A klasszikus élő haltáplálékokon kívül alkalomszerűen más apróbb élőlényekkel is változatossá tehetjük akváriumi halaink étrendjét, mindenekelőtt a planktoneleséggel gyakran begyűjtött egyéb vízi szervezetekkel.
Collenbola, levéltetvek, nyűvek és fénycsapda
Ezek egy része ugyan veszélyes halellenség is lehet (szitakötőlárvák, hanyattúszó poloskák, víziskorpiók, csíkbogarak és lárváik stb.), amelyeket feltétlenül távolítsunk el, más részük azonban a nagyobb halak számára kitűnő alkalmi csemege (kérészlárvák, apró keringőbogarak, törpe vízipoloskák, ászka- és bolharákok stb.). Ezeket különválogatjuk, és kézihálóban csapvíz alatt átöblítjük.
Megfelelő méretű szárazföldi rovarokkal is etethetünk. Ezek közül a repülő fajokat (muslicákat, szúnyogokat, apró molypilléket és piciny bogarakat) fénycsapdával gyűjthetjük. Egyszerű fénycsapdát magunk is készíthetünk. Kúpernyőbe kötött villanyizzó alá tölcsérszerű terelőköpenyt helyezünk, ehhez alul gyűjtőüveget erősítünk. Ezt a készüléket kiválthatjuk a manapság sok helyen és sok méretben beszerezhető magasfeszültséggel és UV csalogató fénnyel működő rovarcsapdákkal. Ezekben nyári estéken nagyszámú rovart gyűjthetünk össze; közülük a kisebbeket rostán áttöltve válogathatjuk külön. Főleg a víz színe alatt tartózkodó halfajok (Panchaxok, Aplocheilusok, Dermogenys, Pantodon stb.) kedvelik az ilyen alkalmi rovarcsemegét.
Említésre még néhány alkalmi haleleség kerül. Ezek közül a levéltetvek a kisebb szájú halfajokkal (pl.: Nannostomus) is etethetők, s e halak nagyon kedvelik. A másik alkalmi haleleség az ugróvillás rovarok (Collembola). Ezek moha és avar alatt a talajban élő, 1-3 mm-es, villás testvégű, ugrálva mozgó, szárny nélküli kis rovarok. Az enchytraeus-ládába telepítve gyorsan elszaporodnak. A Pantodon buchholzi (afrikai pillangóhal) felneveléséhez szinte nélkülözhetetlenek. Az összegyűjtött avart vagy mohát tegyük nagyobb tölcsérbe, alája üvegpoharat, közvetlenül föléje pedig villanyégőt helyezzünk. A fény és hő elől a tölcsér alatti üvegedénybe menekülnek.
Az apró élő halak a rablóhalaknak (Esox, Belonesox, Polycentrus stb.) nélkülözhetetlen eledelei, de a főleg húsevő fajok (pl.: Aplocheilus, Cichlasoma, ragadozó harcsák stb.) is szívesen eszik. Az akvarista nem könnyen tud szabad vizekből apróbb halivadékot gyűjteni, s ha sikerül is, azok a medencébe veszélyes parazitákat hurcolhatnak be, vagy a hirtelen áttelepítés következtében (kevesebb oxigén, melegebb víz) elhullanak. Ezért a ragadozó halak számára tanácsosabb guppit tenyészteni. A dél-amerikai eredetű szivárványos guppi (Poecilia reticulata) törzsalakja könnyen tartható (ez nem feltétlenül igaz a szelektíven kitenyésztett variánsokra), szobahőmérsékleten is könnyen tartható, igen szapora elevenszülő halacska. Akváriumi szaporodásának szinte alig lehet gátat vetni. A 3 hónapos állatok már elérhetik ivarérettségüket, és 3-4 hetenként újabb generációnak adnak életet. Így érthető, hogy egy külön medencében beállított guppitenyészetből folyamatosan el tudjuk látni ragadozó halainkat élőhal-eleséggel. A továbbtenyésztés szükségleteit szem előtt tartva válogassuk ki a táplálékul szánt egyedeket. Sok tenyésztő azonban – hogy gyorsan, minél több ivadékhalat nyerjen feletetési célból – nagyon szapora, könnyen tenyészthető ikrarakó halakat használ e célra, például kék gurámit.
