| Megtekintve: 10 206

Gymnothorax tile – Édesvízi muréna

TUDOMÁNYOS NÉV

Gymnothorax tile

CSALÁD

Muraenidae

MÉRET

50-60 cm

°C

24-28 °C

°pH

7-9 pH

°Nk

14-25 Nk

HELYIGÉNY

500 liter

VISELKEDÉS

agresszív

TÁPLÁLÉK

ragadozó

HOL TARTÓZKODIK?

talajlakó

ÉLETTARTAM (év)

10 év

TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS

felméretlen

Külalak és jellegzetességek leírása

Hosszúkás, kígyó-alkatú hal, tipikusan a murénaformát mutatja. Rendszertanilag a legismertebb, nagytestű tengeri murénák közé tartozik. Testhossza könnyedén elérheti a 60 cm-t is, sőt, egyes források szerint meg is haladhatja, bár ezt ritkán dokumentálták, akváriumban inkább kisebb marad, minthogy meghaladja ezt a méretet.

Szája széles, könnyedén belefér a táplálék. Nagy, éles fogakkal rendelkezik, melyek hátrafelé hajlanak, ennek az a szerepe, hogy a még vergődő áldozatát ne engedje kiszabadulni a szájából, hanem a gyomor irányába tolja. A muréna harapásával csúnya sebeket okozhat, bár ez a faj az emberre nézve nem tekinthető veszélyesnek (ellentétben az akár méterben mérhető méretű tengeri rokonaival, melyek agresszívabbak is).

Testszínezete barna, hasa fehér. Összetéveszthetetlenül megkülönböztethető rokonaitól, alakja, mérete, valamint bőrének mintázata alapján, ugyanis a barna alapszín tele van apró sárgás-sárgásfehéres szabálytalan foltokkal (ahogy a hal öregszik, ezek megfakulnak). Esetleg  a jaguár muréna (Gymnothorax polyuranodon) emlékeztet csak rá, ő azonban sárgás alapszínen fekete foltokkal tarkított. Valójában a G. polyuranodon folytat leginkább édesvízi életmódot.

A hal úszói is speciálisan módosultak, a hátúszó szegélyszerűen végigköveti a hátvonalat, és a hasi úszók is csak a kígyózó mozgást elősegítő úszószegéllyé módosultak, a farkúszó is redukálódott, a mellúszó eltűnt. A fejen a víz hullámzását az oldalvonalrendszerhez hasonlóan érzékelő speciális képletek helyezkednek el.

Gyomra, nyelőcsöve nagyon tágulékony, ahogy ez a ragadozó halakat általában jellemzi. Mozgása villámgyors. Testét kívülről nem fedik pikkelyek.

Tartása és tenyésztése

Első és legfontosabb tényező, amit tisztáznunk kell e murénafajjal kapcsolatban, hogy nevével ellentétben NEM édesvízi faj. Félsós vizet igényel, ha hosszú távon szeretnénk életben tartani. A rokonaihoz képest jóval több időt bír ki édesvízben, évekig elvegetálhat, de ez korántsem minősül optimális tartásmódnak. A fiatal példányok jobban bírják az édesvizet, az idősebbek kevésbé (ezért nem kell tartanunk attól, hogy maradandó kár érte halainkat, ha az állatkereskedésben 1-2 hétig nem sózták vizét). Az idősebb példányok a magasabb sókoncentrációt kedvelik, ez összefüggésben van életmódjukkal, a fiatalok a partközeli vizekben jobb körülmények között, biztonságban nevelkedhetnek, azonban a nagyobb halak szívesebben úsznak ki a tengerre (amit több más félsósvízi fajon is megfigyelhetünk, pl. Ariopsis seemanni).

A murénák helyigényes halak méretükből kifolyólag. Bár azt hihetnénk kis helyen is megférnek, ez nem igaz, mivel territoriális magatartásúak lehetnek, és már csak méretükből kifolyólag is mozgástérre van szükségük. A legjobb, ha egy kb. 500 literes medencét rendezünk be, sok búvóhellyel. Helyezzünk be köveket, ágakat, PVC csöveket, melyekben napközben a murénák rejtőzködhetnek. Figyeljünk arra, hogy ne legyen olyan hely a berendezésben, ami túl szűk a murénák mozgásához, ugyanis tudni kell róluk, hogy a legszűkebb helyre is megpróbálják magukat bepréselni, és könnyen beszorulhatnak. Fontos, hogy résmentesen záródjon medencéjük, máskülönben hamar kiugorva és megszáradva találjuk őket a padlón. Talajnak finom homokot használjunk, az éles szemcsék ugyanis felsérthetik bőrét, ez a kövekre is igaz, lehetőleg ne használjunk túl éles darabokat. Nem igényel külön növényzetet, néhány sótűrő fajt ettől függetlenül ültethetünk, bár egy ízlésesen berendezett murénás akvárium igazi szépségét növények nélkül is adja.

A szűrésre figyeljünk oda, legyen erős, fontos, hogy a káros nitrogéntartalmú anyagcseretermékek lebontásra kerüljenek a szűrő biológiai lebontófelületén, de a lebegő szemcsék eltüntetése sem utolsó szempont. A víz sótartalma lehetőleg 15 gramm / liter koncentráció környékén legyen. Mivel trópusi, egyenlítő közeli égövből származik, vizét érdemes fűteni. Túl lágy vízben ne tartsuk, a középkemény vagy kissé keményebb víz felel meg számára. A kémhatást illetően igyekezzünk lúgos irányba eltolni, 7,5 – 8 irányába. A savas vizet nem viseli el. Kültakarója érzékenysége miatt a nehézfémtartalmú gyógyszereket kerüljük! A víz sózása egyébként abból a szempontból is fontos, hogy gátoljuk bizonyos szinten az ectoparaziták megjelenését, például mechanikai sérülés helyén fellépő gombásodást (halpenész), amit szintén nem visel jól. Lehetőleg az oldott oxigénkoncentráció is legyen magasabb.

Éjszakai halak, szürkületben mozognak, vadásznak. Napközben leginkább búvóhelyükön pihennek, azonban ha félárnyékos akváriumot állítunk fel nekik, gyakrabban fogjuk látni őket. Ne alkalmazzunk intenzív megvilágítást. A halak látása gyenge, szaglásukra, feji érzékelő szerveikre (melyek a hullámok mozgását érzékelik az oldalvonalrendszerhez hasonlatosan) és oldalvonalszervük működésére hagyatkoznak elsősorban a vadászat terén, melyek nagyon kifinomultak. Napközben csak kis térben sikeres a vadászata, ha igényeihez mérten nagy akváriumban gondozzuk, az éjjel alvó halakat tudja jobb eséllyel elkapni.

Nagyon stresszes halak, nem veszik jó néven a felesleges zargatást, zavaró hatásokat, áttelepítésekre érzékenyek. Bár maguk a halak sokat kibírnak, és nem tartoznak a legkényesebb fajok közé, érzékenységük eképp nyilvánul meg. Lassan, hosszan szoktassuk új helyére és kerüljük a társítását agresszív halakkal, melyek a frissen érkezett murénát megsebesíthetik vagy folyamatosan zaklathatják. A kereskedelemben beszerezhető példányok döntő többsége importból származik, ezek eléggé legyengült, stresszes halak, igyekezzünk nyugodt helyet biztosítani nekik és adni pár napot a beszokásra. Ne ijedjünk meg, ha a frissen érkezett halak még nem táplálkoznak, rövidesen megkezdik majd.

A murénát társítani csak nagytestű és békés halakkal lehet, de leginkább az egyfajos (monotipikus) gondozásmód felel meg igényeinek. A kis halakat elfogyasztja, az agresszív nagytestű fajok kárt tehetnek benne, a hasonló életmódú éjszakai halak pedig konkurensnek számítanak a búvóhelyek tekintetében és nem fogják egymást nyugton hagyni, hacsak nincs elég üreg. Továbbá a társítási lehetőségeket az is redukálja, hogy a murénák félsósvízi halak, tehát csak a brakkvizes fajok közül válogathatunk. Ha mindenképp társítani akarjuk őket, akkor nagyobbacska vagy kifejlett holdhalakkal, árgushalakkal kerülhetnek egy medencébe, de ismételten azt erősíteném meg, hogy egyfajosan a legszerencsésebb a tartásuk. Egy 500 literes medencében 3-4 muréna is könnyedén megfér egymás mellett, ha van elég búvóhelyük, szívesen élnek csoportban.

Etetésükre lehetőleg élő halat alkalmazzunk, a mű eledeleket nem fogadja el, de a fagyasztott táplálékokra is csak nehezen szoktatható rá. Egyesek szokták javasolni kiegészítésként a garnélák és kagylók etetését is, valamint a földigilisztát is megeheti. A legbiztosabb metódus azonban a különböző élő halak (mollik, xifók, gurámik, aranyhalak, dániók, stb.) feletetése, melyeket előtte minőségi tápokkal etessünk, vitaminozzunk, hogy murénáink a legjobb falatokhoz juthassanak hozzá. Vadászatát is érdekes megfigyelni, a másodperc törtrésze alatt képes megragadni áldozatát. Nálam a muréna mindig rátekeredett áldozatára, akárcsak a kígyók az egérre, s ténylegesen a kígyóhoz hasonlító módon nyelte el az áldozatát (persze ha túl nagy volt a falat, például egy fiatal aranyhal, akkor előfordult, hogy egyszerűen kettéharapta és csak az egyik fele ment le a halnak). A feletetett halaknál ügyeljünk rá, hogy beteg példányt ne adjunk a murénáknak, karanténozzuk a táplálékállatokat is, ugyanis a beteg halak (és most nem a genetikailag hibásakra gondolok) könnyedén átterjeszthetik parazitáikat a murénára. Fontos, hogy emlőstől vagy madártól származó húst ne kapjon!

Akváriumi körülmények között rendszeres tenyésztése mindmáig megoldatlan! Szájnyálkahártyája egyes szakirodalmi források szerint tartalmazhat nagyon gyenge mérget, de a problémát inkább harapásuk okozza, ami hegyes fogainak köszönhetően vérezhet.

A faj tartása Magyarországon speciális engedélyekhez kötött, minden Gymnothorax-faj veszélyes állatnak minősül, tartása előtt járjunk alaposan utána, hogy megfelelünk-e a szigorú kitételeknek, melyek legális tartásához szükségesek. A halak a valós életben nem jelentenek komoly veszélyt az emberre nézve (rokonaik veszélyesebbek lehetnek), de elővigyázatosságból ne nyúlkáljunk feleslegesen medencéjükbe!

Elterjedési területe - térkép (map)

Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!
Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!

Ázsiai faj, tengerparti területeken él. Megtaláljuk Indiától kezdve Délkelet-Ázsián át az Indoausztrál szigetvilágig a legtöbb tengerparti területen. A tengerbe ömlő folyók, patakok, illetőleg mangrove erdőkön keresztülfolyó vizek torkolatvidékei jelentik első számú lelőhelyét.

Egyéb elnevezések

syn: Muraenophis tile, Lycodontis literata, Lycodontis punctata, Strophidon maculata, Muraena vermiculata, Muraena gracilis, Thyrsoidea microdon, Gymnothorax borneënsis.

Eng: Freshwater moray, Indian mud moray, Moray eel, Gold spotted moray, Freshwater snowflake moray.

Egyéb köznevei: Goldstaubmuräne, Muréna sladkovodní, Kultamureena, Belut, Belut-laut ular.

Képek

Biotóp jellemzők - kereső

Az ezen az adatlapon szereplő élőlény tartási körülményeinek megfelelő biotóp (állatok, növények, víz- és egyéb jellemzők) kereséséhez jelöld ki az általad fontosnak tartott tulajdonságokat jelképező ikon alatti választódobozt és nyomd meg a "Biotóp kereső" gombot!
Ha az összes jellemző közül szeretnél választani, akkor a "Részletes" feliratú gombot nyomd meg!

Elterjedési terület:
Ázsia
Dél-Ázsia
India
Sri-Lanka
Indokína
Myanmar
Thaiföld
Vietnám
Dél-Kína
Indonézia
Nagy-Szunda-szk
Borneó
Jáva
Szumátra
Celebesz
Kis-Szunda-szk
Fülöp-szigetek
Biológiai jellemzők:
Testmérete: óriás (20< cm)
Viselkedése: összeférhetetlen
Aktivitása: bújós
Táplálkozása: ragadozó
Ált. tartózkódási vízréteg: alsó szint
Élethossza: hosszú (6 évnél is több)
Víz
paraméterek:
Hőmérséklet igénye: közepes(20-25 °C)
Hőmérséklet igénye: hőigényes (25-30 °C)
Víz színezete: átlátszó
Víz színezete: sárga
Víz kémhatása: féllúgos (7,5-8 pH)
Víz kémhatása: lúgos (8pH <)
Víz Német keménységi foka: közepesen kemény (10-15 Nk°)
Víz Német keménységi foka: kemény (15-20 Nk°)
Víz Német keménységi foka: nagyon kemény (20-30 Nk°)
Környezeti jellemzők:
Min. térfogat igény: nagy (200 liternél is több)
Kedvelt vízmozgás: lassan mozgó
Növényzetigény: gyéren beültetett
Növényzetigény: növénymentes akvárium

Miben keressünk?
Akváriumi halak
Akváriumi növények
Gerinctelenek

Ha a egy élőlénycsoport sincs bejelölve akkor az összesben keresünk.

Videó

Adatok

Felhasznált irodalom, források:

Akvárium Magazin XIII. évf. 81.: ifj. Kovács Tamás: Négy év a murénákkal

Gymnothorax tile – ‘Freshwater’ Moray Eel (Muraenophis tile, Gymnothorax borneënsis)

Freshwater Moray Eel – Gymnothorax Tile

http://www.aquahobby.com/gallery/others/e_Gymnothorax_tile.php

http://www.wetwebmedia.com/ca/volume_4/v4i2/freshwater_eels/freshwater_eels.htm

http://www.fishbase.org/summary/17266

Fotók:

A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.

Katalógusba került:

2015-06-03

Frissítve:

2019-02-10 08:02

Katalógus ID:

No. 4531


Kategória választó

Pontyfélék (88) | Pontylazacok (90) | Bölcsőszájú halak (115) | Amerikai fajok (57) | Afrikai fajok (58) | Labirintkopoltyús halak (39) | Harcsafélék (134) | Csíkfélék (36) | Elevenszülő fogaspontyok (43) | Ikrázó fogaspontyok (37) | Kalászhalak (21) | Egyéb édesvízi halak (41) | Brakkvízi halak (15) | Hidegvízi halak (24) | Egyéb hidegvízi halak (9) | Hazai halak (15) |

Brakkvízi halak kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük