Lamprologus multifasciatus – Sokcsíkú csigasügér

A faj az egyik legapróbb termetű sügérfaj a világon, nagy családi közösségekben él. 40-50 liter közötti medencébe 10-15 példány is gondozható, elsőre ha egy 6-7 példányt telepítünk, úgy is megfelelő, később úgyis elszaporodnak. A berendezés különösen fontos számára. A legfontosabbak a nagy csigaházak, például az alaposan fertőtlenített üres éti csiga házai. Egy 10-15 fős kolóniának akár 25-30 csigaházat is tehetünk be. A kioldódó mész nem káros rájuk, mivel amúgy is kemény vízben élnek. Fontos, hogy apró szemű sódertalaj legyen a medencében, mivel szeretnek rendezkedni. Ágak, kövek, növényzet gyakorlatilag felesleges akváriumukba. Vizüket célszerű erősen szűrni, hogy tiszta és bomlástermékmentes legyen. Egyfajos módon tartva egy idő után megbátorodnak, bár a zsúfoltságot remekül bírják. A külső zavarásokra érzékenyek, erre meneküléssel reagálnak, és csigaházaikba bújnak. Nagyobb medencékben más tanganyikás fajokkal is társítható (Neolamprologus brichardi, Julidochromis regani, stb.), ilyenkor felbátorodnak, és „kiskakasként” védelmezik gyakran területüket, nem fogják menekülőre oly gyakran. Lehetőleg gyakran cseréljük vizét, és oxigéndús is legyen. Kezdők számára megfelelő halak. Etetésük nem problémás, száraz granulátumokat, élő és fagyasztott tápokat (artemia, dapnia, cyclops, walterféreg, fehér szúnyoglárva, stb.) fogyaszt, a természetben zooplanktonevő.

A nemek nehezen megkülönböztethetőek. Párválasztó, de a hímek háremet is tarthatnak. Ikráikat csigaházakba helyezik, amire a szülők vigyáznak. A peték akár már 1 nap leteltével kikelhetnek, majd még egy hétig élnek szikzacskójukból és elúsznak. Artemiával indíthatóak. Kezdetben gyakran bemenekülnek még a csigaházakba. A szülők próbálnak vigyázni rájuk, de esetleg a kolónia tagjai egy-két kishalat elragadhatnak, ezért ha eladásra tenyésztünk, a legbiztosabb eredményt különválasztással érhetjük el, de általában elég sok kishal megmarad a közös medencében is.