Monodactylus argenteus – Ezüstös díszholdhal

Tipikus faja a brakkvízi akváriumokban. Eurihalin halfaj, ami azt jelenti, hogy a víz sókoncentrációjának megváltozását tág határok között képes elviselni, a vízminőséggel szemben is viszonylag tűrőképes. Időnként a természetben felúszik édesvizekbe (főleg a fiatalok), de ez tartására egyáltalán nem alkalmas. Mindenképpen brakkvízben gondozzuk, 10-20 ezrelékes sótartalom mellett, ami literenként 10-20 g tengeri sót jelent. Fiatalabb halak kevesebb sóval is beérik, de idősebb állatoknál inkább a tartomány felső határát közelítsük, sőt, meg is haladhatjuk kicsivel azt. A kifejlett díszholdhalak javarészt a tengerben élnek, állatkertekben gyakran láthatjuk őket tengeri akváriumokban, akár cápák mellett is. Kiváló tanulóhalak a tengeri akvarisztikával ismerkedőknek, mert sok tengeri fajhoz képest jobban elviselik a vízminőség változásait. Alkalmasak akár egy tengeri akvárium bejáratására induló halként, de egy megfelelő társításban tengeri akváriumba is telepíthetőek.

Legalább 500 literes medencében gondozzuk őket, hiszen kifejletten a 25 cm-es testnagyságot is könnyedén elérhetik (bár jellemző, hogy akváriumban nem nőnek meg ekkorára). Szigorúan rajban tartandóak, s így még az 500 liter is szűkössé válhat számukra idővel. A díszholdhalak legjobban egy minimum 20 egyedes csapatban, 1000 liter fölötti akváriumban tarthatóak. A víz hőmérséklete úgy 26 °C környékén megfelel számukra. Nagyon fontos, hogy enyhén lúgos és kemény vízben tartsuk őket – mint a brakkvízi halak többségét, ez is következik a tengerhez kötődő életmódjukból. Ha nagy csapatban tartjuk őket, akkor békések, ha csak néhány egyedet gondozunk, akkor viszont veszekedőssé válhatnak – akár egymással, akár más halakkal szemben is (persze nem komoly agresszióval kell számolnunk). A méreteivel kompatibilis fajokkal (pl.: árgushalak, lövőhalak, brakkvízi harcsafélék) kiválóan társítható – pontosan az árgushal – lövőhal – díszholdhal triumvirátus számít a brakkvízi klasszikusoknak az akvarisztikában.

Élethű környezetet homoktalajjal (akár korallhomokkal!) varázsolhatunk neki, pár búvóhelyet érdemes beszerezni, de ha csapatban vannak és megszokták helyüket, inkább a nyílt víztérben mozognak. Mindenevő állatok, növényi eleségre szükségük van. Rászoktathatóak a száraz eledelekre – ha ezeket változatosan kínáljuk nekik, odafigyelve rá, hogy növényi tápanyagforráshoz is hozzájussanak, akkor egészségük megőrizhető. Emellett kínáljuk őket bátran különböző fagyasztott eleségekkel (sórák, szúnyoglárva, különböző mixek – pl.: tengeri halaknak készültek), élő táplálékkal, néha napján forrázott zöldséggel (pl.: saláta). A vízinövényekben kárt tehet.

Tenyésztésük akváriumban sajnos mindezidáig sikertelennek bizonyult, a kereskedelembe kerülő példányokat a tengerparti régiókban – általában Ázsiában – fogják be. Az ivarok megkülönböztetése nem egyszerű. Idősödve színei fakulnak és kissé territoriálisabbá válik. A kereskedelemben a díszholdhalakat általában e faj neve alatt árulják, és nem különítik el őket a közel rokon Kottelat – díszholdhaltól (Monodactylus kottelati). Valójában a M. kottelati is gyakorta beszerezhető, ha jól megfigyeljük az üzletben kínált halakat, mert gyakori a kevert állomány. Sőt, rendszeresen előfordul az is akár, hogy tisztán M. kottelatiból álló állományt árusítanak ezüstös díszholdhal gyanánt. Tartásuk egyébként nem különbözik, akár kevert állományban is nyugodtan hazavihetőek.