Apistogramma agassizii – Gyöngyházfényű törpesügér

A törpesügérek egy teljesen külön csoportot képeznek az amerikai sügérfélék körében, mind tartási körülényeiket, mind faji bélyegeiket, mind viselkedésüket, habitusukat illetően. Többségük 10 cm alatti, esetleg pár centiméterrel haladja meg azt, s a békésebb viselkedés jellemzi őket. Ez nagyjából a gyöngyházfényű törpesügérre is igaz. Viselkedését illetően el kell mondani, hogy ő is területvédő, revírtartó, de kevélséb támadékony, mint nagytestű rokonai, és értelemszerűen kisebb károkat is okoz. Territóriuma kisebb, egy kb. 100-120 literes medencében akár már 2 pár is megférhet, párban olyan 60-70 liter körüli akváriumban is tartható. Több hímet szűkös helyen nem célszerű összezsúfolni, kerülendő a területvédésből fellépő agressziót. Társítani a legtöbb dél-amerikai halfajjal lehet, remekül kijön a különböző pontylazacokkal, nagyon szép társításokat lehet alkotni segítségükkel. Sügérfélék mellett is lehet látni néha, de ezek leginkább – kellő méretű medence esetén – más törpesügérek, vitorláshalak szoktak lenni. Harcsafélékkel is gond nélkül együtt tartható, csupán arra ügyeljünk, hogyha nagyon kevés helyük van, és Corydoras-páncélosharcsák is vannak a medencében, akkor könnyen kárát láthatják a harcsák, ha beúsznak a sügér revírjébe, különösen ívási időszakban.

Bár más kontinensek halaival is megfér, mégis amerikai biotópba való halak leginkább. Ha szűken értelmezzük a biotóp fogalmát, és le szeretnénk utánozni élőhelyét, akkor például kiválaszthatjuk a perui Rio Ucayali folyót, melynek endemikus halai kerülhetnek egymás mellé. Ebben az esetben a gyöngyházfényű törpesügér együttartható háromcsíkú és panda páncélosharcsákkal, lazacok közül pedig választhatjuk mellé a neonhalat, ferdénúszó pontylazacot, csíkos baltahasú lazacot, háromsávos törpeszájú halat vagy Loreto-lazacot. Sügérek közül – ha van elég helyünk – rakhatunk mellé kakadu törpesügeret vagy vitorláshalat.

Medencéjét úgy rendezzük be, hogy találjon nyugodt zugokat is magának, erre a célra például kókuszdióhéjak, cserepek felelnek meg, de igyekezzünk sok-sok göcsörtös ágat, gyökeret is berendezni, melyek látványos, s egyúttal a természeteshez hasonló vízi világot hoznak létre. Aljzatnak a sötét színű talajt javaslom, mert kiemeli színeit, s segíti biztonságérzetének kialakulását is, de a talajlakó halak igényeit mindig vegyük figyelembe! Bátran növényesíthetünk, ugyanis nem bántja a víz alatti vegetációt, még sűrű növényzet esetén is jól érzi magát, de persze egy ágakkal berendezett, gyér növényesítésű vagy növénymentes medence is optimális lehet. Tompított világítást alkalmazzunk.

A medence alját megszórhatjuk falevelekkel, Tebang-leveleket vagy tölgylevelet szoktak leggyakrabban használni. Ennek több előnyös hatása is van. Egyrészt a természetes élőhelyére hasonlít, ugyanis szívesen rejtőzködnek levélkupacok környékén, és az esőerdei folyók talaja amúgy is jócskán levelekkel fedett. Emellett jótékony hatású csersavak, huminsavak oldódnak ki a levelekből, melyek fertőtlenítő hatásukról ismeretesek, savanyítják a vizet és sötét színűre festik. Ez utóbbi érdekében tőzegkivonatot is használhatunk vagy égertobozból is készíthetünk főzetet.

Fontos, hogy alaposan szűrt, kristálytiszta vizük legyen. Egy sötétbarnásra elszínezett víz is lehet kristálytiszta! Az akváriumi tenyésztésű példányok jobban viselik a neutrális, középkemény csapvizünket, de nekik is érdemes, vadon befogott halaknál szinte kötelező ezeket az értékeket csökkenteni. Vegyük figyelembe, mely régióból származik halunk, s az ott tapasztalható értékeket állítsuk be, de általában az mondható el, hogy – ismétlem, területtől függően – a 4-6-os pH és a lágy, 0-8 körüli német keménység felel meg számukra. Medencéjüket túlfűteni nem kell, 24-25 C körüli átlaghőmérséklet optimális nekik. A nitrátos vizet nem szeretik, a lúgos vagy kemény vizet szintúgy nem viselik el. Szépségük, vitalitásuk csak rendszeresen cserélt vízben őrizhető meg!

Etetésükre leginkább az élő és fagyasztott állati eredetű tápanyagok felelnek meg. Rászoktathatóak száraz eledelekre, de még akkor sem érdemes őket csak azon tartani, mert színeik messze nem lesznek szépek, betegségre hajlamossá válnak és könnyen elpusztulnak. Ragadozó halak, növényi táplálékot nem igazán fogyasztanak. Fagyasztott vagy élő tápok közül alkalmas etetésükre például a daphnia, mysis, artémia, fehér- és fekete szúnyoglárva, cyclops, darabolt krill, grindálféreg. Élő tubifexet csak alaposan átmosva, pihentetve, tisztulva adhatunk nekik, és lehetőleg ne túl gyakran. Vörös szúnyoglárvával és tubifexel szigorúan tilos őket etetni, ugyanis bélgyulladást kaphatnak, mivel érzékenyek ezen eleségekre, és nagyon könnyen bele is pusztulhatnak. Vadon befogott példányokkal nehezebb a dolgunk, ők még a kiegészítésnek szánt sügértápokat, granulátumokat, gyakran fagyasztott eleségeket sem fogadják el, kizárólag az élőt.

Tenyésztésük nem problémás annak, aki már szerzett némi gyakorlatot a haltenyésztésben és képes a faj számára optimális közeget biztosítani. Ívás előtt kondicionáljuk élő eleséggel a halakat, hogy egészségesek legyenek. Társas akváriumban is leívnak, de áthelyezhetjük őket egy beállított ívató medencébe is. Jellemzően cserépbe vagy kókuszdióhéjba ikráznak. Sikeres ívásuk alapszabálya a nagyon lágy (0-5 Nk), savanyú (4,5-6 pH) víz, érdemes égertobozt szórni a vizükbe, ahogy azt tartásuknál is ajánlottam. A vízhőmérsékletet 2-3 C-al, 26-27 C magasságába célszerű megemelni. A nőstény alaposan megtisztítja a kiszemelt felületet, majd 30-100 ikrát helyez el, melyeket a hím megtermékenyít. Ha nem túltenyésztettek a halak és jól nevelnek, akkor bent hagyhatjuk az ikrákat, vagy akár a párral, vagy inkább csak a nősténnyel. Sajnos az akváriumi példányok többségében túltenyésztettek, és nem foglalkoznak megfelelően ivadékaikkal, ilyenkor érdemes elvenni, mesterségesen keltetni (használjunk náluk penészedésgátlót és az oxigénporlasztást irányítsuk az ikrák felé). Optimális esetben akár anyjuk felügyelete mellett, akár mesterséges keltetésnél pár napon belül kikelnek, s amint felszívódott a szikzacskójuk és szabadon úsznak, megkezdhetjük etetésüket frissen kelt artémia naupliákkal. Tágas helyen, rendszeres vízcserék mellett szépen fejlődnek, de színpompás kinézetük eléréséhez szükség van a lágy vízre, élő eleségekre és gyakori vízcserékre!