápokat. A fagyasztott eledelhez is szoktatni kell, az angolnának szüksége van arra, hogy a táplálék mozogjon. Ezért legjobb eleség számára az élő tubifex, szúnyoglárva, grindálféreg.
Tenyésztése akváriumban megoldatlan, hormonkezelések hatására szaporodik leginkább. Egy-két alkalom volt már, hogy a hal spontán ívott, ezt bőséges táplálék, hidegvizes vízcserék válthatják ki (és persze tágas hely). Az ivadékok igen érzékenyen reagálnak a gombás fertőzésekre, infusoriásodásra. Az üzletekben kapható halak hormonkezeléses tenyészetekből vagy vadbefogásból származnak.
Sziámi szemfoltos angolna – Macrognathus siamensis elterjedési területe (distribution map)
KÜLALAK ÉS JELLEGZETESSÉGEK LEÍRÁSA:
Hosszúkás, kígyó alakú hal, ahogy az az angolnáknál megszokott. Hosszú teste szürkészöld alapszínezetű, hátratolódott háti úszója alatt kis fekete foltok sorakoznak.
TARTÁSA ÉS TENYÉSZTÉSE:
Éjszakai állat, a nappalt általában búvóhelyén tölti, ritkán merészkedik elő. Kövekből és ágakból remek üregeket készíthetünk neki, ahol ideje nagy részét eltöltheti. Táplálkozni is leginkább lámpaoltás után jön elő, ilyenkor adagolhatunk nekik például különféle harcsatablettákat, de kiegészítő fagyasztott és élő eleségeket is kapjon. Növényeket bátran ültethetünk, dekorálhatjuk akváriumát. A kis halakat sajnos legtöbbször tápláléknak nézi és elfogyasztja, de nagyobbacska ázsiai fajokkal (díszmárnák, malabári dániók, gurámik, csíkfélék) remek biotópot alkothatnak, de biotópidegen fajokkal is társítható (pl. nagyobb lazacok, harcsák, vitorláshalak és más nem túlontúl agresszív sügérek, elefánthal). Az angolnák akár rajban is tarthatóak, de egyedül is megvannak, bár tény, hogy egyedül félősebbek. Rendszeres vízcserét és bomlástermékektől mentes vizet igényel, amit egy erős szűrő képes biztosítani. Nem kedveli a gyógyszereket, különösen a réztartalmúakat, ezért ezek alkalmazását kerüljük.
Tenyésztése akváriumban általánosan megoldatlan, bár már volt nem egyszer alkalom spontán ívásra. Ilyenkor célszerű csoportosan ívatni. Egy hűvösebb vizű vízcsere és bőséges élő eleség (pl. tubifex) jó hatással lehet. Ragacsos ikráikat növények közé helyezik, pár nap múlva ki is kelnek. A kishalak nagyon érzékenyek a betegségekre, gombásodás elleni készítményekkel (amik vegyszer létük miatt szintén nem a legjobbak), erős szűréssel és oxigenizációval (a szűrő ne szívja be a kicsiket!), valamint nagyon gyakori vízcserékkel lehetünk esetleg eredményesek. Akár az 1000 ikrát is elérheti egy ívásban lerakott petemennyiség száma. Még sok megválaszolatlan kétely van az angolnák tenyésztése körül, de jó úton haladunk ikrázásra bírásuk ügyében.
A Távol-Keleten nagy mennyiségben „állítanak elő” más halak mellett angolnákat is akváriumi tartásra, valószínűleg hormonkezeléssel, vagy hatalmas természetes ég alatti medencékben. Sajnos a hazai nagykerekbe is bekerülő importgurámik- és angolnák jó része fertőzött lehet a jelenleg még gyógyíthatatlan halgümőkórral, ami továbbfertőzheti a saját állományunkat is akár. Mindig körültekintően válasszuk ki a halakat, erős és egészségesek legyenek, ne legyenek soványak, beesett hasúak, letapadt úszójúak!
