Apistogramma baenschi – Inka törpesügér

A faj 2002-ben került csak felfedezésre (több kutatócsoport tagjai közül talán a japán Masatoshi Kuratsu foglalkozott a legtöbbet vele), meglehetősen új törpesügérnek számít az akvarisztikában. Nem sokkal később már megjelentek róla publikációk, s az első példányok is megérkeztek Európába, majd 2004-ben Hans Baensch tiszteletére megkapta tudományos elnevezését is. A faj egy igazán érdekes, üde színfolt a törpesügérek között, s ha eme leírásba szabad némi személyes vonatkozást belevinnem, az egyik legkedvesebb sügérfaj számomra!

Az úgynevezett „Nijsseni-csoport” vagy „Steindachneri-vonal” tagja.

Az első meglepő, érdekes tény, hogy az inka törpesügér a kicsit gyorsabb folyású s oxigéndús vizű hegyi patakok, folyók lakója, ellentétben sok más Apistogrammával, melyek inkább az esőerdők alföldi elhelyezkedésű, lassan mozgó élőhelyeit keresik. S bár hiába a látszat, hogy már-már magashegyi a faj, ne feledjük, hogy még itt is esőerdei patakokról van szó, tehát inkább sötét, feketevizes e faj lelőhelye is. Tartásánál ez már alapvető támpontot ad.

Egyből következtethetünk arra, hogy jól szűrt, makroszennyeződésektől és kémiailag káros anyagoktól mentes tartóvizet igényel, érdemes már kisebb akvárium esetén is külső szűrést alkalmaznunk. Oxigénigénye egyébként nem kiugró más halakhoz képest, átlagos, szellőztetett akvárium teljesen optimális efféle igényeinek kielégítésére.

A túl meleg vizet nem kedveli – lévén hegyvidéki területről származik – általában a 24-25 C optimális neki (szaporításakor ez lehet kicsi magasabb), de 22-23 C körül is még teljesen jól érzi magát. Törpesügéreknél, különösen ha vadonfogott példányok, gyakorlatilag alapkövetelmény a lágy és savas víz, nincs ez másként itt sem, 5-5,5-ös átlagú pH optimálisnak számít, de tartásánál a 6 is teljesen megfelelő. A vízkeménység, ha egy mód van rá, a 6-8 Nk-t ne haladja meg! Tenyésztése során igyekezzünk a lehető leglágyabb vizet biztosítani.

Feketevizes, tehát előnyösen hat rá, ha vizét mi is megfestjük, sőt, az erre a célra alkalmazható módszerek egyéb szempontból is előnyösek, például savanyítják a vizet. Szórhatunk medencéjébe égertobozokat vagy Tebang-leveleket, melyek dekorációs- és búvóhelyi célból sem utolsóak, de akár tőzegkivonatot készítve is barníthatjuk az akvárium vizét. Fontos, hogy attól, hogy lesötétítjük a vizet, az nem lesz koszos! Ez az eljárás egyébként nyugtatja is a halakat, segíti őket a stresszfaktorok leküzdésében, s még színeik is élénkebbek lesznek.

A rendszeres, heti-kétheti részleges vízcserékről ne feledkezzünk meg, ugyanis a nitrogéntartalmú szerves bomlástermékeket (pl.: nitrit, nitrát, ammónia, stb.) nem viselik el!

Medencéje összeállításakor igyekezzünk sötét színű aljzatot választani, mely szintén nyugtató és színkiemelő hatású, ilyen lehet például az apróra zúzott bazalt, de társhalai és a növényzet igényeit is vegyük ilyenkor figyelembe! A törpesügérjeink is szívesen turkálnak az aljzatban (persze ne úgy képzeljük el, ahogy a nagytestű fajok túrnak), ezért igyekezzünk a kisebb szemcseméretet is szem előtt tartani, ha aljzatot választunk! A halak számára helyezzünk el a medencében számos gyökeret és ágat, például a red moor néven árusított dekorfa kiváló lehet. Ez a halak territóriumának kijelölésében is hasznos lesz. Kövekből épített barlangok, lyukas kókuszdióhéjak is jó szolgálatot tesznek, ha pedig nem díszakváriumról van szó, hanem például tenyészmedencéről, a lyukas agyagcserép is kedvelt búvóhelyük.

Bátran növényesítsük akváriumukat, ugyanis a vegetációban kárt nem tesznek. Arra ügyeljünk azonban, hogy olyan növényeket válasszunk, melyek tolerálják a halaink igényeit, autentikusan például Echinodorus-fajokat javasolnék.

Viselkedése, habitusa is érdemel pár szót. Egyáltalán nem félénk hal, sokszor és szívesen mutatkozik akár a frontüvegnél is (ahelyett, hogy sziklák és ágak között bujkálna), ez például egy nyilvános díszakváriumban is előny lehet. Nem agresszív halak ugyan, de nem is félősek, ha kell, akkor pedig territóriumukat is meg tudják védelmezni.

Ha társhalak nélkül, tenyésztési célra tartjuk e halakat, párban kb. 50 liter térfogat már elég nekik, optimális körülmények között, különösen társítva őket egy 90-100 liter körüli vízmennyiségű akváriumot ajánlanék. A legtöbb kisebb-közepesebb termetű amerikai lazaccal, páncélosharcsával, algázóval, kellően tágas hely esetén más törpesügérekkel is kijön, általában társítása nem szokott nagy gondot jelenteni. Igyekezzünk nyugodt környezetet biztosítani nekik, sose társítsuk őket olyan fajokkal, melyek csipkednék, kergetnék törpesügérjeinket.

Kitűnő választás egy dél-amerikai társas biotóp medencébe!

Etetésére igyekezzünk magas minőségű, lehetőleg élő táplálékot biztosítani. A vadonfogott egyedek nem etethetők műeleségekkel, a tenyésztett példányok viszont gyakran elfogadják a fagyasztott, sőt, akár még a száraz eledeleket is. Ahhoz viszont, hogy vitalitásuk megmaradjon, erős, egészséges és színpompás halaink legyenek, fontos a megfelelő táplálás, amit elsősoron élő eledelek feletetésével biztosíthatunk. Ilyen lehet például az artémia, daphnia, mysis, moina, fekete- és fehér szúnyoglárva, grindálféreg. Tubifexből csak friss, egészséges, alaposan kimosott és pár napig pihentetettet adjunk nekik, lehetőleg azt is ritkán. A vörös szúnyoglárva etetése szigorúan tilos! Érzékenyek erre (és a rosszabb minőségű, vagy épp a fagyasztott tubifexre is), könnyen kaphatnak akár végzetes vastagbél-gyulladást is, amire a legtöbb törpesügér különösen hajlamos. Száraz eledelekből igyekezzünk magas antioxidáns- és vitamintartalmú, jó minőségű eleségeket keresni, a színtápok, diszkoszeledelek például alkalmasak kiegészítés céljára.

Ha odafigyelünk tartására szívóssá válik, s tenyésztése sem lesz nagy ördöngösség. Lágy és savas vízben már tartóakváriumában is leívik, de természetesen a tenyészhalakat külön tartva is szaporíthatjuk őket, ilyenkor érdemes kb. 26 C magasságába emelni a hőmérsékletet. A halak mintegy násztáncot lejtenek és egy jól védhető, szimpatikus helyre lerakják ikráikat, ami általában egy cserép vagy kókuszhéj belseje. Az ikrák legyezgetéséért, gondozásáért első sorban a nőstény felel, míg a hím vehemensen védi a területet. Fiatal halaknál előfordul, hogy még nem igazán jöttek bele az utódok nevelésébe, megtörténhet, hogy elfogyasztják ikráikat, de egy-két ikrázás után felhagynak eme rossz szokásukkal és igyekeznek rendesen gondoskodni kicsinyeikről. A kelési idő átlagosan 2-3 nap, majd további 4-5 nap kell az elúszásig, mely idő alatt szikanyagaikat élik fel a kishalak, s eztán felkészülnek a szabadon úszó, vadászó életmódra. Mivel a sügérifjoncok általában nagyobbacskának mondhatóak az ikrákkal szaporodó halak lárvái között, frissen kelt artémia naupliákkal, banán- és walterféreggel remekül nevelhetőek, csak ügyeljünk rá, hogy kellő helyük és rendszeres vízcseréjük biztosított legyen. Figyeljünk a szétnövésre is. A szülőket az ivadékok elúszása és táplálkozásuk megkezdése után eltávolíthatjuk.

Kerüljük a halak hibridizálódását más fajokkal!

Robbanásszerűen kezdett terjedni a faj híre felfedezése után, s felkapott, de egyben exkluzív törpesügér lett. Sikerútja töretlen, egyre ismertebbé és kedveltebbé válik. Reméljük ez így halad továbbra is és nemsokára a közismert és leggyakoribb apistok sorában köszönthetjük, mely címre minden bizonnyal rászolgál szépsége, aránylag könnyű tarthatósága és viselkedése, sőt, még nem is igazán komplikált tenyésztése végett!