A kékalga kellemetlen, a vízi életre veszélyes, primitív életforma igazi csapás az akvaristák számára. A színéről a legkönnyebb azonosítani: leggyakrabban kékes-zöld (mint például a cián, amiről a nevét kapta); de lehet piros, barna, fekete, amit csak el tudunk képzelni, ragacsos és nyúlós, minden felszínt befed, így megfojtja növényeinket és algáinkat, valamint a víz pH-jának megváltoztatásával további felesleges stresszt okoz vízi élőközösségünknek.
Cyanobacteria
Ha megpróbáljuk kiírtani ezek a kékalgák még kimúlásuk közben is képesek rombolni: méreganyagaikat kibocsájtják a vízbe és ennek következtében eltüntetik az oldott oxigén jelentős részét az akvárium vízéből, aminek következtében a magasabb rendű oxigénfogyasztó (aerob) létformák is megfulladnak (halak, rákok stb.)
Mindezek ellenére azért ne átkozzuk vagy utáljuk meg egészen ezt a látszólag „felesleges” életformát, mert elég sokat is köszönhetünk neki: ha ez a primitív, prokariotikus (sejtmag nélküli) sejtes életforma és az ő értékes képessége a fotoszintetizálásra, az ásványi anyagok és a vízben jelenlévő CO2 hasznosítására nem létezne, azok az életformák, melyeket magunk körül látunk, és mint amilyenek mi magunk is vagyunk, nem is létezhetnének! A Cyanobacteria annyira ősi formája az életnek, hogy annak idején ő állította elő azt a szabad oxigént, amely a Föld korai korszakában a légkörben megjelent és a szárazföldi életet lehetővé tette. Milyen tulajdonságai tehették képessé arra, hogy az élet mai rendszerét, ahogyan most megfigyelhetjük, elláthassa oxigénnel?
Az életforma-csoport, melyet Cyanobacteriának nevezünk, erősen kiaknázza környezete lehetőségeit. Mindegyik hasznosítja a fény hosszabb hullámhosszait, mely képesség segítségével mélyebb vizeket is meg tud hódítani, valamennyi el tudja nyelni UV sugárzást, és néhányuk hosszú ideig képes túlélni sötét periódusokat, de ezeken felül képes alkalmazkodni az édesvízi, félsós (brakkvízi) vagy tengeri körülményekhez is. A Cyanobacteriák sejtüregeiket (vakules) gázzal töltik fel, hogy ezzel szabályozzák helyüket a vízoszlopban kolonizáció folyamán. Ezeknek a tulajdonságainak számbavételéből leszűrhető a következtetés, hogy igen szívós lények, és már nagyon nem is lepődünk meg, hogy az általunk az akváriumokban előállított ideálishoz közeli környezetben a legtöbb akvaristának nagy problémát okoz eme létforma megjelenése.
A legtöbb primitív élőlénynek azért szüksége van egy-két, az akvarista által jól kézben tartható, biológiai feltétel jelenlétére ahhoz, hogy helyét a rendszeren belül elfoglalja és lábát meg is vesse ott. De a kékalga számára szükséges „biológiai fülkék”, melyek számára a letelepedést és életben maradást lehetővé teszik, nagyobbak, szélesebb spektrumúak, mint a legtöbb alga féléé, és emiatt van az is, hogy egy akvarista, aki más algákat ki tud küszöbölni, még mindig számíthat egy jó kis Cyanobacteria támadásra. Akkor, merül fel a kérdés, hogyan kerülhetjük el a kékalga virágzást? Legtöbbünk abban a (tév)hitben ringatja magát, hogy a jó vízkeringetés akváriumában majd véglegesen megoldja a dolgot. A jó vízkörzés fontos, de a nagyon valószínű, hogy a kékalga ellen nem nyújt elegendő védelmet: megszünteti ugyan a pangó vízterületeket az akváriumunkban és így ténylegesen csökkenti a rendelkezésre álló fülkék számát. Igen ám, csakhogy a kevesebb fülke még nem jelenti azt, hogy a Cyanobacteria nem talál magának egy egészen másikat. Így hát igyekezzünk csökkenteni lehetőségeik számát, amennyire csak lehet, és reménykedjünk, hogy nincs a közelben olyan Cyanobacteria, akinek a célkeresztjébe kerülhetnénk!
Nahát, teszi csípőre képzeletbeli kezét és teszi fel jogosan a kérdést a Tisztelt Olvasó, akkor mi a biztos, megbízható recept arra, hogy elkerüljük ezt a csapást? Erre könnyű a válasz: meg kell tagadnunk tőle mindazt, amire szüksége van.
És mire is van a Cyanobacteria-nak szüksége? Vízre, tápanyagokra, CO2-ra, és fényre. Az első hármat nem tudjuk elvonni tőle, mert bizonyos fokig ugyan képesek lehetünk arra, hogy csökkentsük a tápanyagokat rendszeres vízcserével, a széndioxid feldúsulását a vízben porlasztott levegő akváriumba juttatásával, de nem távolíthatjuk el teljesen, és bizony a kékalga igen kevéssel is beéri. Mindezeket szem előtt tartva egy jól kézben tartható megoldás kínálkozik: a fényviszonyok helyes beállítása.
Akkor tehát megtaláltuk az igazi kékalga ellen való gyógyírt, elég a fény pontos beállítása a Cyanobacteria térhódításának megállítására? Sajnos korai az örömünk, mert a nyomatékos válaszunk egy kerek „NEM”! Ez is csak egy a lehetséges eszközök közül, és csak az összes tényező karbantartásával tudjuk a kékalga-virágzást sarokba szorítani, de be kell látnunk, hogy egy kevés mindig is jelen lesz, éppúgy, mint az algák esetében… Senkinek sem lehet egészen mentes az akváriuma a Cyanobacteriáktól vagy algáktól, de megfelelő megelőző intézkedésekkel, szorgalmas karbantartással korlátozni tudjuk a mennyiségüket.
Tartsunk fenn tehát jó vízkörzést, így csökkentve a biológiai fülkék számát, tartsuk a számára elérhető tápanyagszintet alacsonyan, a nem növényesített akváriumban próbáljuk meg beállítani az oldott széndioxid mennyiségét, a növényesítettben pedig szabályozzuk be a fényerősséget a lehető legalacsonyabb értékre, úgy, hogy a növények még azért éppen fejlődni tudjanak. És amennyiben úgy éreznénk, hogy mindezeket kézben tartjuk, már csak egy dolgunk maradt: imádkozzunk az égiekhez, nehogy kivirágozzon nekünk ez a fránya kékalga.
És ha sűrű imáink nem találnak meghallgattatásra, lépjünk újra a tettek mezejére. Amint észrevettük, hogy egy vidáman növekvő Cyanobacteria telepet dédelgetünk, ne habozzunk erősebb fegyverekhez folyamodni, próbálkozzunk meg a jó öreg kézzel kiszedegetős módszerrel, és amihez tapadt, azt is vegyük ki a medencéből és kezeljük hidrogén-peroxiddal vagy Erythromycin-nal, hogy jól elpusztuljon (:-|). Eme nem feltétlenül kesztyűs kezű bánásmód után egy jó bővizes leöblítés után ezeket a tárgyakat visszahelyezhetjük eredeti helyükre és szorgalmasan folytathatjuk kitartó és pozitív életszemléletű reménykedésünket.
Írta: Brian Ahmer, Ph.D.
(2008. 06. 21. Gabrinus)
