Minden akvarista tudja, hogy akváriumunk vizének tisztántartására víztisztító készüléket használunk. A következők szerint úgyszólván fillérekből készíthetünk magunknak ilyen szűrőberendezést házilag is. Ha azután készülékünket kombináljuk a korábbi számunkban ismertetett szellőztető berendezéssel, nincs többé gond akváriumunk tisztításával, szellőztetésével.
Ezermester – 1957- 2. szám 32.-33. oldal
A készülék szerkezetét 1. rajzunkon vehetjük szemügyre. Az A üvegcső, amelynek vége lefelé van görbítve, a visszavezetésre szolgál. A cső egyébként úgy van a C parafadugóba erősítve, hogy az akvárium magassága szerint süllyeszthető vagy emelhető legyen. A cső és a dugó az E tartálycsőbe kerül. A légmentes zárást a B gumigyűrű biztosítja. Az E cső végén helyezkedik el a kisméretű konzervdobozból (májkrémes, paradicsompürés) készült szűrőtartály, amely a szűrőrétegeket tartalmazza. A cső forrasztással kapcsolódik az F tartályhoz.
A szűrőtartályt a 2. rajz szerint alakítjuk ki. A csipkézett alsó rész fölé egy sor lyukasztás kerül. Az E cső beforrasztása után a tartályt először egy réteg üveggyapottal (angyalhajjal), majd egy réteg darabos faszénnel, a egy réteg apró kaviccsal töltjük meg. Legfelül ismét egy réteg üveggyapot kerül. Nagyon fontos, hogy mind a faszén, mind pedig a kavics tiszta; pormentes legyen. Helyes előzőleg tiszta vízzel lemosni ezeket. A rétegek beépítése után a csipkézett széleket visszahajtva a helyükön rögzítjük.
Ha mindezzel elkészültünk, berendezésünket már használatba is vehetjük. Készülékünket az akvárium egyik sarkában helyezzük el, kb 1 cm mélyen a fenék-homokba süllyesztve. Néhány kődarabbal is biztosítjuk az eldőlés ellen. A cső magasságát úgy szabályozzuk, hogy a kiömlőcső vége kb 2 cm-re legyen a víz színétől.
Készülékünk a következőképpen működik. Az akvárium vize az F tartály alsó részén és a lyukakon behatolva áthalad a szűrőrétegeken, ahol a szennyeződések visszamaradnak, s az E, majd az A csövekben a vízszinttel egymagasságba kerül. A D csövön keresztül beáramló levegő túlnyomást idéz elő a tartálycsövekben, s ezért a tiszta víz az A csövön keresztül visszakerül az akváriumba. A működés alatt tehát a víz állandóan cirkulál.
A szűrőberendezés hónapokon keresztül állandóan használható. Ha a vízkeringés már igen lassú lenne, ezt a szűrőrétegek eltömődése idézheti elő.
Ebben az esetben a szűrőt kiemeljük, a rétegeket átmossuk, majd összeállítva ismét használatba vehetjük. Minthogy a szűrő kisebb ellenállást jelent a levegőnek, mint a korábbi számunkban ismertetett szellőztető, ezért az utóbbinak kevesebb levegő kell. A működést a hozzávezető gumicső nyílásának összeszorításával szabályozzuk. Mindkét készülékünk egyidejű működtetéséhez a levegő útjába a G elosztócsövet iktatjuk be.
A csövek anyaga csak sárga- vagy vörösréz, esetleg fehérlemez lehet. A vas nem jó, mert rozsdásodik. A fémalkatrészeket egyébként ajánlatos zaponlakkal (aceton és celluloid oldata) bevonni.
Vásárhelyi István
És ismét egy kis ráadás:
Amit minden akvaristának tudni kell II.
Az egysejtű, mikroszkópikus kicsinységű moszatokkal ellepett vízre azt mondjuk, hogy „virágzik”. A „vízvirágzás” jelensége különösen erős fényre, az ablak közelébe helyezett akváriumokban gyakori.
A moszatok káros fölszaporodását a fény szabályozásával gátolhatjuk meg. Az akváriumnak a fény felé néző oldalait zöld selyempapírral fedjük be. Ezzel a kis mennyiségben feltétlenül hasznos moszatok nagymértékű, gyors szaporodása elé gátat emelhetünk.
Az állatok csak a növényvilág által készített szerves anyagokat tudják hasznosítani, ezeket építik tovább, vagy bontják szét az életműködésükhöz szükséges vegyületekké. Táplálkozásmódjukat tekintve az állatok tehát heterotrof szervezetek, amelyek a növények által termelt szerves anyagokat fogyasztják.
Az akváriumban, mint biológiai egységben a „termelők” (növények) és a „fogyasztók” (állatok) csoportját különböztetjük meg. Az állat- és növényvilágot e téren sem állíthatjuk mereven egymással szemben, minthogy élettevékenységeikben egymást támogatják, egymásra vannak utalva, és csak együttesen alkotják az élők összességét.
Láttuk, hogy az állatvilág a növényzet által a fényenergia segítségével készített szerves vegyületekből táplálkozik. Vagy közvetlenül fogyasztják a növényeket, mint az akvárium csigái és néhány növényevő hal, vagy közvetve oly módon, hogy a parányi lebegő zöld moszatokat, a phytoplanktont felfalják a lebegő életmódot folytató parányi állatok (a zooplankton) tagjai, ezeket pedig a magasabb szervezettségű, úszó állatok fogyasztják el.
Sobók Ferenc
