TUDOMÁNYOS NÉV
- Datnioides polota
CSALÁD
- Datnioididae
MÉRET
- 30 cm
°C
- 22-28 °C
°pH
- 7,5-8,5 pH
°Nk
- 12-20 Nk
HELYIGÉNY
- 550 liter
VISELKEDÉS
- viszonylag békés
TÁPLÁLÉK
- ragadozó
HOL TARTÓZKODIK?
- alsó- és középső szint
ÉLETTARTAM (év)
- 6-8 év
TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS- nem fenyegetett
Külalak és jellegzetességek leírása
Alkatában a pápua tigrishalra emlékeztet, alapvetően egy magasabb hátú tigrishal-faj, de az előbb említett rokonánál kicsit nyúlánkabb. Szintén jellemző rá, hogy a hátúszó első felén megvastagodtak az úszósugarak, melyek mérete is feltűnő. A faj jellemzően 12 ilyen sugárral rendelkezik.
Alapszíne ezüstszürke, fiatalon világosabb, idősebbeknek piszkos, szürkészöldes árnyalatúra vált testük. Oldalukon markáns fekete, függőleges sávok futnak. Az első a kopoltyú mögött, majd három vastag sáv a testen, az ötödik a farktő kezdetén, és végül a farkúszó tövén két vékonyabbat találunk. Fején egy V alakú sáv figyelhető meg, melynek csúcsa a szemet éri. Kizárólag ennek a fajnak a sajátja, hogy vékony, halvány vonalak is megjelennek a markáns csíkok között: fiatal halakon ezek csak ritkán láthatóak, de idősebb példányoknál jól észlelhetőek. Ezek a vékony csíkok gyakorta nem nyúlnak le a hasig. A has- és farok alatti úszó már fiatal példányoknál is jellemzően fekete, míg a farkúszó és a hátúszó hátsó része náluk még áttetsző, de idősebb korra ezek is gyakorta elsötétülnek.
A rokon fajoktól a közbülső, vékony csíkok alapján teljes biztonsággal megkülönböztethető. Egyébiránt piszkosszürke alapszíne lehetővé teszi elkülönítését a pápua tigrishaltól (Datnioides campbelli). A Datnioides pulcher szintén aranysárgás alapszínű, de nagyon vastag szalagokkal rendelkezik, hátúszóinak tüskéi sokkal kisebbek, kevésbé feltűnőek. A Datnioides microlepis színezetében kissé emlékeztet fajunkra, de vékonyabb, nyúlánkabb alakú, sávjai nagyon gyakran halvány színűek, közéjük eső vékony vonalakkal nem rendelkezik, valamennyi úszója színtelen. Hasonló küllemű még a mekongi tigrishal (Datnioides undecimradiatus), de neki a testközepét csak két fekete csík szeli át.
Tartása és tenyésztése
A tigrishalak családján belül az ezüst tigrishal a leginkább sóigényes faj. Bár elvétve találtak egy-egy példányt édesvízben is, szinte kizárólag brakkvizekben fordul elő: folyótorkolatok, lagúnák, mangrove-erdők mocsarainak lakója. Akváriumi gondozása során az általános, 15 ezrelékes (15 g/l) brakkvíz megfelel számára, de 10 g/l alá ne menjünk lehetőleg, ellenben még a literenkénti 20 g sótartalom is optimális számára.
Nem a legnagyobb termetű tigrishal, a kifejlett kori mérete is elvétve haladja meg a 30 cm-t, akváriumokban gyakorta alig 18 cm-es lesz. Ennélfogva egy hozzávetőlegesen 500 liter körüli akváriummal is beéri. Az akvárium szűrése legyen nagyon erőteljes, külső szűrőkkel, szűrőakváriumokkal tisztítsuk a vizet, mivel e halak rengeteget ürítenek. Az akváriumot úgy rendezzük be, hogy álljon e halak rendelkezésére bőséges búvóhely – ez kiváltképp a fiatal példányoknál fontos. Helyezzünk el ágakat, uszadékfákat, gyökereket és sziklákat, illetve ültessünk néhány sótűrő vízinövényt (pl.: lándzsás vízipáfrány). A kifejlett példányok kevésbé bújósak, nekik már több szabad úszóterületre van szükségük.
A felszaporodott károsanyag-tartalmat nem kedvelik, részleges vízcserékről ne feledkezzünk meg, ettől függetlenül nem számít kimondottan kényes halnak. A hőmérséklettel szemben tágtűrésű, 22-28 °C között megfelel számára. A kémhatás legalább semleges, vagy inkább enyhén lúgos legyen, 7-9 pH közötti (optimálisabb a 7,5-8,5 pH). Lágy vízben nem tartható, kb. 14-20 nk-s vízkeménység ajánlott, a legtöbb csapvíz alkalmas arra, hogy medencéjét feltöltsük. A víz sózására ne kizárólag konyhasót használjunk, érdemes beszerezni tengeri akváriumokhoz készült sókeveréket, mely más ásványi anyagokat is tartalmaz. Mivel erősebb brakkvízben is tartható állatok, egy fehérje lehabzó beüzemelése tanácsos. Betegségekre nem kimondottan fogékony, főleg, ha igényeinek megfelelően sós közegbe kerül. A szállítás viszont megviseli, igyekezzünk minél rövidebbre fogni a procedúrát. Sajnos az importpéldányok néha legyengült állapotban kerülnek a kereskedésekbe, igyekezzünk erősebb egyedeket választani. A gyenge, stresszes halak apatikussá válnak, vonakodnak táplálékot elfogadni, színeik besötétülnek.
Az ezüst tigrishalak igazi ragadozók, akváriumi táplálásuk során is ezt kell figyelembe venni. Száraz eleségekre csak ritkán szoktathatóak rá (pl.: nagytestű halak számára készült pálcikák, pelletek etetésére). A fiatal példányoknak a leginkább megfelelő étrend, ha különböző vízi gerinctelenekkel tápláljuk őket, úgy, mint vörös szúnyoglárva, artémia, blackworm, grindál, mosott és pihentetett tubifex, darabolt garnéla, kagylóhús, illetve ezekből és hasonló élőlényekből készült fagyasztott mixek. A kifejlett állatok főeleségként kaphatnak halszeleteket, illetve a méretüknek megfelelő gerincteleneket (egész garnéla, kagylóhús, stb.). Élő eleséghalakkal vigyázzunk, könnyen bevihetünk fertőzés – ha ezt a megoldást választjuk etetésükre, csak megbízható helyről származó állatokat adjunk a tigrishalaknak. A kifejlett állatok nem igényelnek napi szintű etetést, heti háromszor jóllakatva őket bőségesen elég. A naponta etetett állatok hamar kórosan elhíznak. Ne adjunk számukra madár- vagy emlőshúst, a természetben sem táplálkoznak ilyen állatokkal, a halak szervezete nem ehhez alkalmazkodott, így ha rendszeresen szárazföldi állati eredetű táplálékot kapnak, az betegségek forrása lehet.
A fiatal példányokat érdemes csoportosan telepíteni, kb. 5 példány elhelyezése javasolt. Kellően nagy akváriumban később is tarthatóak együtt. Bár sügéralkatúak, nem kimondottan a legközelebbi rokonai a klasszikus akváriumi díszsügéreknek. A kifejlett egyedek viselkedhetnek territoriálisan, ha úgy adódik, képesek erőteljesen megvédeni magukat, de nem kifejezetten agresszív halak. Kellő hely esetén fajtársaival és más hasonló méretű halakkal is megfér. Túl kis termetű fajokkal ne társítsuk, mert tápláléknak nézheti és elfogyaszthatja őket. Amíg a tigrishalak fiatalok, kerüljük a nagyon aktív, vehemens táplálkozású fajokkal való együtt tartásukat, mert azok elnyomhatják a még félősebb tigrishalakat.
Akváriumi szaporításuk megoldatlan, az ivarok megkülönböztetése is rendkívül bonyolult. Intelligens állatok, könnyen megtanulják akár csipeszből, kézből elvenni a táplálékot, igazi házi kedvencekké válnak.
Elterjedési területe - térkép (map)
Délkelet-Ázsia szerte elterjedt, megtalálható Indiában, Bangladesben, Mianmarban, Thaiföldön, Vietnámban, Szingapúrban, Indonéziában és Malajziában is (többek között például Borneó szigetén). Számos irodalmi adat alapján Pápua-Új Guineán is honos, de egyesek feltételezik, hogy itt félreazonosított példányokról van szó. Az ezüst tigrishalak szinte kizárólag brakkvízben fordulnak elő, torkolatok, mangrovemocsarak, lagúnák lakói.
Egyéb elnevezések
syn: Coius binotatus, Coius quadrifasciatus, Coius polota, Lobotes hexazona, Chaetodon quadrifasciatus, Datnioides quadrifasciatus.
Eng: Silver Tiger Perch, Silver Tigerfish, Four-banded Tigerfish.
Egyéb köznevei: Vielgestreifter Tigerfisch, Silberner Tigerbarsch, Brackwasser-Tigerbarsch, Hőbedane vöötkolmsaba, Trey khlar, Kyauk-nga-wet.
Képek
- Képek feltöltés alatt!
Biotóp jellemzők - kereső
Videó
Adatok
Felhasznált irodalom, források:
- Frank Schäfer: Brackwasserfische – Alles über Arten, Pflege, Zucht
- https://www.seriouslyfish.com/species/datnioides-polota/
- http://www.fishbase.se/summary/Datnioides-polota.html
Fotók:
A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.
Katalógusba került:
2019-01-27
Frissítve:
2019-01-31 09:01
Katalógus ID:
No. 9668
Oldal linkje: