| Megtekintve: 2 509

Önműködő akváriumfűtőberendezés – Haletető – sótartófedélből

 

Önműködő akváriumfűtőberendezés - Haletető — sótartófedélből - Ikon

A melegvizet kedvelő halaink számára még a szép tavaszi napok beköszöntésével is fontos, hogy az akvárium vizét bizonyos meghatározott hőmérsékleten tartsuk. A szaküzletekben lehet is erre a célra különféle fűtőkészülékeket kapni, ezek azonban meglehetősen sokba kerülnek. A következőkben olyan egyszerű, könnyen megépíthető fűtőkészülék elkészítését ismertetjük, amely tökéletesen megfelel a célnak, s a hozzávalók úgyszólván fillérekért megvásárolhatók. Valamennyi alkatrésze, alapanyaga könnyen (beszerezhető, csupán a higany megszerzése okoz majd gondot, de ez is áthidalható, ha például egy higanyos lépcsőházi időkapcsoló higanytöltését használjuk fel.

Ezermester – 1957-4-30-31

ÖNMŰKÖDŐ AKVÁRIUMFŰTŐBERENDEZÉS

A fűtőkészülék elhelyezése és elrendezése. A - a fűtőtest, B - a légtartály, C - a higanyos kapcsoló. A fűtőtest vékony homokréteggel van lefedve
A fűtőkészülék elhelyezése és elrendezése. A – a fűtőtest, B – a légtartály, C – a higanyos kapcsoló. A fűtőtest vékony homokréteggel van lefedve

Fűtőkészülékünk elhelyezését és alkatrészeit az 1. ábrán vehetjük szemügyre. A fűtést elektromos áram végzi, ezt a világítási hálózatból vesszük. A hőmérséklet szabályozását és a fűtés időszakos bekapcsolását a D légtartály és a C higanyos kapcsoló útján érjük el, az utóbbit biztonsági okokból az akváriumon kívül helyezzük el. A voltaképpeni melegítést az A fűtőtest végzi, a hozzávezető huzalokat meggörbített üvegcsőben helyezzük el, A B és C alkatrészeket U-alakúra görbített vékony üvegcső köti össze.

Hogyan működik?

Mielőtt megépítésének részleteire rátérnénk, ismerkedjünk meg készülékünk működési elvével. Az áram bekapcsolása után az A fűtőtest felmelegíti az akvárium vizét. Ha a víz hőfoka elérte a meghatározott értéket, a C tartályban levő higany a meleg hatására kiterjed, az összekötőcsőben felemelkedve & az o érintkezőnél megszakítja az áramkört. Ha azután a víz ismét lehűl, a higany visszahúzódik az összekötőcsőből, eléri az a érintkezőt, s a fűtőtest ismét (bekapcsolódik. Ezzel a megoldással biztosítjuk akváriumunk vizének állandó hőmérsékletét az előre meghatározott legmagasabb és legalacsonyabb hőmérséklet között. A C kapcsolóban levő higany a B tartályban felmelegedett levegő hatására emelkedik, vagy süllyed. Az egész szerkezetben ennek a kapcsolónak, illetve a megfelelő hőfoknak és az érintkezőknek a beállítása a legnehezebb. Ezt ugyanis mindenkinek a szükséges hőmérsékleti értékek között saját magának kell kísérleti úton elvégeznie.

A fűtőtest elhelyezése a fémtokban, d - a fémtok fehérbádogból, e — a fűtőtest. Porcelángyöngyökkel és üveggyapottal szigeteljük. A vízmentes zárást pecsétviasz vagy vízálló kitt biztosítja
A fűtőtest elhelyezése a fémtokban, d – a fémtok fehérbádogból, e — a fűtőtest. Porcelángyöngyökkel és üveggyapottal szigeteljük. A vízmentes zárást pecsétviasz vagy vízálló kitt biztosítja

Fűtőtestként 50 Wattos forrasztópáka-betétet használunk. Ha ilyet nem tudnánk beszerezni, elkészíthetjük magunk is ellenálláshuzalból a hálózati feszültségnek megfelelően. 110 voltra 250, 220 V-ra 500 Ohmos kell. Ez a teljesítmény 40 liter űrtartalmú akvárium fűtéséhez elegendő. A kész fűtőtestet fehérbádogból készült tartályba helyezzük, jó szoros üveggyapot-szigetelés közé (2. ábra). Az áramvezető huzalokat meggörbített üvegcsőbe húzva a tartályba erősítjük, s az érintkezés ellen porcelángyöngyökkel szigeteljük. Amikor mindezzel elkészültünk, az egész tartályt pecsétviasszal vízmentesen elzárjuk.

Önműködő kapcsolónk

Önműködő kapcsolónkat két kémcsőből (egy egészből és egy darabból), valamint egy U-alakúra görbített üvegcsőből készítjük. Az U-cső belső átmérője ne legyen 1,5 mm-nél nagyobb. A B és C kémcső-tartályokba dugók segítségével erősítjük be. A C kapcsoló tartályába oldalt és az alján egy-egy érintkezőt forrasztunk be. Ezekhez wolfrám-drót szükséges, mert más fém a higany miatt könnyen tönkremegy. A szükséges wolfrám-mennyiséget könnyen megszerezhetjük, ha egy rossz izzólámpából a két belső áramhozzávezetőt kiszereljük. A beforrasztást borszeszlámpával végezzük.

Beállítás, összeszerelés

A higanyos kapcsoló szerkezete: a és b - érintkezők a C üvegtartályba forrasztva, c - a higany. Valamennyi rajzon a fekete részek a záró és rögzítő pecsétviaszt jelzik
A higanyos kapcsoló szerkezete: a és b – érintkezők a C üvegtartályba forrasztva, c – a higany. Valamennyi rajzon a fekete részek a záró és rögzítő pecsétviaszt jelzik

Ha mindezzel készen vagyunk, akkor már csak a kapcsoló beállítása és összeszerelése van hátra. A C tartályba annyi higanyt öntünk, hogy az a érintkezőt elérje. A vékony összekötőcsövet egyelőre csak dugóval rögzítjük a helyén. A B és C részeket az 1. ábrán látható módon az akváriumba helyezzük, s bizonyos idő múlva, amikor már felvette a víz hőmérsékletét, a C tartályt úgy állítjuk be, hogy ennél a legalacsonyabb hőfoknál a higany az érintkezőt ellepje. Ezután bekapcsoljuk az áramot. A víz felmelegedésével egy-időben a B tartály levegője is felmelegszik, ennek következtében a higany az U-csőben emelkedni kezd. Bizonyos hőfoknál a C tartályban a higany felszíne alacsonyabban fog majd állani, mint az érintkező. Ekkor az áramkör megszakad, s a fűtés kikapcsolódik. Ha azután a víz újra lehűl, a kapcsoló ismét bekapcsolja a fűtést. A B tartály s vízoszlop közepén foglaljon helyet, mert ha alacsonyan van, későn; ha pedig túlságosan magasan, közvetlenül a felszín alatt van, korán kapcsol majd ki berendezésünk. A beállítás után a C tartályt pecsétviasszal rögzítjük állandó helyzetében. A higannyal való munkánál vigyázzunk, mert mérgező!

Vásárhelyi István

És egy kis ráadás:

HALETETŐ — SÓTARTÓFEDÉLBŐL

A kész etető elhelyezése az akváriumban, A - a tartó-drót, B — a sószórófedél
A kész etető elhelyezése az akváriumban, A – a tartó-drót, B — a sószórófedél

Egy üveg- vagy műanyagsótartó fedeléből, valamint egy réz- vagy acéldrótdarabkából célszerű haletetőt készíthetünk akváriumunkhoz. A drótot fogóval a sószóró-fedél köré hajlítjuk, másik végét viszont úgy alakítjuk ki, hogy az akvárium felső keretére helyezve 1—3 cm mélyen engedje etetőnket a víz alá. Etetőnk különösen alkalmas a Tubifex haltáplálék adagolásához.

A szkennelt pdf-ért köszönet Mátéffi Gyulának!

Kategória választó

Anno… (10) | Akvárium és Terrárium folyóirat (3) | 1956 (3) | 1. szám (3) | Díszhalak etetése (12) | Díszhal betegségek (4) | A hónap díszhala (44) | 2011 (3) | 2012 (12) | 2013 (12) | 2014 (12) | 2015 (6) | Díszhal tenyésztés (4) | Cikkek (8) |

Anno... kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük