Satanoperca daemon – Ördögi földevősügér

Nehezen tartható halfajta. Az ördögi geophagus abba a dél-amerikai sügér csoportba tartozó hal, melyet régebben „föld-evők”-nek (geophagus) hívtak. Csak az vállalja tartását, aki megfelelően tapasztalt, lelkes és akinek sok szabadidő áll rendelkezésére, hogy a faj által támasztott követelmények teljesítésének érdekében folyamatosan fáradozzon. Mivel halunk egy földevő és sok időt tölt a talaj közelében, ezért a talaj méretei és minősége a legfontosabbak számára. Ha több kifejlett halat tartanánk együtt, a tartály legalább 120 cm hosszú, minél szélesebb és az altalaj pedig finom homok legyen. Próbáljuk meg utánozni a természetes élőhelyét. Ezt a fajt általában a kolumbiai feketevizű élőhelyekről gyűjtik, ahol fák szegélyezik a vizet és homokos a meder. Értékelik az elsüllyesztett ágakat és az úszó növényeket, de hagyjunk elegendő szabad területet is a turkáláshoz. A szabad természetben a parti fák rengeteg levelet is hullatnak a vízbe, ami a talajon gyűlik össze, ezért célszerű leveleket is felhasználni, ami otthonosabbá teszi környezetüket valamint segít megőrizni az alacsony pH-értéket is. Már előzőleg érintettük az altalaj témáját, de még egyszer hangsúlyoznám, halunk életében ez a legfontosabb dolog. Ez teszi lehetővé, hogy egy geophagus természetesen viselkedhessen. A kavicsot és az átlagos akvárium homokot felejtsük el, szerezzünk be igazán finom, nagy nyomású szűrőkben használatos homokot és terítsük el min. 5 cm vastagon.

Élőhelyén savas és igazán lágy víz van, azaz a pH-érték a 3,5-5,3, a vízkeménység kb. 1 Nk°. A feketevizi élőhelyek „feketesége” a nagy mennyiségű oldott tannin miatt van, ez akkor jó ha a víz sötét-tea árnyalatú. Lágyvízként megfelel tiszta esővíz,fordított ozmózis víz, ezt szűrjük át tőzegmohán, vagy vásároljunk pH-csökkentő vegyi anyagokat a díszhal-kereskedésekből. Tannin- és huminsavat a tőzegláp, égerfa toboza vagy mocsári tölgy levelei, fája tartalmaz (de ezek is kaphatóak a kereskedésekben). Nagyon fontos hogy vizük legyen tiszta, anyagcsere-termékektől mentes. Hasonló méretű bölcsőszájú halakkal együtt tartható, melyeknek vízigénye hasonló. Ilyenek pl. a vitorláshalak (Pterophyllum).

Élelmezése nem nehéz. A fiatal halak kaphatnak pelyhes tápot, míg a felnőtteknek adjunk inkább süllyedő pelletet és táprudakat. A fagyasztva szárított élelmet is igen nagyra értékelik.

Tenyésztése nehéz, és az ide vonatkozó irodalom szerint csak párszor sikerült. A hím védi territóriumát, valamint udvarlás céljából gödröket ás. Ha ezt a viselkedést látjuk, lehetőleg a többi halat távolítsuk el, mert a hím igen agresszív lesz. Ha szerencsénk van, egyszer csak valamelyik gödörbe a nőstény néhány ikrát rak, melyeket a hím azonnal megtermékenyít, ezt a folyamatot 15-20 alkalommal ismételve kb. 200 ikra lesz az eredmény. Az ikrák oválisak, kb. 1 mm átmérőjűek, ragadósak, és sápadt-szürke színűek. Néhány órával azután, hogy lerakták az ikrákat 1-2 centi homokkal fedik be. A nőstény a közelben marad, és friss vizet hajt az ikrák felé. Ha a lárvák kikeltek átköltöztetik őket egy másik gödörbe, ezután néhány napra az ivadék elúszik, de ha megijednek valamitől, azonnal visszafúrják a homokba. Az ivadék még érzékenyebb a rossz vízminőségre, ezért ajánlott a rendkívül gyakori kis mértékű vízcsere. A kis-és gyakori változás úgy tűnik, hogy jobb, mint a nagy, mivel a nagy változások okozta sokk sok kárt tehet az ivadékban. A bölcsőszájú viselkedés akváriumban nem jellemző. A szakirodalom szerint jobb eredményeket érhetünk el, ha az ikrákat elvesszük a szülőktől és mesterségesen keltetjük ki az ivadékot. Artemia naupliusszal a fiatalhalak felnevelhetők.

Amúgy jól társítható, ha az adott faj megfelel sügerünk igényeinek. Kisebb csapatban tartandó, egy 500 liter körüli medencében egy 6 egyedes csapat gondozható néhány más sügérfélével együtt.