Tubifex

Tubifex - Ikon

Tudnivalók a Tubifexről

A csővájó féreg akvarisztikai felhasználása

A szaküzletekben télen-nyáron kapható, legáltalánosabb, tápdús élőeleség a Tubifex. A kereskedésben az egymásba fonódott sötétbarna vagy vörösesbarna féreggomolyagot a 3-7 cm hosszú és 1-2 mm vastag csővájó férgek (Tubifex tubifex, syn. Tubifex rivulorum) alkotják. Szerves hulladékkal szennyezett, iszapos fenekű vizekben, városi csatornabeömlések környékén vagy vizesárkok, csatornák iszapjába fúródva nagy tömegben találhatók.

Kevéssertéjűek (Oligochaeta)

A rend (egyes rendszertani felosztásban alosztály) onnan nyerte a nevét, hogy minden egyes szelvény bőrizomtömlőjében — a tengerben élő soksertéjűekkel szemben — kevés, páros serte húzódik. Szárazföldi és vízi állatok; a szárazföldi fajokat gilisztáknak nevezik. Általában bőrükön keresztül lélegeznek, a vízi fajok némelyike pedig kopoltyúval. Hímnősek, de a hím ivarsejtek előbb érnek meg, mint a peték, ezért mindig kölcsönösen termékenyítik meg egymást. Petéiket gubószerű tokban, kokonban rakják le. Némelyek ivartalanul, harántosztódással is szaporodnak (pl. a Tubifex). A petékből kikelő utódok minden átalakulás nélkül fejlődnek. Regenerálódó képességük igen nagy.

A kevéssertéjűek közül akvarisztikai szempontból legjelentősebb az akváriumi halak fő tápláléka, a szaküzletekben télen-nyáron kapható csővájó féreg (Tubifex tubifex). Ez szennyezett vizek iszapjában, fejjel lefelé iszapcsőben él, s hátulsó végével szabadon kígyózik; veszély esetén hirtelen visszahúzódik nyálkával bélelt iszapcsövébe. A vörösesbarna, 2,5-8,5 cm hosszú féreg iszapból kimászatott tömegei “féreglabdába” állnak össze, de etetéskor, ha nem aprítva adjuk halaink-nak, a talajba fúródik és ismét egyesével váj magának csövet. Rövid idő múlva azután nagy tömegben elszaporodva himbálódzik a medence talaja fölött, a homok fölé terítve a belén áthajtott iszapszennyeződést.

Csővájó féreg - Tubifex tubifex nagyított képe- láthatók az oldalserték -fent- befúrja magát a talajba -lent- majd a talajszennyeződést a felszínre hozza - Sterba nyomán
Csővájó féreg – Tubifex tubifex nagyított képe- láthatók az oldalserték -fent- befúrja magát a talajba -lent- majd a talajszennyeződést a felszínre hozza – Sterba nyomán

Feleslegesen etetve az akvárium talajában is nagymértékben elszaporodhat, és a talaj felforgatásával sok kellemetlenséget okozhat. A talajban elsokasodott Tubifex kiirtása — talajcsere nélkül — nem mindig sikerül 3%-os konyhasóoldattal. Célravezetőbb olyan halakkal kiirtatni, amelyek a talajból is kitúrják, kihúzogatják. Ilyen állatok például a dél-amerikai páncélosharcsák (Corydoras fajok) és a fiatal sziámi harcoshalak (Betták).

Főleg télen fordul elő, hogy a kereskedésben hiányosan tisztított Tubifex kerül forgalomba, amely még sok szennyet (iszaprészeket, rothadó növényi maradványokat stb.) tartalmaz. Az ilyen Tubifexet addig sohase etessük fel, amíg azt magunk teljesen meg nem tisztítottuk. E célból a férgeket előbb víz nélkül, tálkában mászassuk ki. Ezután drótszövetű teaszűrőben, erősebb vízsugár alatt mossuk át, és csak 1-2 napi, csurgó vízben való tárolás után — miközben naponta egy-kétszer a teaszűrős átmosást megismételjük — kezdjük meg az etetést. Az ősszel-télen forgalomba kerülő sötétebb barna Tubifex vastagabb, a tavasszal, nyár elején kapható vörösesbarna pedig vékonyabb Ezt az akvaristák által “selyem tubi”-nak nevezett férget a halak jobban szeretik, de eltartása nehezebb a télinél, mert annál jóval oxigénigényesebb.

A Tubifexet a szaküzletből víz nélkül, csupán nedves állapotban, vizhatlan papírba csomagolva visszük haza. Odahaza a féregcsomót nem túl magas befőttesüvegbe, vagy kisebb üvegkádba helyezve friss csapvízzel borítjuk, majd amikor a vízsugártól megbolygatott férgek ismét rugalmas “féreglabdává” álltak össze, a vízcsapot úgy szabályozzuk be, hogy erősebben csepegve, illetve nem túl erős sugárban csurogva állandóan frissítse az üveg tartalmát. A vizet naponta legalább egyszer így is teljesen leöntjük, és a férgeket teaszűrőbe téve, csapvíz alatt a képződött nyálkától megtisztítjuk. (Erre többnyire közvetlenül az etetés előtt kerül sor.) A Tubifex frissen való eltartásának módszer Wyndham amerikai akvarista szerint a következő. Levesestálba annyi vizet önt, hogy az a férgeket éppen ellepje. Ezután felszeletel egy nyers burgonyát s a burgonyakarikákat a féregcsomó aláteszi. Az így kezelt Tubifexet hűvös helyen tárolja, és vizét naponta cseréli. E módszer előnye, hogy a férgek igen elevenek maradnak, szépen kipirosodnak és nem nyálkásodnak.

A Tubifexet tárolhatjuk víz nélkül, csupán nedves állapotban is. Az ilyen “szárazon” való tárolás főleg a csapvíz klórozásának idején előnyös, mert a klórozott csapvízben e férgecskék hamarosan elpusztulnak, elnyálkásodva megfehérednek, etetésre alkalmatlanná válnak. Víz nélkül lapos, zománcozott vagy műanyag fotótálba tegyük a férgeket, és csupán a tál aljára öntsünk néhány milliméternyi vizet, vagy a jól átöblített féreglabdát nedves rongyba göngyöljük. A tálat hűvösebb, sötét helyre állítjuk. A Tubifexet hűtőszekrényben is tárolhatjuk. A nedves féreglabdát itt műanyag dobozban rakjuk a hűtőszekrény alsó polcára. A “szárazon” tárolt Tubifexet naponta legalább egyszer, de inkább kétszer hálóba vagy tea szűrőbe téve, vízcsap alatt jól át kell öblíteni.

Tubifex labda
Tubifex labda

A Tubifexet egészben és összevágva etetik a halakkal. Az egészben etetett féreggombolyagból csipesszel kihúzunk keveset, és megvárjuk, amíg a halak a csipesz végéhez vagy ujjunkhoz sereglenek, s a férgeket elengedjük. Csak annyit hullassunk be egyszerre, amennyit alászállás közben a halak elkapdosnak, vagy a talajra ereszkedés után nyomban felszednek. Ha mégis többet szórtunk be, s halaink a fenékre hullott férgeket már nem szedegetik fel, igyekezzünk meg a befúródás előtt azokat iszaplopóval eltávolítani. Falánk, nagyétvágyú halaknak, amelyek egyszerre nagyobb féregcsomókat kebeleznek be, legcélszerűbb az összevágatlan Tubifexet 3-5 cm átmérőjű üvegcsövön a medence homokjára fektetett üvegtálkába vagy a homokba süllyesztett, alul dugóval elzárt üvegtölcsérbe szórni. Az üvegtölcsér pereme 1 cm-re álljon ki a talajból. A férgek aláhullása után az üvegcsövet kiemeljük, és a halak a tálkából vagy tölcsérből felszedegetik a férgeket.

A víz színén úszó, illetve a medence oldalához rögzített, üvegből vagy műanyagból készült, átlyuggatott aljú kosárkába, vagy élőeleség-gyűrűbe annyi Tubifexet adjunk, amennyit a halak 1-2 órán belül elfogyasztanak. A halak az élőeleség-etetőt hamar megszokják, és a lyukakon kimászni készülő férgeket kihúzogatják. A kimászó férgek közül azonban egyeseknek sikerül a talajba befúródnia. Ezért a rögzített kosár alatt a medence talajára tegyünk üvegtálkát (pl. Petri-csésze egyik felét) vagy az újabban forgalomba kerülő felfogó tálkával kombinált üvegkosaras élőeleség-etetőt.

Összevágott Tubifexszel a halivadékot vagy általában az apró testű díszhalakat etetjük. Indokolt ez minden esetben, amikor az akváriumban kisebb díszhalakat gondozunk és medencénket a befúródó Tubifextől féltjük. Nem alkalmas viszont nagyobb testű, főleg ragadozó természetű halaknak, amelyek étvágyát az apróra összevágott Tubifex nem elégíti ki, vagy ragadozó ösztönüket nem ébreszti fel, s a beszórt eleséget így otthagyják.

Az összevágott Tubifex előállítása: az átöblített Tubifexből deszkalapra annyit teszünk, amennyit összevágva feletetni szándékozunk. Ezután borotvapenge-sorral a féregcsomót laposra nyomkodjuk, majd hosszanti és kereszt irányú sorokban sűrűn összevagdaljuk. A Tubifex-szeletelő vagy Tubifexvágó olyan nyeles pengetartó, amelyben 5-6 borotvapengét egymástól 2 mm vastag fémlemezkék választanak el, és az egészet anyás csavarok erősítik össze. Így az elhasználódott pengék cserélhetők. Az összevagdalt sűrű pépet igen alaposan ki kell mosni! Az átmosással ugyan sok tápanyag veszendőbe megy, de enélkül akváriumvizünket rövid idő alatt zavarossá tennénk, s a medence infuzóriásodását idéznénk elő. A pépes vagdalékot tehát gyenge vízsugárral a deszkáról mossuk bele erre a célra beállított nylonhálóba vagy bronzszövet szitába, és folyó csapvíz alatt sokáig öblítsük, miközben a hálóban vagy szitában áztatott vagdalékot vízszintes irányú rázogatással is mosogassuk át. Apróbb ivadék számára egészen apróra (1-3 mm-nyire), vagyis sűrű péppé vagdossuk, míg a fejlettek részére kevésbé (csupán 5-10 mm-nyire) daraboljuk a férgeket. Az összevágott Tubifexben azért még elegendő tápanyag marad, s bármilyen jól kimossuk is azt, óvatosan etessük, mert a vágási felületeken még további testnedvek oldódnak ki az akvárium vizébe. Mihelyt azt tapasztaljuk, hogy halaink étvágya szűnőben van, fejezzük be az etetést.

Ha nagyszámú halivadékot, pl. a vitorláshal (Pterophyllum) nagytömegű falánk ivadékát kell egyszerre nagy mennyiségű vágott Tubifexszel megetetnünk, akkor a Lovas-féle módszerrel üvegcsövön keresztül üvegcsészébe (pl. Petri-csésze egyik felébe) szórjuk a Tubifex-vagdalékot, és a külső filtráló nylonszövettel bekötött nyílású beszívócsövét a tálka széléhez vezetjük.

A díszhal-ipar napjainkban több formában is feldolgozza a jó öreg csővágó férget. Így hozzájuthatunk mély-hűtve, vagy szárítva (liofilizálva) is. Ezáltal ínséges időkben is lehetővé válik etetése.

Dr. Lányi György

Kategória választó

Anno… (7) | Díszhalak etetése (12) | Díszhal betegségek (4) | A hónap díszhala (44) | Díszhal tenyésztés (4) | Cikkek (5) |

Díszhalak etetése kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük