A barázdás moszatok Dinoflagellata (páncélos ostorosok) rendjébe tartozó Oodiniumok élősködő alakjai okozta megbetegedéseket eddig főleg díszhalakon figyelték meg.
Az Oodinium pillularis fejlődése és életciklusa – Amlacher nyomán- A fenéken fekvő cisztából – palmella-stádium – különféle osztódási fokozatokon keresztül dinospórák – ostoros alakok – kelnek ki, amelyek a halat megtámadják, s rajta érett parazitává fejlődnek; ezek a halat elhagyva a fenékre hullnak és újból cisztává alakulnak
Az Oodinium pillularis kórokozó formái, a dinospórák a Németországban pillulárisz-betegségnek elnevezett kórformát váltják ki, amelyet az akvaristák „Colisa-betegségnek” is neveznek (kórtünetét Schäperclaus első ízben 1951-ben a törpe gurámi, a Colisa lalia ivadékán írta le). Egy másik Oodinium-faj, az Oodinium ocellatum viszont kizárólag korallhalakat betegít meg, s ezért az általa okozott betegséget korallhalbetegségként tartják nyilván. A pillulárisz-betegség kórokozójának körte formájú kifejlett alakja teljesen mozdulatlan, a hal bőrének vagy kopoltyújának hámrétegéhez tapad. Amikor az Oodinium pillularis teljesen kifejlődött; a halról leválva az akvárium fenekére hull, lekerekedik, majd egységes sima hártyával véve körül magát, az ún. palmella stádiumot képezi. Ez magjának befűződése útján osztódni kezd, és a sorozatos osztódások eredményeképpen 32, illetve 64 egyed keletkezik, melyek egyre kisebbek lesznek. A 32 illetve 64 egyed mindegyike még egyszer osztódik, és két-két ún. dinosporát alkot. A dinospórák két egymáshoz tapadt félgömbhöz hasonlítanak, haránt-barázdájukban egy rejtett, valamint egy szabadon mozgó hosszú kormányzó ostoruk van. A gyorsan mozgó, 12-24 óráig életképes dinospórák gazdaállatot keresnek, s ha sikerült halra találniuk, annak testén megtelepednek, elveszítik ostorukat, szívókájuk alakul, körte alakot vesznek fel, vagyis a parazita stádiumba kerülnek. A fertőzött hal bőrén szétszórtan a darakórhoz hasonló kiemelkedő kis pontokat láthatunk, ezek színe a szürkésfehértől a
Oodinium ocellatum
sárgásbarnáig változik. Emiatt az akvaristák gyakran össze is tévesztik a két kórt (a bársonybetegség esetében azonban a pontok 0,3 mm alatt maradnak, míg darakórnál akár 1,5 mm-t is elérhetik). Kezdeti stádiumban a halak tereptárgyakhoz dörgölőznek, kifejlődött betegség esetében viszont a halak úgy néznek ki, minta liszttel lennének megszórva. Amikor a parazita stádiumú ostorosok teljesen kifejlődve gazdaállatukat elhagyják, az apró pettyek eltűnnek, s helyettük lyukak maradnak a bőrben, vagy a bőr kisebb-nagyobb szürkés foszlányokban le is szakadozik és helyén másodlagos fertőzésként más bőrparaziták — mindenekelőtt Saprolegnia-penészgombák — telepednek meg. Jóllehet a fertőzést „Colisa-betegség” néven is emlegetik kórokozója más édesvízi díszhalakat is megbetegít.
A másik ostoros parazitát, az Oodinium ocellatumot Brozon 1934-ben angliai tengeri akváriumok korallhalain fedezte fel. Ez a kórokozó inkább a kopoltyúkat támadja meg, mint a felhámot. A korallhal-betegség tünetei és gyógykezelése is megegyeznek az édesvízi bársonybetegségével.
Kezelés:
Oodinium által fertőzött halAz Oodiniumok okozta betegségek leküzdésére ugyanazok a tartós fürdők hatásosak, amelyeket az Ichthyophthirius ellen alkalmazunk. Kitűnően beválik a JBL cég által gyártott Oodinol nevű szerből készült fürdő. A darakór ellen is hatásos sófürdő ennél a kórokozónál is érhet el sikereket! Ezenkívül néhány recept:
— Trypaflavin-fürdő, 1 gramm/100 liter a vízbe. Sötétítés és a hőmérséklet 30 °C-ra emelése. Hagyjuk a halat a kezelő-akváriumban, amíg meg nem gyógyul. — Kinin-chlorid, 1.5 gramm/100 liter, hasonló a kezelés a trypaflavinos fürdőhöz. A kezelés káros hatással van a növényekre! — Metilénkék-fürdő.
Fontos, hogy e gyógyfürdőket fölülről és minden oldalról elsötétített talaj- és növény-nélküli medencékben készítsük el. A fertőzött medence külső szűrőjét állítsuk le, mindent alaposan fertőtlenítsünk, és a fertőzött halakat külön eleséggel — a többiek után — etessük.
