2014 május díszhala a bazaltmintás díszmárna

 

2014 május díszhala a bazaltmintás díszmárna - Ikon

Az idei év nagyon zsúfolt, ezért ismét pár napos késéssel jelenik meg cikkünk, de annál nagyobb örömmel.

Ezúttal a 2014-es Év díszhala választás dobogójának utolsó fokára felérő bazaltmintás díszmárnáról (Dawkinsia tambraparniei) lesz szó.

Dawkinsia tambraparniei

Nem véletlenül került fel e pompás faj a listára, mégpedig két tényező végett is, melyeket rendhagyó módon nem a cikkeim szokásos rendjét követve ismertetek, hanem már most, mindjárt az elején.

Dawkinsia tambraparniei - ékes bóbitásmárna
Dawkinsia tambraparniei – ékes bóbitásmárna

Ezek egyike, hogy fajunk veszélyeztetett. Bizony, egyre kevesebbet találunk belőle a természetben. Ennek nagyon komplex okai lehetnek, közrejátszik a túlhalászat, szerepet kap bizony a környezetszennyezés és a helytelen vízgazdálkodás is, sőt mi több, még a globális felmelegedés is „belerondíthat” a helyzetbe néhány aspektusában. Mivel ritkuló félben lévő állatfajról beszélünk, ezért különösen fontos odafigyelni arra, hogy mindig optimális körülményeket teremtsünk házi kedvenceink számára. Sőt, próbáljuk meg tenyészteni is, hogy minél több ilyen hal kerüljön ki akváriumokból a vadbefogások helyett.

Dawkinsia tambraparniei - ékes bóbitásmárna
Dawkinsia tambraparniei – ékes bóbitásmárna

Másik szempontunk pedig egy széles körben elterjedt tévhit, téveszme eloszlatása volt, amit persze sokkal bővebben fejtettem volna ki, ha az Év díszhala győztese e faj, de a Hónap hala rovatban inkább egy lényegre törő, rövid összegzést adnék erről. Ez nem más, minthogy korábban sokáig, sőt, mondhatni sokszor még most is Aruliusz-díszmárna néven kerül a kereskedelembe, vagy épp használják a kereskedők mindkét fajra alkalmanként a bazaltmintás díszmárna elnevezést is. Ugyan Silas már 1954-ben leírta a fajt, a Dawkinsia tambraparniei név e módosulatban nem rég óta van jelen. De nem is ez a probléma, hanem a félreazonosítás, hogy ezt a halat nevezték el Aruliusz-márnának, miközben a valódi aruliuszok sokkalta ritkábbak. Külső jellemzésükre megkülönböztetésük céljára most nem térnék ki, ugyanis éles különbségek vannak, és e célból elég csak az oldalon fent lévő adattáblák fényképeit egy picit szemügyre venni.

Ezt a fajt egyébiránt ezüstszürkés test, barnás hát és az oldalon látható fekete foltok jellemzik köztük kékes-zöldes irizálással. Fontos, hogy farkúszója és fark alatti úszója pirosas színezettséget ölt. Teste a közepes márnáknál szokott torpedó alakú. A hímek hátúszója pedig például a D. filamentosus-hoz hasonlatosan megnyúlt, úszósugaranként egyfajta „bóbitát” alkot. Kifejletten a 10 cm-t is meghaladhatja, a nemek közt pedig a megnyúlt hátúszó megléte vagy hiánya a biztos megkülönböztető jelző (természetesen a hímeket jellemzi e hátúszó). Gondozására legalább 150 literes vagy nagyobb akváriumra van szükség, ugyanis nagy kiúszóteret igényelnek és rajhalak, legalább 6-8 példányt tartsunk belőlük! Könnyedén társítható más márnákkal, csíkfélékkel, nagyobb dániókkal és razbórákkal, valamint nagyobbacska gurámifajokkal.

Dawkinsia tambraparniei - ékes bóbitásmárna pár
Dawkinsia tambraparniei – ékes bóbitásmárna pár

Alapvetően nem kényes, egy jól szűrt és rendszeresen cserélt vizű akvárium tökéletesen megfelel igényeinek, de kedvelik az erősebb vízmozgást, magasabb oldott oxigén koncentrációt. 4-15 °nk-t kedveli, tehát lágyíthatjuk vizét, de a félkemény csapvíz is megfelel számára. PH tekintetében 6-8 lenne a legjobb számára. Jól tartható 26-27 °C-os trópusi akváriumban, de a fűtetlen szobahőmérsékletű 18-22 °C-os vízben is jól érzi magát.

Mindenevő faj, száraz tápokkal is etethető, de kapjon néha szúnyoglárva és tubifex kiegészítést, valamint zöld növényi eledelt is. A növényzetet általában nem bántja, de a gyengébb fajok friss hajtásait megcsipkedheti.

Dawkinsia tambraparniei - ékes bóbitásmárna ivadékok
Dawkinsia tambraparniei – ékes bóbitásmárna ivadékok

Természetes élőhelye Ázsiában, azon belül Indiában a Tambraparni folyórendszerre korlátozódik.

Tenyésztése is megoldott akváriumi körülmények között. A nemek jól megkülönböztethetőek, párban vagy csapatosan tegyük ki egy relatíve nagy ívató medencébe, amibe ikrarácsot helyezünk, ami azért fontos, hogy megvédjük az ikrákat, ivadékokat szüleik falánkságától. Lágy, semleges közeli víz kerüljön e medencébe, kevés jávai mohát vagy más ikráztató növényt is betehetünk az akváriumba. Ívás után a szülőket emeljük ki, és várjuk meg az ivadékok elúszási idejét is (az ikrák lerakásától számított 2-3 nap), majd frissen kelt artémiával, papucsállatkával, cyclopsszal indítsunk. Az infusoriásodást kerüljük! Tágas helyen napi kétszer legalább etessük meg őket, és a víz frissességéről rendszeres részleges vízcserékkel gondoskodjunk!

Remélem a téveszmék eloszlatására és egy kis figyelemfelkeltésre e cikk is megfelelő volt!

Bazaltmintás díszmárna – Dawkinsia tambraparniei adattábla:

 

ELSŐ LEÍRÓJA:
Silas, 1954
CSALÁD:
Cyprinidae
MÉRET:

10-12 cm

°C:
18-26
°pH:
6-8
°Nk:
4-15
HELYIGÉNY:
160-180 liter
VISELKEDÉS:
rajhal
TÁPLÁLÉK:
mindenevő
HOL TARTÓZKODIK?:
leginkább középső
ÉLETTARTAM:
5-6
TERMÉSZETV. BES.:
veszélyeztetett
TÉRKÉP (MAP); ELTERJEDÉSI TERÜLETE :
Dawkinsia tambraparniei - Bazaltmintás díszmárna elterjedési területe (distribution map)
Dawkinsia tambraparniei – Bazaltmintás díszmárna elterjedési területe (distribution map)
KÜLALAK ÉS JELLEGZETESSÉGEK LEÍRÁSA :
Szokásos “márna” kinézetű hal, orsó alakú, karcsú testtel. Alapszínezete szürkésfehér, enyhén krémszínű. Testét egy halványfekete hosszanti sáv díszíti, a testközepén, a farktő kezdetén és a farktő végén egy-egy fekete folttal. Úszói szürkések, a fark és fark alatti úszó szegélye piros. Ez a pirosság az ivarérett hímek esetében még intenzívebb lesz, és a háton rozsdás szín jelenik meg. Az oldaluk kifejletten kékeszölden irizál. Hátúszójuk sugarai is kifejlődésükkel együtt megnyúlnak, nagyon szép díszt alkotván halunkon.
TARTÁSA ÉS TENYÉSZTÉSE :

Sajnos a fajt nagyon sokáig összetévesztették az aruliusz díszmárnával, és ezen a néven vált közismertté. A valódi aruliusz márnák viszont csak elvétve jelentek meg a hazai forgalomban. Ez a tévedés alig 1-2 éve tisztázódott csak, addig az elfogadott aruliusz díszmárna a kereskedelemben e pompás faj volt. Sajnos még manapság is sok helyen találkozni téves megnevezéssel.

Tartása nem problémás, még kezdőknek is beválik a faj. Hőmérséklet-tűrőképessége meglehetősen tág, akár fűtetlen medencében is tökéletesen jól érzi magát (természetesen szobahőmérsékleten), de a 26-27 C-os trópusi társításokba is alkalmas. A vízkeménységre és pH-ra sem érzékeny, csapvizes medencében is gondozhatjuk, bár némi lágyítást kedvel.
Attraktív, aktív csapathal! Legalább 6-8 állatot szerezzünk be, és 160-180 liter alatti medencébe ne is helyezzük őket. Mozgékonyak, így egy kifejlett csapatnak később lehet, hogy egy 200 literes medence lesz a legoptimálisabb. Aljzatnak sódert töltsünk be, kövekkel, kevés ággal vagy bambuszrúddal dekorálhatunk. Átlagos világítás megfelelő. Szűrés tekintetében erős külső filtrálást javaslok, már csak a medence méreteit tekintve is. Egy kis légporlasztást is használjunk bátran, kedvelik az oxigéndús vizet. Esőztetést is használhatunk, mivel szívesen lubickolnak szemben az áramlatokkal.

A növényesítést tekintve a nagyon gyenge levelű fajokat kerüljük, mert friss hajtásait megcsipkedhetik. Amúgy Cryptocorynek, Echinodorusok, Anubiasok, Vallisneriák, Nomaphilák, és hasonló fajok teljesen optimálisak mellé. Etetésére a száraz tápok is alkalmasak, de igazi szépségét és vitalitását élő és/vagy fagyasztott eledelek mellett éri el, kapjon rendszeresen artémiát, szúnyoglárvát, tubifexet!

Társítani könnyű, békés hal, más pontyfélék (dániók, razbórák, márnák, talajlakó pontyfélék), csíkhalak, akár gurámik megfelelő társa lehet, de szivárványhalakkal, vagy biotópidegen elevenszülőkkel, nagyobb lazacokkal is egybekerülhet társas akváriumában. Tökéletesen alkalmas egy bemutató, nyilvános akváriumba.

Tenyésztése is megoldott akváriumi körülmények között. A nemek jól megkülönböztethetőek, párban vagy csapatosan tegyük ki egy relatíve nagy ívató medencébe, amibe ikrarácsot helyezünk, ami azért fontos, hogy megvédjük az ikrákat, ivadékokat szüleik falánkságától. Lágy, semleges közeli víz kerüljön e medencébe, kevés jávai mohát vagy más ikráztató növényt is betehetünk az akváriumba. Ívás után a szülőket emeljük ki, és várjuk meg az ivadékok elúszási idejét is (az ikrák lerakásától számított 2-3 nap), majd frissen kelt artémiával, papucsállatkával, cyclopsszal indítsunk. Az infusoriásodást kerüljük! Tágas helyen napi kétszer legalább etessük meg őket, és a víz frissességéről rendszeres részleges vízcserékkel gondoskodjunk!

Sajnos a faj a vadonban már veszélyeztetett, ezért óvjuk és védjük őket, tartásuk során próbáljunk minél optimálisabb feltételeket és körülményeket teremteni, és ha lehetőségünk van rá, tenyésszük is e pompás fajt!

EGYÉB ELNEVEZÉSEK:

syn: Puntius tambraparniei, Puntius arulius tambraparniei.

Eng.: “Arulius” barb

Egyéb köznevei:

Kategória választó

Anno… (7) | Díszhalak etetése (12) | Díszhal betegségek (4) | A hónap díszhala (44) | Díszhal tenyésztés (4) | Cikkek (5) |

A hónap díszhala kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük