| Megtekintve: 2 068

Tenyésztési tapasztalataim a Pi bettával

 

Tenyésztési tapasztalataim a Pi bettával - Ikon

Legelőször is fontosnak tartom előre bocsátani, hogy a Pi betta nem az általánosan elterjedt, sokak által ismert és gondozott betták csoportjába tartozik, hanem az ún. „Waseri” csoport tagja, amely csoport nagyobb termetű szájköltő fajokból áll. Tehát, ennek megfelelően a Pi betta is a  bettáknál megszokottnál nagyobbra nő, hossza elérheti a 12 cm-t is, alapszíne sárgás, felépítésére nézve zömöknek mondható. A hímek karcsúbbak, mint a nőstények – szexuálisan dimorfikusak (mely annyit tesz, hogy a nemi kétalakúságuk miatt könnyen megkülönböztethetőek a hímek nőstényektől). A hímeknek jóval hosszabbak medenceuszonyaik és az ajkaik, hegyesebbek a farokúszóik. A nőstényeknek kerek a hasuk és rövidebbek az uszonyaik. E faj nevét a görög „pi” betűről kapta, mert a hímek alsó ajkán található jel erre a betűre emlékeztette hivatalos névadóját, Dr. Tan-t, még 1998-ban.

A Betta pi tenyésztése

Írta Gerald Griffin

Pi betta pár, a hím a jobb, a nőstény a bal oldalon. Fotó Gerald Griffin
Pi betta pár, a hím a jobb, a nőstény a bal oldalon. Fotó Gerald Griffin

Kb. egy évvel ezelőtt szereztem be néhány Pi bettát Victorea Earnest-től, az ő sikeres tenyésztéséből származó ivadékokként. Mérsékelten nőttek, a teljesen ivarérett méretet egy év alatt érték el. Felnőtt korukban elkezdenek ívni, de ívásra rávenni még a dolog könnyebbik oldala, a nehezebb rész csak ezután következik. Eddig ismeretlen okokból a hím három napig szájába véve nyugodtan gondozza az ikrákat. A megfigyelések szerint a harmadik napon, amikor az ikrákból kikelnek a lárvák, a hímek olyan hyper-érzékennyé válnak, hogy majd mindentől a frász kerülgeti őket, és lenyelik a fészekalját. Ha sikeresen elúsznak a hím elméletileg még több mint 28 napig felügyeli a porontyokat. Az szintén figyelemre méltó, hogy a vadon befogott hímek jobban gondozzák ivadékaikat, mint a fogságban született hímek. Ennek az okai még nem egészen világosak. Említettem korábban, hogy a Pi bettát ívásra késztetni nem probléma, a baj ennél a halnál az ivadékok felnevelésével kezdődik. Számos próbálkozásom egyáltalán nem vezetett felnevelt halakhoz. A szabály a halszobámban az, hogy ha valami nagyon nem sikerül, feladom és hagyom, hogy a halak azt tegyék, amit ösztönük diktál, ez általában beválik, és az én jutalmam az ivadék – ez volt a helyzet a Pi bettánál is.

Betta pi
Betta pi

Az első kísérleteim négy párral történtek egy műnövényekkel és sok törött virágcseréppel berendezett 110 literes lapos akváriumban. A vízjellemzők: 7.6 pH és 160 ppm összkeménységgel. A párok párba álltak és ívtak, a hímek közül mindegyik gondozott is. Elhamarkodottan azt hittem, hogy sikerrel járok, de három nappal később a hímek közül mindegyik lenyelte az ivadékokat, egyet kivéve, amely másnap tette ugyanezt. A következő néhány hónapban sajnos ez lett a sablon, minden tízedik napon lerakták az ikrákat, és három-négy napon belül a hímek közül mindegyik nyelt. A második kísérletem során HOB szűrőkkel ellátott szokásos 75 literes tartályokba helyeztem ki a párokat. Először rövid ideig néhány alkalommal hagytam a pároknak, hogy együtt maradjanak, de így a hímek megint csak a 3.-4. nap között lenyelték a fészekaljukat. Megpróbáltam a nőstényt 2. napon eltávolítani, a hímek még biztosabban nyeltek, ha az ikrarakás után közvetlenül vettem ki a nőstényt, a hímek még mindig nyeltek.

Nőstény Pi betta
Nőstény Pi betta

Megkíséreltem letakarni a tartályokat, miután eltávolítottam a nőstényeket, de a hímek nyeltek, letakartam előtte, hogy kivettem a nőstényeket, és a hímek még mindig nyeltek. Ennél a pontnál, úgy döntöttem, hogy feladom ezt, legjobb, ha visszahelyezem őket pihentetni a 110 literes, lapos közös akváriumukba. Mielőtt ezt tettem volna, sok Jávai forrásmohát, Jávai páfrányt és forralt tőzegmohát raktam a tartályba. A víz szép borostyánbarna lett és a vízjellemzők is megváltoztak 6.4 pH-júra, és 120 ppm összkeménységűre.

Az Oklahoma Aquarium Association (Oklahoma Akvárium Szövetség) gyűlése alkalmával, melynek területi vezetője vagyok, megmutattam a Pi bettát akvarista társaimnak és ők egyfajta indokolatlan félelemmel vegyes tisztelettel vizsgálgatták ezt a fajt. Éveken keresztül vad Bettákról tartottam előadásokat, de úgy tűnik, hogy mindenki szívesebben koncentrál a hivalkodóbb, kisebb fajokra. Igen, néhányan ugyan megszokták az „albimarginatás” akváriumokat, ahol is a hímek egymás előtt hivalkodnak, de jócskán elképedtek a Pi betta láttán, és amikor arról kérdeztem őket, hogy miért, a válasz az volt: „Ez annyira nagy!”. Néhányan halálosan beleszerettek, mint Pam, Victorea és én is tudom, hogy a waseri csoportban található legtöbb értelmes és kíváncsi vad Betta. A Pi betták semmi esetre sem félénkek, sőt, engem leginkább vízi kölyökkutyákra emlékeztetnek. Aktívak és kíváncsiak és szinte ember módjára szeretnek játszani és felfedezni. Azok a tevékenységeik, amiket megfigyelhettem, hasonlítanak az okosabb bölcsőszájú halak közül néhánynak a viselkedésére. A Pi betták szintén úgy tűnik, hogy tudják, ki táplálja őket, így amikor megközelítem a tartályukat, mind az akvárium elülső részébe gyűlnek, és rokonszenves türelmetlenséggel várják az etető kezet és a „babusgatást”. Úgy vélem, a Pi betta kedvenc halaink közötti toplistán igencsak az élre törhet.

3 hónapos Pi betta ivadék Fotó: Gerald Griffin
3 hónapos Pi betta ivadék Fotó: Gerald Griffin

Egy nap, ahogy tisztítottam a tankjukat, ivadékokat vettem észre. Nehéz volt megszámolni, de nem volt sok, kb. egy tucat. Amikor 6-7 mm-esek voltak, nyugodtan tartózkodhattak a felnőttek közelében még etetéskor is. A felnőttek ugyan észrevették az ivadékot, de soha se üldözték őket vagy tettek kísérletet arra, hogy megegyék őket. Mire az ivadék elérte a 1,5 cm-t, teljes jogú felnőttek lettek, azt eszik, amit a nagyok, és így ételmaradék sincs. Azóta sajnos nem találkoztam újabb csoport ivadékkal és lehet, hogy az az észrevételem, hogy a felnőttek nem bántják az ivadékot, nem vonatkozik a fiatalkorúakra, úgyhogy lehet, hogy ők eszik meg a zsengekorúakat, és ezért nincs több. Hamarosan árverésen értékesíteni fogom ezeket a nagyobbacska ivadékokat, és miután eltávolítottam őket, számítok arra, hogy újabb halacskák bukkannak fel, de az is lehet, hogy nem így lesz.

De hát honnan került elő az ivadék? Két lehetőség is van. Az egyik az, hogy az egyik hímnek valamikor sikerült megtartani az ikrákat, amit nem vettem észre, vagy néhány ikrát nem talált meg amikor a nősténnyel ívtak, és ezek az ikrák fejlődtek ki a tőzegben és elúszás után a Jáva mohában élő szervezetekkel táplálkoztak, amíg elég naggyá váltak ahhoz, hogy megegyék a pelyhes táplálékot. Bármelyik úton is sikerült ivadékokat szereznem, ebben a rendszerben fogom tartani őket, mert így van a legnagyobb esély újabb eredmények eléréséhez.

Fordította és képekkel kiegészítette: gabrinus

Kategória választó

Anno… (10) | Akvárium és Terrárium folyóirat (3) | 1956 (3) | 1. szám (3) | Díszhalak etetése (12) | Díszhal betegségek (4) | A hónap díszhala (44) | 2011 (3) | 2012 (12) | 2013 (12) | 2014 (12) | 2015 (6) | Díszhal tenyésztés (4) | Cikkek (8) |

Díszhal tenyésztés kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük