A kifejlett példányok megnyúlt, ezüstös testét sötét pontmintázat fedi. Az orrtól a szemen és a kopoltyúfedőn keresztül sötét vonal húzódik a farokig. Ívási időszakban a pontok nagyobbak a testen. A fej hosszú, az orr hegyes. A szögletes hátúszón sötét foltok vannak és a hegye fekete.
Annak ellenére, hogy ez a faj mindenevő, bőséges zöld táplálékot kíván és lágy vizet. A száraz eleséget össze kell törni, vízbe kell keverni és kövekre kell rákenni. Ha megszáradt, a követ az akváriumba helyezve a halak lekapirgálják róla a táplálékot. Spirulina alapú táptablettákat is fogyaszt, az üvegre tapaszthatós „zöld” tablettákat is kedveli, a nagyobb (Anubias) levelekről is felcsipegeti a táplálékmaradékot, de az élő apró eleséget sem veti meg.
Rajhal, tartsuk csapatban, a sűrű növényzet is fontos követelmény! Lehetőleg ne legyen az akváriumban olyan berendezési tárgy, ami mellé könnyen beszorulhatnak. Környezetükben gyökereket és száraz ágdarabokat kell elhelyezni, hogy a halak azok között elbújhassanak és pihenhessenek. Jó, ha csak kissé világítjuk meg.
Tenyésztése lehetséges, hazánkban is volt már rá példa, de macerás, mivel az adott időre ki nem kelő kishalak ikrájának burkát tűvel át kell bökni, hogy a kishal kikelhessen. Ennek elmulasztása gyakori oka az ivadékok elhullásának!
