A beteg hal felismerése
Minden akvaristának érdeke, hogy halállományát megvédje, illetve mielőbb mentesítse az esetleg jelentkező halbetegségektől. Ennek azonban az az alapfeltétele, hogy egyáltalán fel is tudja ismerni a megbetegedett halat, illetve el tudja különíteni a beteget az egészségesektől. Noha ez egyszerűnek, sőt természetesnek látszik, a valóságban mégis gyakran komoly probléma és nehéz feladat.
Éppen ezért célszerűnek látszik, ha a halbetegségek gyakoribb megjelenési formáit, azaz tüneteit sorba vesszük és megkíséreljük megállapítani, hogy vajon miről látható, vagy mikor vehető észre, hogy beteg a hal?
Minden halnak megvan a jellegzetes „egészséges” színe. Ez a szín — legyen az bármiféle halfaj, még a sárga „plattéi” vagy az arany „xifóé” is — életteljes, élénk, a sokszínűeké pedig pompázó vagy éppen ragyogó, tüzelő, mint a „neonoké”. A beteg hal betegségének már az első idejében is halványabbá, sápadtabbá, fakóbbá válik, vagy esetleg éppen barnássá, feketévé színeződik, ha pedig valamiféle ártalom a testére telepszik, azt bevonja, akkor ez a bevonat elveszi a hal saját színét és a kórokozó speciális színét mutatja. Ilyen bevonat lehet pl. a fehéres, vattaszerű vízipenész, Saprolegnia, vagy a daraszerű Ichthyophthirius, vagy az okker-barna színű gurámi-vész következménye.
Mint a szín, úgy a mozgás módja is jellemzője egy-egy halfajnak. Bizony fel kell tűnnie már annak is, ha egy azelőtt élénken úszkáló vagy udvarló „guppi, pllati, molli” a sarokban „állva”, úszóit összehúzva, összecsukva meghúzódik, vagy éppen „hintázik”; ha a Tanichthys vagy a „rerio” lomhán, ernyedten, szinte fáradtan lebeg; az üvegsügér, gurámi vagy „scalare” össze-összerándul, úszóit hirtelen összerántva, szinte görcsbe vonaglik meg, vagy hirtelen és gyakran nekidörzsöli magát valami kiálló tárgynak, kőnek, szellőztető-csőnek, növénynek vagy a talajnak.
Az meg azonnal észrevehető, ha a medence halai mind a felszínen vontnak vagy állnak és kétségbeesett gyorsasággal szedik a víz felszínéről a levegőt, azaz „pipálnak”. Ha ez utóbbi nem is mindig betegségnek, de mégy súlyos állapotnak, azaz a légszomjnak, a fulladás veszélyének a jele. A féloldalt fekvő, görcsösen, lökésszerűen vagy meggörbülten vergődő halról pedig már mindenki gondolhatja, hogy az beteg.
Az egészséges hal élénken úszik, az eleségre az etető-sarokba gyülekezik, sietve, vidáman, szinte versengve-tolakodva veszi fel, fogja meg és fogyasztja el azt. Az ilyen hal jó étvágyú! Hal már valamelyik nem így viselkedik az etetéskor — hacsak nincs jóllakva, avagy újfajta, még meg nem szokott eleséget nem kap — máris gyanús arra, hogy étvágytalan, azaz esetleg többé-kevésbé beteg.
Alul: Beteg hal típusa. Az úszók összehúzottak, rongyos szélűek, gyakran tejszerűen zavarosak. A szem is zavaros, lencséje fehéres. A has beesett, a fej a test körvonalából kiugró formát ölt, megnagyobbodottnak tűnik (Az Aquarien und Terrarien nyomán)
A hal alakváltozása már szembetűnő elváltozás. A pikkelyek felborzolódása — amely nem mindig a hasvízkór jele — tömöttebbé, duzzadtabbá teszi a halat. De a felfúvódás, a bélelzáródás, a máj és egyéb daganatok, továbbá folyadék felhalmozódása a hasüregben (pl. hasvízkórnál) szintén felduzzasztja, felpuffasztja a halat.
Egyes betegségeknél az ellenkező tünetek is előfordulnak, nevezetesen a hal elvékonyodik, hasa felhúzódik, lesoványodik és elsorvad. Máskor meg valósággal elgörbülnek, deformálódnak bizonyos betegségek következtében. Az ilyen jelek, mint amilyen még a szemek kidülledése is, már komolyan felhívják a figyelmünket a hal betegségére!
A külső bőrfelület elváltozásai, főként pedig bizonyos felrakódások és az előbb említett bevonatok a különböző rendellenesen szürke vagy vörös vagy fekete pettyezettség, kisebb-nagyobb sebek, fekélyek, az úszók szakadozottsága és letöredezése mind-mind fel kell, hogy keltsék az akvarista gyanúját valami halbetegség jelenlétére.
A halait igazán kedvelő akvarista éberen figyeli állományát, megtanulja, megjegyzi a betegségek tüneteit és megelőzi vagy — ha módjában áll — megakadályozza a bajt: a betegség fellépését vagy tovaterjedését.
