Júniusban egy kedves, békés és szépséges, ennek ellenére viszonylag ritkán látott afrikai törpesügérfajt, nevezetesen az Anomalochromis thomasi-t mutattuk be. E hónapban ismételten egy olyan díszhalfajra szeretnénk felhívni a figyelmet, ami egykoron szintén gyakoribb volt, de mára egyre inkább kiszorul akváriumainkból, leginkább a különböző szín-és formaváltozatok gazdagsága miatt, amit egyes halakon szelektív tenyésztéssel elértek.
Július hónap hala tehát nem más, mint a Rasbora trilineata, azaz az ollófarkú razbóra.
Rasbora trilineata
Rasbora trilineata – ollófarkú razbóra
Steindachner már 1870-ben leírta a fajt, korábban az akvarisztikában is sokkal gyakrabban találkoztunk vele. Eltűnésének okai közé tartozhat például az, hogy színezete nem túlságosan hivalkodó. A 10 cm-s kifejlett hosszt is elérő halak teste ezüstös-szürkés, fényben csillogós. Farkúszója fekete-fehéren mintázott, oldalvonala mentén egy nagyon halvány aranyoszöld csík szalad, alatta egy feketével. A hal megnyúlt, karcsú, hosszúkás alkatú. Nevét erősen villás farkúszójáról kapta, mely mint egy olló, olybá tűnik.
Latin elnevezése után a háromcsíkú razbóra szinonim név is feltűnik több esetben e halnál. Annak ellenére, hogy színezete nem hivalkodó, egy dúsan beültetett dél-ázsiai medencében, melybe úszó hínárokat is helyezhetünk, igencsak jól mutat egy razbóracsapat. Társításával sem lesznek túl nagy gondjaink, teljesen békés hal. Arra ügyelni kell, hogy mindig rajban tartsuk, legalább 6 példányt. Teljes egészében felszíni életmódot folytat, ezért az alsóbb rétegekbe bátran telepíthetünk más fajokat, de akkor sem „haragszik meg” kedvencünk, ha pár csapat dániót, ékfoltos razbórát vagy éppen félcsőrös csukát telepítünk, melyek szintén felszíni életet élnek. Alsóbb vízrétegekbe jó választás lehet néhány ötöves vagy vörös karcsú díszmárna, leopárdcsík, burmai díszcsík, sziámi fonálalgázó. Egyáltalán nem csipkelődős, ezért bátran helyezhetünk mellé törpe-, méz vagy éppen ajakos gurámikat is. Ha nem törekszünk biotopitásra, elevenszülő fogaspontyok, pontylazacok, törpesügérek, páncélosharcsák egyaránt remek társai lehetnek.
Biotóp és társítás
Rasbora trilineata – ollófarkú razbóra
Mint az már a biotóp társítási lehetőségek közül is kitűnhetett, fajunk DK-ázsiai, elsősorban Malajziai elterjedésű. Esőerdei patakok, folyók lakója, ahol a vízmozgás közepes-erősebb. Az ollófarkú razbóra kedveli az oxigéndús, erősen áramló vizű akváriumokat, lehetőleg ilyen helyre helyezzük.
Kövekkel és növényekkel egyaránt dekorálhatunk. Természetesen a részleges vízcserékről ne feledkezzünk meg, mert feldúsulhat vizében az ammónia, nitrit vagy nitrát, ami meglehetősen káros lesz számukra. Gondozójával szemben tehát nem támaszt nagy igényeket, 6-8 pH mellett, 5-15 nk-val, 23-27 C között tökéletesen jól fogja magát érezni. Elhelyezésére már 80-85 literes akvárium is elég lehet. A faj kitűnő választás kezdő akvaristák számára!
Etetése sem jelent problémát, szívesen fogadja a szárazeledeleket is, de ezt néha egészítsük ki fagyasztott tápokkal, mint amilyen a vörös szúnyoglárva, artémia, vagy cyclops, de élő eledeleket is kaphatnak, nyáron ilyenkor az egyik legkönnyebben megoldható élőeledel a fekete szúnyoglárva.
Tenyésztése
Rasbora trilineata – ollófarkú razbóra
Tenyésztése során mindig alaposan beikrásodott nőstényeket és élénk, erőteljes hímeket válasszunk. Párban ikráztathatóak. A medencét nem kell túl magasra feltöltenünk, a víz enyhén savas és lágy legyen, lehetőleg 25-27 C közötti. Ikrarácsot, ikráztató növényt célszerű használni, különben a szülők el fogják fogyasztani ivadékaikat.
Az ikrákat leginkább a finom levelű növényekre szokták szórni. Próbáljuk meg az ívás után – mely sokszáz ikrát is eredményezhet – a szülőket mihamarább eltávolítani az ikrákkal teliszórt akváriumból. A kelési idő ezen a kb. 26 C-on nagyjából 1 napot vesz igénybe, és majd 4 további napba telik átlagosan, mire a kishalak szabadon úsznak. Az első napokban papucsállatkával indíthatjuk őket, de hamar fogyasztják már a frissen kelt sórákot, apró rotatóriát is. A nagy csapatnak tágas helyre, rendszeres vízcserére lesz szüksége a gyors ütemű növekedéshez, valamint, hogy fejlődésükhöz hozzájáruljunk, napi kétszer legalább etessük meg őket. Az ivadékokat óvjuk vizük elinfuzoriásodásától!
Rasbora trilineata – Ollófarkú razbóra adatlap:
ELSŐ LEÍRÓJA:
Steindachner, 1870
CSALÁD:
Cyprinidae
MÉRET:
10-13
°C:
23-26
°pH
6-8
°Nk:
2-12
HELYIGÉNY:
100 liter
VISELKEDÉS:
békés
TÁPLÁLÉK:
mindenevő
HOL TARTÓZKODIK?:
felső- és középső szint
ÉLETTARTAM:
5-6 év
TERMÉSZETV. BES.:
gyakori
TÉRKÉP (MAP); ELTERJEDÉSI TERÜLETE :
Ollófarkú razbóra – Rasbora trilineata elterjedési területe (distribution map)
Borneó, Szumátra, Szunda-szigetek, Laos, Thaiföld, Kambodzsa és Malajzia patakjai, lassú vizű folyói és tavai. A Mekong-rendszerben is elterjedt faj!
KÜLALAK ÉS JELLEGZETESSÉGEK LEÍRÁSA:
A háromcsíkú razbóra farokúszója erősen villás, a szép példányokén fekete és fehér foltok is vannak; a többi úszók színtelenek. A test alapszíne szürkészöld, a hasoldal ezüstös. Oldalain a hasvonal felett egy arany sáv látható, melyet még jobban kiemel a testközépen futó fekete csík. A nőstények jellemzően nagyobbra nőnek a hímeknél, míg ez utóbbiak színe íváskor erősebb.
TARTÁSA ÉS TENYÉSZTÉSE:
Az ollófarkú razbóra igazi rajhal, csak csapatban érzi jól magát, ezért legalább 5-6 példányt tartsunk egyszerre. Társas akváriumba nyugodt természete miatt jó szívvel ajánlható. Akváriumát telepítsük be sok növénnyel, uszadékfával, kisebb sziklákkal, de azért hagyjunk számára megfelelő méretű kiúszóteret is. A faj kifejezett ugróbajnok, úgyhogy akváriumát alaposan takarjuk le. Pihenéskor jellegzetesen ollózva mozgatja farokúszóját.
Élelmezése könnyen megoldható: mindenféle élőeleséget szeret, de száraz tápokat és a fagyasztott eleséget is elfogadja. A vadon élő példányok kitűnő felszíni rovarvadászok, ezért meg lehet őket kínálni apróbb rovarokkal, mint a Drosophila.
A víz minőségével szemben sincsenek túl nagy igényei, társasakváriumban sima csapvíz is megfelelő számára, de azért a megfelelő szűrésről sem szabad megfeledkeznünk, ugyanis nem csak a tiszta bomlástermék mentes vizet, de a természetes élőhelyén megszokott lassú áramlást is kedveli. A hőmérsékletet 23-26°C-ra állítsuk be.
A jól élelmezett (kondicionált) és megfelelő korú halak néha leívnak társasmedencében is, de ilyen körülmények között csak kisszámú ivadék túlélélése lehetséges. Ha nagyobb számú utódot szeretnénk, szükségünk lesz egy hosszúkás (120x30x30 cm-es, 113 literes) akváriumra, melyet csak körülbelül félig töltünk fel vízzel. A megvilágítást mellőzzük, vagy csak igen gyenge legyen. A tenyésztő víz jellemzői: lágy 2-6°Nk, a pH 6-6,5 kissé savanyú, 26-28°C-os. A tartály aljára helyezzünk el lehetőleg nagyszemű, sötét színű ikrahálót, műfüvet (!), vagy sötét mogyoró nagyságú kavicsaljzatot, mert a felnőttek előszeretettel lakmároznak az ikrából.
Sűrűn ültessünk finom szálú növényeket, mert ezek között rakják le ikráikat. Gondoskodjunk egy motoros és egy szivacsszűrőről is. A motorost íváskor a megfelelő víz áramlás előállítása kedvéért használjuk, de amint a lárvák kikelnek, le kell állítanunk, nehogy a kis halakat beszívja. Ide helyezzünk ki az esti órákban 1 vagy 2 párból álló csapatot. Az ívást elindítani néhány óránként hozzáadott kis mennyiségű hideg vízzel is lehetséges, addig, amíg az akvárium teljesen fel nem töltődik. Az ívás megkezdődése több napig is elhúzódhat és egy két próba ívás vezeti be. Ha hosszabb idő eltelik, akár még etetnünk is kell a tenyészhalakat, de csak nagyon óvatosan és keveset. A nőstények nagyon produktívak, akár 1000 ikrát is lerakhatnak.
Az ikrákból a lárvák 24-28 óra múlva kelnek ki és 3-5 nap múlva úsznak el a kishalak. Az ikrák és a kishalak is érzékenyek az infuzóriára. Indítóeleségnek adjunk frissen kelt sórák naupliuszát.
