Azt hiszem nem árulunk el nagy titkot, de leszögezhető, hogy az akvarisztika hős vagy gyermekkorában még nem volt olyan bőséges eszközkínálat a szaküzletekben mint manapság. Sőt, igazából sok bolt sem volt… Ezért a szükséges szerszámokat a vállalkozó kedvű akvaristák kénytelenek voltak a saját környezetükben fellelhető alapanyagokból megépíteni a szájhagyomány vagy az ilyen újságok, mint az Ezermester útján terjedő – néha igen szellemes – receptek alapján. Ebben a számban több nagyszerű szerkezetet is ismertetnek, amit mi most itt közreadunk Anno rovatunk rajongói táborának reméljük nem kis tetszésére. Íme:
Ezermester – 1957-9 26-27. oldal
EGYENÁRAMRA IS KÉSZÍTHETÜNK VÁLTÓÁRAMÚ SZELLŐZŐGÉPET
Sok helyütt még ma is egyenáramú hálózat van a lakásban. Ezeken a helyeken az akvaristáknak legnagyobb gondjuk a szellőzés problémája. Mindeddig azonban olcsó és jó orvoslást nem sikerült találni erre a gondra.
Sok olvasónk kívánságára a következőkben olyan jól bevált és egyszerű szerkezetet ismertetünk, amelynek az is előnye, hogy bármilyen váltóáramú szellőzőgép felhasználható hozzá.
Szerkezetünk elkészítéséhez egy öreg egyenáramú csengőre van szükség, amelynek harangját és kalapácsát eltávolítjuk. A fa szerelő-lapot egy nagyobb fémlapra szereljük, s az egészet fémdobozba zárjuk, s ezt gondosan leföldeljük. A gondos földelésre a szikrázással járó rádiós-zavarok minimálisra való csökkentése végett van szükség.
Kapcsolási rajzunk voltaképpen minden továbbit „elmond” a szerkezetről. Az elekromágnesek áramkörébe egy 6 W terhelésre alkalmas 500—1000 ohmos huzalellenállást iktatunk, hogy az állandóan folyó áramot a minimálisra csökkentsük, így a tekercseket a káros túlmelegedéstől megóvjuk. A szikrázás csökkentésére a megszakító áramkörbe ellenállás-kondenzátorból álló szikraoltót szerelünk. Az ellenállás terhelése igen kicsiny, így félwattos vagy egywattos is megfelel. Az ellenállás és a kondenzátor értékének helyes megválasztásával a szikrázási zavar teljesen kiszűrhető. Kisebb kondenzátorokhoz nagyobb, nagyobb kondenzátorokhoz kisebb ellenállást használunk.
A csengő szabályozóját akkor állítjuk be, amikor már rákapcsoltuk a csengőre a szellőzőgépet. A megfelelő sebesség könnyen beállítható. A rugó és az érintkező megerősítésére nincs szükség, minthogy kapcsoláskor alig szikrázik a gép.
A szerkezet üzembiztos, olcsó, s hosszú időre megtartja beállítását.
Józsa György
ISZAPLOPÓ
Egy 3—4 cm átmérőjű 10—15 cm hosszúságú, valamint egy 60 cm hosszú, 1 cm átmérőjű üvegcsőből és két nagyobb parafadugóból igen jó iszaplopót készíthetünk medencénk takarításához. A vastag üvegcső helyett a legkisebb méretű petróleumlámpa üvegcilinderét is használhatjuk.
Először a két parafadugót reszeljük és csiszoljuk ki az üvegcső méretének megfelelően, hogy pontosan illeszkedjenek az üvegcsőbe és jól zárjanak. A dugókat középen kifúrjuk és az alsó dugóba olyan hosszú üvegcsövet dugunk, hogy alul 3—4 cm-nyire kiálljon az üvegcsőből, felül pedig a vastag cső feléig érjen. A felső dugóba beillesztjük a megmaradt üvegcsövet, hogy a dugóval szintben legyen.
Iszaplopónkat a következőképpen használjuk: a felső csövet ujjunkkal befogjuk és függőlegesen a medencébe süllyesztjük. Az alsó cső vége 1 cm-re legyen a kiszívandó szemét felett. A felső cső végét felszabadítva, a víz beáramlik, s magával ragadja az iszapot is. Kicsit várunk, amíg az iszap a lopóban leülepszik. Megemeljük a lopót, hogy a víz visszafolyjék. A félig vízzel telt lopót újra befogjuk, s folytatjuk a szemét felszedését. Ezt a műveletet mindaddig végezzük, amíg a lopó félig Iszappal meg nem telik. Ekkor az iszapot a felső csövön kiöntjük.
ALGA-KAPARÓ
Sok napfény hatására medencéink üvegoldalaira zöld alga rakódik. Letisztításukhoz házilag is könnyen készíthetünk alkalmas segédeszközt, amellyel azután a munkát percek alatt elvégezhetjük.
A következő, néhány fillér áru anyagok szükségesek mindössze segédeszközünk elkészítéséhez: 0,5 m hosszú, 5—6 mm átmérőjű alumínium cső vagy rúd, 2 db 45 mm hosszú, 20 mm széles alumínium vagy horganyzott vaslemez és 3 db anyáscsavar.
Az egész elkészítés annyiból áll, hogy egy borotvapengét sablonnak használva, a két lemezt úgy fúrjuk ki, hogy a lemez egyik oldalán a penge éle 3—4 mm-rel kiálljon. Ezután az alumínium cső végét összenyomjuk, s azt is átfúrjuk (1. ábra). Most már csak össze kell szerelnünk az egészet, s hasznos kis segédeszközünket máris használhatjuk (2. ábra).
– Forrasztással még egyszerűbben megoldhatjuk az elkészítést. Konzervdoboz anyagából 45 mm széles, 40 mm hosszú darabot vágunk, s pontosan kettéhajlítjuk (3. ábra). A nyéltartót szintén a konzervdoboz anyagából hajlítjuk, s a pengetartóhoz forrasztjuk (4. ábra). A nyéltartóba tetszés szerinti hosszúságú fanyelet dugunk, s a kettéhajtott lemez közé pedig használatbavétel előtt betoljuk a borotva-pengét.
Algakaparónk alumíniumnyelének végét egyébként ültető villának is kialakíthatjuk. Közepén 10—15 mm mélyen befűrészeljük, majd a kapott nyílást lapos tűreszelővel 2—3 mm szélesre reszeljük. A nyílás fala sima és párhuzamos legyen. Ezután a befűrészelt végét meghegyezzük (5. ábra). Ültetéskor a gyökerek talajba nyomásánál igen nagy hasznát vehetjük.
A szkennelt pdf-ért köszönet Mátéfi Gyulának!
