Február van, a tél kellős közepében pedig a 2014 Év díszhala program ezüstérmeséről publikáljuk cikkünket.
Nem sok választotta el az abszolút győzelemtől a kéksügért (Badis badis), de egyszer már győzött, méghozzá ha Kedves Olvasóink is emlékeznek, tavaly nyáron meghirdettünk egy szavazást, amiben egy amerikai és egy afrikai jelölt mellől ezen érdekes ázsiai faj került ki győztesen, tehát a szavazók bizalmát egyszer már elnyerte, és nem sokon múlott a duplázás sem, többször is átvette „menet közben” a vezetést. Végül mégiscsak második lett, így „csak” egy cikk jutott neki.
Badis badis
A kéksügér, tudományos nevén Badis badis, már 1822-ben leírásra került Hamilton munkássága nyomán. Azon kevés sügérfélék egyike, melyek Ázsiából származnak! Konkrétan India lassabb folyású vizei, tavai jelentik élőhelyét. Rokonságából a B. assamensis van talán napjainkban terjedőben, illetve feltételezhetően a Dario fajoktól sem áll túl messze rendszertanilag (pl. a színpompás D. dario).
8 cm körüli kifejlett nagyságot is elérhet egyes szakirodalmak szerint, ám akváriumban valószínűleg nem fog 5-6 cm-nél nagyobbra nőni. A nemek könnyedén megkülönböztethetőek, a nőstény kisebb, mint a hím, és barnás színezetű, ellenben a nála nagyobb termetű hímek a faj nevét szolgáltató kék úszókkal és díszes pikkelyrajzolatokkal rendelkeznek. A Badisok tartására egy 50-60 liter körüli medence is megfelel, melyben gondozhatunk egy párt és mellette esetleg néhány fajt biotóp módon (pl.: párduccsík, törpe sziklaharcsa, ékfoltos razbóra, színpompás dánió), de ha tenyészteni szeretnénk, szigorúan egyfajosan tartsuk.
Szaporítása egyébként nem nehéz, ha jól etetjük tenyészpárunkat, különböző minőségi élő és fagyasztott eledelekkel, no meg persze, ha van búvóhelyük (e célra egy kókuszhéj vagy kerámia virágcserép is megfelel), szinte biztosan fognak ívni. Azért a részleges vízcseréket tartsuk be. Ikráit búvóhelyében rejti el, melyek száma akár több száz is lehet! A szülők általában gondoskodnak kicsinyeikről (főképp a hímek), melyeket elúsztuk után frissen keltetett sórákkal könnyedén nevelhetünk. Kb. 1 hétig tart a kelési és elúszási idő, magasabb hőmérsékleten a folyamat gyorsabb. A halak természetesen nyugalmat igényelnek életükhöz, így biztosabb a siker.
A kéksügér személyében egy békés, nyugodt sügérfajt ismerhetünk meg, ezért agresszív, csipkelődős, aktív fajokkal nem javasolt együttartása. Egy ágakkal és kövekkel sűrűn dekorált, dús növényzetű akváriumban érzi igazán jól magát. Ha szinte egész medencéje zegzugos az ágaktól és közte tekergőző hínároktól, valiznériáktól, vízikalászoktól, halaink bizony meg fogják ezt hálálni! Aljzatnak terítsünk finom sódert, a medencét pedig félhomályos, nyugodt helyre állítsuk, ne ablak közelébe, vagy olyan helyre, ahol sokat mozgunk (pl. szobaajtók).
Tartásához optimális semleges kémhatás, 6-8 pH között jól érzi magát. A lágy vizet kedveli, de a keményebbet is viszonylag tolerálja (3-15 között megfelelő a német keménységi fok). Vizét sötétíthetjük árnyékoló növényekkel vagy feketevíz-kivonattal. Szobahőmérsékleten, fűtetlen medencében is tarthatjuk, 22-24 C között optimális neki. Remek biotópot alkothat palacsinta algázókkal, kisebb Botiákkal, kolibrihalakkal. A melegebb vizet (ha társhalai pl. 26 C-t igényelnek vagy a nyári hónapokban) aránylag jól tolerálja, íváskor 25-26 C is lehet akár.
Igazán megnyerő látvány, amikor a hím kifeszített úszókkal rivalizál vagy próbálja a nőstényt megnyerni magának. Érdemes ezt a kedves kis sügért otthon is megfigyelni, hiszen akár 5 évig is örömet okozhat gazdájának jelenlétével!
Kéksügér – Badis badis adattábla:
ELSŐ LEÍRÓJA:Hamilton, 1822CSALÁD:BADIDAEMÉRET:6,5 cm
°C:23,0-26,0°pH:6,0-8,0°Nk:5,0-19HELYIGÉNY:100 literVISELKEDÉS:ragadozóTÁPLÁLÉK:élő eleségHOL TARTÓZKODIK?:alsó szintÉLETTARTAM:3-5 évTERMÉSZETV. BES.:nem értékeltTÉRKÉP (MAP); ELTERJEDÉSI TERÜLETE :
KÜLALAK ÉS JELLEGZETESSÉGEK LEÍRÁSA:A színváltozatok száma olyan nagy, hogy a színezet ismertetése lehetetlen. A hímek általában sötétkék vagy feketés alapon vöröses foltokból összetevődő keresztsávosak, a sávok azonban az ivás idején eltűnnek, s egyenletesen sötét színnek adnak helyet. Minden egyes pikkely sötét szegélyű. A hátúszón különböző színű hosszanti csíkok vannak, az uralkodó szín a ragyogó levélzöld. A nőstény lényegesen egyszerűbb színezetű, ezenkívül domború hasfaláról is felismerhető.TARTÁSA ÉS TENYÉSZTÉSE:Ez a kicsiny, sügérszerű hal igénytelen, s viszonylag békés, noha egymás közt és más halakkal is harcokat szoktak vívni, ezek azonban többnyire ártalmatlan kimenetelűek. Az idősebb hímek viszont — főleg ha magánosak — néha támadó kedvűek. Halunk a kisebb méretű tartályokat kedveli, szereti a sűrű növényzetet, de elsősorban kövekből és gyökerekből álló, megfelelő számú rejtekhelyet kíván meg. Kókuszdióhéjba is szívesen betelepszik. Téves az a nézet, hogy a B.-ok unalmasak. Igaz ugyan, hogy nem nagyon élénkek, de ha megszoknak, elég sokszor mutatkoznak, különösen akkor, ha egy tartályban több pár is tartózkodik. A faj hőigényes: tartásához kb. 20— 25 C°-ra van szükség. amelyet tenyésztéskor 28—30 C°-ra lehet növelni. Csak élőeleséget fogyaszt.
A kék sügér üregekben költ. Az ivás érdekes násztánc kíséretében egy üregben folyik le úgy, hogy a pár egymást szorosan átöleli. Az üreget előzőleg a hím választja ki, s betolakodókkal szemben meg is védelmezi. A mintegy 40—100 ikra a költőüreg falára vagy boltozatára, néha vízinövények széles levelének fonákjára tapad, s a hím őrzi. Az eleinte nagyon kicsiny és kényes ivadékok a hőmérséklettől függően 48—60 óra alatt bújnak ki. Először infuzóriumokkal táplálkoznak, amelyeket nagyobb és növényekkel jól betelepített akváriumban kellő mennyiségben találnak; később porfinomságú élőtáplálékot kapnak. Noha növekedésük eleinte lassú, rögtön gyorssá válik, mihelyt darabosabb táplálékkal is meg tudnak birkózni. A nőstény rögtön ívás után, a hím az ivadékok elúszása után eltávolítható. Ha a tenyésztőmedence kellő nagyságú és sok rejtekhely van benne, az ivadékok szüleik jelenlétében is felnevelhetők. A B. badis akkor érzi jól magát, ha sötét rejtekhelyek állnak rendelkezésére, de az már teljesen mindegy, hogy ezek kövek üregei, fölborított virágcserepek, vagy sűrűn álló vízinövények-e. A rejtekhelynek azonban olyannak kell lennie, hogy a hím egész testével és úszóival túrva — de a szájával nem — képes legyen arra, hogy kis gödröket ásson benne. A hím jó közérzetére és növekvő izgalmi állapotára a test feketére színeződése utal, ez azonban a rejtekhelyen uralkodó sötétség fokától is függ. A hím az üregben vagy a növények tövénél kis gödröt ás, a rejtekhely falait pedig úgy tisztogatja meg, hogy egész testében remegve hirtelen elúszik a fal mellett, mindig más-más testtartással. Száját a tisztogatáshoz nem használja. A költőhely előkészítését a nőstény közeledése — amelyet a hím a közelben eleinte nem tűr meg — félbeszakítja. Érdekes, hogy a hím a nőstény közeledését gyakran olyankor is érzékeli, amikor még nem is látja. A nőstény a költőhelyhez rendkívül lassan és elővigyázatosan közeledik; a hím éppen olyan lassan az üreg bejáratáig eléje úszik, ott azonban hirtelen, szinte villámlásszerűen előretör, ami a nőstényt menekülésre készteti. A hím először üldözi, majd visszatér a költőhelyre. A játék különböző fázisait a két ivar gyakran igen gyors színváltása kíséri. Amikor a nőstény ivaréretté válik, megpróbál az üregbe behatolni. A nőstény színe eleinte meglehetősen sötét, s a rejtekhelyben világosabbá válik, a hím viszont szinte teljesen elfeketedik. Kifeszítik úszóikat, miközben a hím hátúszóján ragyogó szegély válik láthatóvá, s lassan egymás körül keringenek. Mindez a fenék közelében megy végbe, s a nőstény a talajhoz ér. A hím néha a szájánál fogva meg is ragadja. Ezt követi a körülölelés, amely ugyanúgy folyik le, mint a Betta nembeli és más hasonló halaké. A pár eközben többször változtatja helyzetét; ivarszervük nyílásai a körülölelés során egymást takarják. Az ikrák lerakása csak akkor következik be, amikor az ölelkezés már szűnőben van.
Az ikrák általában a fenékre hullanak, egyeseket a víz mozgása elsodor, s ezek az üreg falain és a boltozaton tapadnak meg. Az állatok párzás közben is többször változtatják a színűket.
A halak azonban az üregen kívül is hajlandók voltak ívni, ha kellően sötét ívási hely állt rendelkezésükre. A tapasztalatok szerint a B. badis aligha nevezhető kizárólagos üregben költőnek, hanem a költés helyéül mindig a legsötétebb helyet választja ki, függetlenül attól, hogy ez üregben vagy a növények sűrűjében van-e.EGYÉB ELNEVEZÉSEK:Régebben a Nandidae családba sorolták.
syn: Badis buchanani, Cychla fasciata, Labrus badis, Labrus fasciata.
Eng: Red badis, Badis, Blue perch, Dwarf chameleonfish.
Egyéb köznevei: Nabat, Koi bandi, Napte koi, Indisk bladfisk, Kamaleonfisk, Mud perch, Mudperch, Makkarakala, Blaubarsch, Chamäleonfisch, Roter Badis, Khen ngoi, Ngamhai, Khesalei, Badis birmanski, Badis blekitnopletwy.
