Az ékfoltos razbóra azonnal felismerhető az oldalán elhelyezkedő, a faroknyélen elvékonyodó, háromszög alakú, kékesfekete foltjáról. Hátoldalának színe olívazöld, lentebb ezüstös árnyalatú. Az ivarérett hímek ékfoltjának elülső széle egyenesebb, a hátulsó csúcsa pedig hegyesebb szögbe keskenyedik el; a nőstények eléggé teltek.
Trigonostigma heteromorpha
Első leírója: Duncker, 1904
Taxomómia: kingdom: Animalia phylum: Chordata class: Actinopterygii order: Cypriniformes family: Cyprinidae – pontyfélék genus: Trigonostigma
Nagyon békés rajhalak, kiváló választás! Színeik egyszerűek, mégis lenyűgöző, elegáns halacskák! Nem véletlen töretlen népszerűsége az akvarisztikában!
Eredeti hazájában Thaiföld, Malajzia és Szumátra patakjaiban, folyóiban fordul elő.
A fajból gondozzunk legalább 6, de inkább 8 egyedet. Teljesen békések, így minden olyan díszhallal társíthatjuk őket, melyek nem jelentenek rá veszélyt. Egy délkelet-ázsiai biotópba az egyik lehető legjobb választás, dániók, más razbórák, díszmárnák, talajlakó márnák és csíkfélék, gurámik kitűnő társhala lehet. Vegyes társas akváriumok szintén igen gyakran látott lakója e kis halacska, elevenszülők, békésebb törpesügérek, vértesharcsák, pontylazacok és szivárványhalak mellett is tökéletes. Közkedvelt faj, ami gyakorlatilag minden díszállatüzletben beszerezhető!
Kezdők kitűnő választása a faj, hisz különösebb igényeket nem támaszt tartójával szemben, legalábbis olyanokat nem, amit egy kezdő akvarista ne tudna biztosítani. Átlagos szűrésű és oxigénellátottságú akváriumban már jól érzi magát, bár egy alaposan megszűrt, oxigéndús akváriumban színei is csillogóak lesznek. A rendszeres vízcserékre ügyeljünk, mert az elnitrátosodott vizet azért ő sem kedveli! A sűrű növényzetben búvóhelyeket találhat magának, de némi kiúszótérre is szüksége van. Ágakkal, kövekkel remekül dekorálhatunk. A növényeket nem bántja, nem kifejezetten ugrálós, de azért takarjuk le medencéjét. Színeit kiemelhetjük egy árnyasabb medencében, vizét pedig Tebang-levelekkel kezelhetjük. Tartása csapvízben is problémamentes.
Mindenféle táplálékot örömmel fogad, a lemezes eledeleket is megeszi. Hogy szépek és erősek legyenek halaink, célszerű őket rendszeresen élő és fagyasztott eledelekkel is megkínálni, mint amilyen a cyclops, artémia, szúnyoglárva, grindál, vízibolha.
Ékszernek is beillene ez a hátsó-indiai szigetekről és Thaiföld déli részéről származó, parányi díszhal. Csaknem fél évszázadon át ellenállt minden tenyésztési kísérletnek. A kezdeti sikerek Szászország bizonyos területeire korlátozódtak, ahol lágy és gyengén savanyú volt a vezetékes víz. Később kiderült, hogy hazájában halunk az esős évszak beköszöntekor a mészkőben rendkívül szegény talajon csaknem tiszta esővízben ívik, amit a vízbe hullott lombok, gyümölcsök gyengén savanyítanak. Ezért ragaszkodik hasonló közeghez az akváriumban is.
Alább Wiesinger tenyésztési útmutatója olvasható az ékfoltos razbórához:
Kellékek: 2 db kis akvárium, 1 db 50x 20x 20 cm-es akvárium, 8 liter desztillált víz, 10 l ozmóvíz vagy műgyantán átcsurgatott víz, esetleg szabadon gyűjtött esővíz, néhány marék német tőzeg, 1 púpozott kávéskanál timsó, 1 db virágcserép, vízinövények: Cryptocoryne vagy Ludwigia, esetleg Sagittaria platyphylla, 1 db gumicső, 1 db üvegpipa, néhány újságpapír és selyempapír, 1 db fiatal ivarérett hím és egy kétéves nőstény ékfoltos razbóra.
A tenyésztés előkészületeit négy héttel az ívatás megkezdése előtt indítsuk el. Gondosan megtisztított medencébe esővizet töltünk, és néhány marék német tőzeget dobunk bele. A tőzeg apró rostjai egy hónap múlva már biztosan leülepednek. Ekkor átszívatjuk a leszívócsővel az esővizet egy másik, hasonló módon előkészített tartályba. A közben víz nélkül maradt tőzeget felfőzzük, és a még esetleg benne maradt idegen anyagoktól átválogatással megtisztítjuk.
Ha ez megtörtént, 50×20 cm alapterületű és 20 cm magas, ugyancsak kimosott akvárium aljára terítjük. Most egy fehér selyempapír lapot fektetünk rá — mintha a szokott módon akváriumot rendeznénk be —, és kb. 8 cm magasságig felöntjük a már tőzegen megsavanyított esővizünkkel. (A víz a méréseknél kb. 3 pH-t mutat.) A vízoszlop további emelését már desztillált vízzel folytatjuk, 16 cm magasságig. A desztillált víz ilyenkor csökkenti a savanyúságot, 5 pH-értékig. Ezután viszont a közben timsóval fertőtlenített növények steril virágcserépbe történő ültetésére is sor kerülhet. A virágcserepet homok helyett ugyancsak tőzeggel töltjük meg, és a medence közepére helyezzük. Bármelyik növényfajt is választjuk a felsoroltak közül, fontos, hogy annak levelei a vízfelszínt elérjék.
Az ékfoltos razbóra tenyészpárt épp úgy, mint a neonhalakat, üvegpipával, víz nélkül telepítsük át. Minthogy a trópusi esős évszak beköszönte a halakat ívásra ingerli, az akváriumban is ezt utánozzuk. Igaz, hogy erre a célra nem egészen friss (infuzóriaveszély miatt!), hanem csak 8 napos esővizet használhatunk, és ez utóbbival további 2 cm-rel emeljük az akvárium vízoszlopát (most már a vízoszlop magassága 18 cm lesz).
Az akváriumvíz pH-értéke 5,5-5,7 lesz. Ha a vízhőmérséklet eléri a 25-27 °C-ot, ritka jelenetnek lehetünk szemtanúi. Az elénk táruló kép ugyanis csaknem egy fél évszázadon át váratott magára. 1906-tól, halunk első, szingapúri, illetve Johore tartományból való behozatalától a negyvenes évek közepéig nem sikerült megoldani a rendszeres tenyésztését. A hím hosszas üldözés után a nőstényt „megnyergeli”, vagyis lovagol a hátán, így száguldoznak végig az akváriumon. Majd a nőstény hanyatt fekszik egy levél alatt és várja — gyakran percekig — a partnerét. Az közeledik, és átöleli őt úgy, ahogy azt a nagyszárnyú hal (Macropodus opercularis) szokta tenni párjával.
Az ikrákat valamelyik levél alsó felére, vagyis a levélfonákra ragasztják. Ha néhány ikra lehull, akkor azok a tőzegben kelnek ki. A kikelés 24 óra múlva következik be. Az ikrázás befejezésétől számítva 6 napig tartó elsötétítés szükséges. Amikor az erre a célra felhasznált újságpapír függönyt felhúzzuk, meg kell kezdeni az ivadék etetését infuzóriával (ázalékállatokkal), vagy apró Cyclops naupliuszokkal. Ékfoltos razbórát Magyarországon először Babocsay László és dr. Marton Szilárd tenyésztett a negyvenes évek végén.
—————-
(Tenyésztésekor nem muszáj ragaszkodni a biotópilag megfelelő növényekhez, szívesen ívik nagyobb levelű Echinodorusok fonákjára, sőt, akár szintén széles levelű műnövényre is, bár jobb az élő. A lehető legjobb módszer valóban Wiesinger által javasolt metódus, de a víz savanyítását-előkészítését egyszerűsíthetjük is akár készítményekkel, akár csak egy égertobozos „tea” adagolásával. Így is érhetünk el sikereket, de a legjobb akkor is a régi, az „eredeti” módszer marad!)
EGYÉB ELNEVEZÉSEK: syn: Trigonostigma heteromorpha.
Eng: Harlequin Rasbora, Red Rasbora, Harlequin fish.
Egyéb köznevei: Harlequin rasbora, Klínová parmička, Razbora klinowa, Razbora klínoskvrnná, Keilfleckbärbling.
