| Megtekintve: 11 912

Planktoneleség

Planktoneleség - Ikon
Planktoneleség – Ikon

Planktoneleségen a városszéli kisebb tavacskákból („plankton-tó”), árkokban stb. felgyülemlett időszakos pocsolyákból planktonhálóval begyűjtött lebegő táplálékállatkákat értünk.

Daphnia, Bosminia, Cyclops és társaik…

Daphnia pulex
Daphnia pulex

Ez többségében alsóbbrendű rákokból, az igen aprók pedig rákocskák lárvaalakjaiból (naupliuszok) és kerekesférgekből áll. A növendék és kifejlett halak planktoneleségéül elsősorban a kis vízibolha (Daphnia pulex) jöhet számításba. Tavasszal általában áttetsző sárgás színűek, nyáron gyakran vörösek. Időnként a szaküzletekből is

Planktongyűjtő felszerelés tartozékai- 1. hálókeret — átmérője 20-25 cm- gumiszalaggal rögzíthető- változtatható hálóbetétekkel 2. gyűjtőüveges planktonháló betét - 14 vagy 16-os minőségű molnárselyemszövetből- a halivadék planktoneleségének a begyűjtéséhez 3. egyenes planktonzsák-hálóbetét 6-13-as minőségű molnárselyem szövetből vagy nylonból 4. nagyobb szemnagyságú előtétháló a növényi törmelék és kártékony állatok kirekesztésére 5. kisebb szemnagyságú előtétháló a kívántnál nagyobb eleség kirekesztésére - az előtéthálók ugyancsak gumiszalaggal szoríthatók a hálókerethez 6. szétszedhető hálónyél bambuszbotokból egymásba tolható rézhüvely végekkel - a—a- b—b és c—c csatlakozásokkal- kerékpár-kormány fogantyúval - dr. Lovas Béla nyomán-
Planktongyűjtő felszerelés tartozékai- 1. hálókeret — átmérője 20-25 cm- gumiszalaggal rögzíthető- változtatható hálóbetétekkel 2. gyűjtőüveges planktonháló betét – 14 vagy 16-os minőségű molnárselyemszövetből- a halivadék planktoneleségének a begyűjtéséhez 3. egyenes planktonzsák-hálóbetét 6-13-as minőségű molnárselyem szövetből vagy nylonból 4. nagyobb szemnagyságú előtétháló a növényi törmelék és kártékony állatok kirekesztésére 5. kisebb szemnagyságú előtétháló a kívántnál nagyobb eleség kirekesztésére – az előtéthálók ugyancsak gumiszalaggal szoríthatók a hálókerethez 6. szétszedhető hálónyél bambuszbotokból egymásba tolható rézhüvely végekkel – a—a- b—b és c—c csatlakozásokkal- kerékpár-kormány fogantyúval – dr. Lovas Béla nyomán-

beszerezhetők. Az ugyancsak árusított nagy vízibolhát (Daphnia magna) a kisebb akváriumi halak mellőzik, s a nagyobbak sem igen kedvelik. Annál inkább alkalmas ez szárított Daphniának. A fejlett akváriumi halak közül főképp a kisebb termetűek eledele az evezőlábú rákokhoz tartozó kandicsrákocskák Cyclops és Diaptomus fajok kifejlett alakjai. A Cyclopsok 1,5-3 mm nagyságú, minden „ugrás” közben szünetet tartva szökdécselő, 2 petecsomós rákocskák; a Diaptomusok pedig 2-4 mm hosszú, egyenletesen haladó, 1 petecsomójú, igen hosszú evezőcsápú állatok. A Cyclopsok a gyűjtőháló alján sárgászöld, a Diaptomusok viszont kékeszöld réteget alkotnak, szemben a Daphniák világos szürkéssárga vagy vörösesbarna színével. A Cyclopsok és Diaptomusok kora tavasszal jelennek meg, s a nyári meleg beköszöntésével az ágascsápú rákok (Daphnia, Bosmina, Illoina stb.) váltják őket.

A halivadék planktoneleségéül a Cyclopsok és Diaptomusok nemrég kikelt naupliusz (0,2-0,3 mm-es) alakjait, illetve átalakulófélben levő lárvaalakjait (átlag 0,5 mm-es metanaupliuszait) gyűjtik be. Míg kifejlett Cyclopsokat vagy Diaptomusokat tavasszal olykor a szaküzletekben is kaphatunk, addig az ilyen apró „naupliusz-eleséget” mindig magunknak kell begyűjtenünk. A naupliuszokat ősztől-tavaszig — télen még a jégpáncél alatt is — megtaláljuk, nyáron azonban csak a mélyebb vizekben fordulnak elő, ahol a számukra kedvező alacsonyabb hőmérsékleti szintet megkereshetik.

A naupliuszokon kívül a legsűrűbb szövetű planktonhálókkal gyűjthetjük be a mikroszkopikus nagyságú, nagy tápértékű kerekesférgeket (Rotatoria). Ezek valamennyi faját szívesen fogyasztja a halivadék. Jelentőségüket fokozza, hogy rendszerint nyáron gyűjthetők, amikor a Cyclopsok és Diaptomusok naupliuszai már alig találhatók. A kerekesférgeket nem túlságosan felmelegedő, árnyékos vizekben keressük, az erős napfény ugyanis nem kedvez szaporodásuknak. — Az ágascsápú rákok közül apró méretüknél (0,4-0,6 mm) fogva a sarlós vízibolha (Bosmina longirostris) szerepelhet a halivadék plankton-eleségeként. Hosszú, ormányszerű fejkinövéséről és egyenletes mozgásáról ismerhető fel. Sűrű tömege a planktonháló alján hússzínű „masszát” alkot. Főleg tavasszal, esetleg nyár elején található nagyobb tócsákban, tavakban, boltágakban. Tápértéke kemény kitinburka miatt kisebb a naupliuszokénál, amellett hazaszállításuk nagy oxigénigényük miatt nehézkes.

Bár régebben a szállításhoz fakeretes, egymás fölé tolható vászontálcákat is javasoltak, a kereskedőktől vásárolt kisebb mennyiségű vízibolhát vagy kandicsrákot mindig vízzel együtt vigyük haza, ami műanyagzacskóban könnyen megoldható. A planktonháló keretét 5 mm-es nem rozsdásodó, rugalmas, szilárd anyagból — cinezett acélhuzal, esetleg sárgaréz, műanyag csőből levágott darab — alakítsuk kör alakúra. A keret átmérője 25-35 cm. Bambusz- vagy jó minőségű farúdra erősítjük. Jól megfelel a könnyű, szilárd alumíniumcső is, melyet valamilyen jól tapadó festékkel vonjunk be, nehogy kezünket bepiszkolja. A legalább 2 méter hosszú rudat célszerű összetolható darabokból elkészíteni. Bevált még az erős, üvegszálas teleszkópos horgászbot is, ezt könnyen össze lehet tolni a kényelmesebb szállításhoz. A háló zsákja a gyűjtőhely átlagos vízmélységétől függően 45-65 cm mély, de sohase végződjék csúcsban, hanem alul lekerekített legyen. Anyaga megfelelő szembőségű selyem- vagy nylon-szövet (a molnárselyem szitaanyagokat lyukbőségük szerint számozzák). Ha olyan anyagunk van, amelyen a számozás nem látszik, akkor textil-lupe segítségével a centiméterenkénti szálak számát állapítsuk meg, s a kapott szám alapján az alábbi táblázatból leolvashatjuk a szálszámnak megfelelő gyártmányszámot.

A molnárselyem szitaanyag
minőségi
jele
gyártmány
száma
lyukbősége
1/1000 mm-
ben
szálainak
száma
cm-enként
a vele fogható plankton-
szervezetek
XXXNr. 167557Rotatoria és legapróbb Diaptomus naupliuszok, 0,1-0,6 mm között
XXXNr. 158554
XXXNr. 149551Cyclops naupliuszok és Bosninák,0,6-1,2 mm között
XXXNr. 1310549
XXXNr. 1212045 1/2Kifejlett Cyclopsok és Diaptomusok 1,8-4 mm között
XXXNr. 1113042 1/2
XXXNr. 1015038 1/2Kis vízibolhák (Daphnia pulex),3-5 mm között
XXXNr. 918034
XXXNr. 819532 1/2Nagy vízibolhák (Daphnia magna),szúnyoglárvák stb., 5 mm-en felül
XXXNr. 722529
XXXNr. 625027

Ha rendszeresen tenyésztünk díszhalakat és így az év folyamán többféle nagyságrendű planktoneleséget gyűjtünk, akkor érdemes több azonos méretű, más-más szembőségű szitaanyagzsákkal ellátott hálókeretet alkalmazni. Ezeket cserélhető módon úgy erősítsük az alapkerethez, hogy az utóbbi szélének 3 pontjához kis fémkampókat forrasztatunk, és ez a 3 kampó egyenlőszárú háromszögteret zárjon be. Amikor a cserélhető hálózsákot az alapkeretbe helyeztük, az előbbi keretét jól feszülő gumiszalaggal szorítsuk a kampókhoz. Ily módon planktonhálónkat nagyobb lyukbőségű, de nem túl mély tüllhálózsákkal is kiegészíthetjük, amellyel a nagyobb ragadozó halainknak rovarokat, kérészlárvákat stb. gyűjthetünk (ezek befogása gyorsabb halászást, tehát egyúttal nagyobb szembőséget is igényel). Az ilyen cserélhető betétű hálókeret teszi lehetővé azt is, hogy a plankton tiszta begyűjtése, azaz a nagyobb káros szervezetek visszatartása érdekében az alapkerethez nagyobb lyukbőségű előtéthálót szorítsunk hozzá a 3 kampó közt feszülő gumiszalaggal. Amennyiben erre nincs módunk vagy igényünk, úgy a 13 xxx sz. selyemszita anyagot válasszuk, amely általában a legtöbb célra megfelel; csupán a legapróbb Diaptomus-naupliuszokhoz és kerekesférgekhez kell az ennél finomabb 15 xxx-es számút használnunk. Gyakran még a 11 xxx számú szitával is kielégítő eredményt kapunk. A szitaanyagot a legvékonyabb varrótűvel varrjuk, mert a durvább tű okozta nyílásokon a legfinomabb eleség nagy része visszacsurog. A közönséges varrófonál átázva hamarosan elszakad, ezért csak jó minőségű selyem- vagy nylonfonalat használjunk. Újabban vízben nem oldódó, rugalmas ragasztóanyaggal (Technokol Rapid) készítik varrás helyett a hálót.

Planktoneleséget csak olyan állóvizekből gyűjtsünk be, melyekben halak nincsenek (fertőzés veszélye!). Ilyenek az esővíztócsák, kacsaúsztatók, vizesárkok, téglagyári tavak stb. A kerekesférgeket árnyékos, nem túlságosan felmelegedő vizekben, a vízibolhákat viszont a napos, jól felmelegedő vizekben keressük. Az utóbbiak például nagy tömegben fordulnak elő a rizsföldek jól felmelegedő sekély vizében, s onnan szárításra is gyűjthetők. A Cyclopsokat és Diaptomusokat főleg kora ősztől késő őszig, a vízibolhákat viszont éppen fordítva: késő tavasztól őszig találjuk meg. A Daphniát mindig szél ellen, a Cyclopsot és Diaptomust pedig fordítva: mindig szélirányban fogjuk. Gyűjtéskor a hálót óvatosan vezessük, nehogy a tó fenekéről a szennyes iszapot felkavarjuk! A zsák száját oldalra fordítva, 8-asokat írjunk le. Mennél lassabban vonjuk hálónkat a nyolcas alakú pályán, planktonzsákmányunk annál bőségesebb lesz. Természetesen az sem kedvező, ha a hálóanyag túl sűrű szövése miatt a hálót alig tudjuk vontatni, mert a víz csak rendkívül lassan hatol át rajta. Ilyenkor az eleség lassabban gyűlik össze. Éppen ezért a szükségesnél sohase használjunk sűrűbb hálóanyagot.

Bosmina longirostris
Bosmina longirostris

Amikor hálónkat a tó vizéből kihúzzuk, ne várjuk meg, amíg a víz teljesen kicsurog belőle, mert a háló aljához szoruló állatréteg sok tagja megsérül, összenyomódva elpusztul, vagy levegő megy a burka alá, és így hazaszállítás közben hullik el. Ezért mihelyt a víz nagyobb része a hálón már keresztülfolyt, a még benne maradt kevés vízzel együtt öblítsük a háló tartalmát gyűjtőkannánkba, amelyet már előzetesen a tó vizével 1/3-1/2 részéig megtöltöttünk. A kannában hazavihető planktoneleség mennyiségét több tényező (a kanna űrtartalma, felületi nagysága, az időjárás, a hőmérséklet, a planktonféleség oxigénigénye, a hazaszállítás időtartama) befolyásolja; erre vonatkozólag csak a gyakorlatban szerzett tapasztalataink lehetnek irányadók. Mindenesetre arra törekedjünk, hogy a lehető legrövidebb úton és a legrövidebb idő alatt érjünk haza a planktoneleséggel.

Diaptomus
Diaptomus

A begyűjtött planktoneleséget otthon először friss vízzel töltött, nagy felületű, lapos tálakba, zománcozott fémlavórokba vagy müanyagtálakba osztályozzuk. A planktonrákocskákkal együtt gyakran nem kívánatos vendégeket (hanyattúszó poloskát, víziskorpiót, szitakötőlárvát, csíkbogarat stb.) vagy csupán a nagyobb testű halaknak való állatokat (kérészlárvát, apróbb vízibogarat, ászkarákot, tócsarákot stb.) is befogunk, amelyeket előzőleg ki kell válogatnunk. Erre a szaküzletekből vásárolt planktoneleségnél is ügyeljünk, mert azt nem minden esetben tisztítják meg. A planktoneleség rostálására akkor kerül sor, ha a gyűjtésnél planktonhálónkhoz nem használtunk előtéthálót. Ilyenkor odahaza a planktont nagyobb szemű tüllhálón szűrjük át, amely az apró eleségállatokat átereszti, a nagyobbakat viszont felfogja. Az utóbbiak közül a halellenségeket kirekesztjük, avagy megfigyelésre külön kis akváriumokba és üvegekbe helyezzük; a nagyobb halak számára kitűnő alkalmi „csemegét” nyújtó táplálékállatokat pedig e halak akváriumába rakjuk. A medencébe telepítés előtt azonban vízcsap alatt jól öblítsük át. A lavórban tiszta vízbe tett planktoneleséget állítsuk hűvösebb helyre. Belőle minden alkalommal csak annyit adjunk halainknak, amennyit azok 1-2 órán belül elfogyasztanak.

Cyclops
Cyclops

A begyűjtött eleségnek csekély része az apró halivadék számára alkalmas törpeplankton, vagy ahogy akvaristáink nevezik: „poreleség”, kivéve, ha olyan helyen gyűjtöttük, ahol abban az időben csak Rotatoria volt. A planktonzsákmány a legtöbbször különféle fajokból és azok különböző nagyságú fejlődési alakjaiból áll. Ha tehát halivadékot is etetünk vagy akváriumunkban külön kisebb és külön nagyobb méretű planktoneleséget igénylő halakat gondozunk, akkor a megfelelő nagyságú eleséget bronz szitán (ennek hiányában selyemszitán) szűréssel különítsük el.

Az eleségnek szitáló rázással való kiválogatása azonban többnyire nem ad jó eredmény. Sokkal megfelelőbb az ún. úszószitával történő rostálás, mert ez nem töri az apró planktonállatokat. Úszószitát nem duzzadó (tölgy, vadkörtefa), alakját megtartó fakeretre kifeszített foszforbronz szitából készíthetünk. A keretet rozsdamentes csavarokkal erősítsük össze. A szita természetesen csak akkor megfelelő, ha a legcsekélyebb rés sem marad a szita és a keret találkozásánál. A bronz szitaanyagokat a következő minőségi fokozatokban gyártják.

A legapróbb testű, egészen zsenge ivadékhalaknak, mint amilyen például az üvegsügér is, a 180-as vagy a 160-as számú szitaanyaggal szűrjük meg az eleséget. Egyébként a 150-es bronzszitát használjuk az infuzóriát (papucsállatkákat) követő nagyságrendű etetési stádiumban. Amint az ivadék már kissé továbbfejlődött, a 110-es, majd a 80-as szitaanyag lesz megfelelő. A Cyclops-naupliuszok etetésével azonban nagyon vigyázzunk, mert a Cyclopsok a mikroszkopikus véglényeket és algákat fogyasztó békés Diaptomusokkal szemben nagyobb zsákmányt is megtámadnak, s így bizonyos körülmények között a halivadékra veszélyessé válhatnak. Különösen azok a fajok veszélyesek, amelyek a naupliusz alakból nagyon gyorsan alakulnak át kifejlett Cyclopsszá. A Cyclops-naupliuszt tehát sohase adjuk feleslegben a halivadéknak, hanem legfeljebb csak annyit, amennyit az ivadék 2 órán belül elfogyaszt. Ha mégis a kellő mennyiségnél több került volna az ivadék medencéjébe, akkor dobjunk be egy kis darabka sovány marhahúst a vízbe, s várjuk meg, míg a falánk naupliuszok köréje gyűlnek. Ekkor gumicsővel kiszippanthatjuk őket.

Tenyésztés

A szabadból begyűjthető planktoneleség közül a vízibolhákat a ház körül tenyészthetjük. Erre a célra esővízgyűjtő hordók, betonfenékkel ellátott kútgyűrűk, vagy még inkább a nagyobb felületű, laposabb fakádak, közönséges mosóteknők is megfelelnek. Ezeket vízzel töltjük, majd egy maréknyi érett juh- vagy marhatrágyával (50 literre számítva) megtrágyázzuk. 14 nap múlva vízzel jól elkevert élesztőt (50 literenként egy babszemnyit) töltünk tartály vizéhez. Ezután kis vízibolhákat (Daphnia pulex) telepítünk a kádba vagy hordóba, melyek ott jól elszaporodnak. A rákocskák a finoman eloszlatott élesztőből, valamint a trágyázástól időközben bőségesen elszaporodott algákból és ázalékállatkákból táplálkoznak. A kezdetben zavaros vizet a vízibolhák néhány nap alatt megtisztítják, s akkor az élesztőoldattal — esetleg olykor egy evőkanálnyi vérrel, húslével vagy tejjel is —újból megetetjük őket.

dr. Lányi György nyomán

Kategória választó

Anno… (10) | Akvárium és Terrárium folyóirat (3) | 1956 (3) | 1. szám (3) | Díszhalak etetése (12) | Díszhal betegségek (4) | A hónap díszhala (44) | 2011 (3) | 2012 (12) | 2013 (12) | 2014 (12) | 2015 (6) | Díszhal tenyésztés (4) | Cikkek (8) |

Díszhalak etetése kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük