| Megtekintve: 193

Sarotherodon melanotheron – Feketetorkú tilápia

LATIN NÉV

Sarotherodon melanotheron

CSALÁD

Cichlidae

MÉRET

25 cm

°C

24-28 °C

°pH

7-8 pH

°Nk

10-20 Nk

HELYIGÉNY

200 liter

VISELKEDÉS

közepesen békés

TÁPLÁLÉK

mindenevő

HOL TARTÓZKODIK?

alsó- és középső szint

ÉLETTARTAM (év)

6-8 év

TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS

felméretlen

Külalak és jellegzetességek leírása

Klasszikus sügér-formájú bölcsőszájú hal, feje gömbölyded, lekerekített, álla nem túl csúcsos. Alapszínezete ezüstszürke, legjellegzetesebb külső sajátsága a mélyfekete torka, mely mindkét ivarra jellemző. Egy fekete foltot találunk még a kopoltyúfedő felső részén, illetve egyet a homlokon. A test oldalán esetenként halvány szürkés sávok előfordulhatnak. Az úszók az esetek többségében színtelenek, a farkúszón néha halvány bordó színezettség előfordul. Egyes példányok – főleg nászidőszakban – aranysárgás színt is ölthetnek oldalukon. Ikrafoltokat nem viselnek a hímek farok alatti úszójukon.

Az ivarok megkülönböztetése kimondottan nehéz sügér létükhöz képest, a nőstényeknek kicsit kerekebb az orra, és biztosabb pontot ad még, hogy szintúgy a nőstények kopoltyúfedője áttetsző, ennélfogva a kopoltyúlemezek pirosas színe látszódik.

Tartása és tenyésztése

A feketetorkú tilápia egy igazi különlegesség az afrikai bölcsőszájú halak rokonsági körében, ugyanis teljes egészében a félsós vízi környezethez alkalmazkodott. Bár hosszabb-rövidebb ideig édesvízben is megél, számára egyértelműen a brakkvízi közeg a megfelelő. Hosszú távú tartása során legalább 5 ezrelékes sókoncentrációjú vizet biztosítsunk számára, de leginkább ajánlatos a 10-15 ezrelékes (azaz 10-15 g tengeri só / liter víz) brakkvíz. További érdekesség, hogy gyakorlatilag tengeri közegben is tartható, a tengeri (vagy ahhoz közelítő) sótartalmat is gond nélkül bírja. Huzamos ideig édesvízben tartva azonban visszamarad a fejlődésben, törpenövésű és betegségekre fokozottan hajlamos lehet.

A legnagyobb mért testhossz a faj esetében 28 cm volt, de ezt nagyon ritkán éri el, 18-25 cm közötti testnagyság az általánosan gyakori. Ha bőséges táplálékot és kellő helyet biztosítunk nekik, akkor viszont megközelíthetik a potenciális méretmaximumot. Egyébként a 6 cm-es méretű halak már ivarérettek. Tartásukra a minimum a 200 liter – ekkora medencében leginkább egy párt helyezzünk el. Természetesen fiatal halakból több is kerülhet egy ekkora akváriumba, de ivarérettségük elérésekor ügyeljünk rá, hogy tudjuk szétválasztani őket, nehogy kárt tegyenek egymásban. Társíthatóságuk egyébként nem problémás – sok rokon tilápiához képest nyugodtabb, békésebb viselkedésűek, a hasonló méretű halakkal (pl.: árgushalak, díszholdhalak, stb.) remekül kijönnek. Persze a társhalak mennyiségét és faját figyelembe véve válasszunk kellően tágas akváriumot. Fajon belül azonban előfordulhatnak civakodások, territoriális harcok – ivarérett, ikrázó pár mellett egy pár száz literes akváriumban nem túl szerencsés több példányt gondozni. Ívási időn kívül egyébként szívesen verődnek csoportokba, de ha huzamosan ennyi halat kívánunk együtt tartani, rendkívül tágas akváriumra lesz szükség, mert ikrázáskor nem tűrik meg a közelükben a fajtársakat.

Talajnak érdemes finom homokot választani, s bár nem kimondottan nagy talajrendezők, ez lehetőséget ad nekik némi környezet-formálásra. Nyugodtan helyezzünk be sziklákat, barlangokat és fákat, melyek búvóhelyeket és a territórium kijelölésére alkalmas tereptárgyakat jelentenek. Növényt nem érdemes telepíteni akváriumukba. Bár küllemre hasonlítanak a nyugat-afrikai folyami sügérfélékre (pl.: meggyhasú sügér), melyek ragadozó lévén jól tarthatóak sűrűn növényesített akváriumban, a Sarotherodonok bizony komoly kárt tesznek a vízinövényekben. Mindenevők, s akárcsak a szorosabb rokonsági körükbe tartozó tilápia fajok, bizony nem kímélik a legtöbb vízi vegetációt, talán csak az Anubiasok tudnak ellenállni kártételüknek. Mint a legtöbb brakkvízi hal, viszonylag kemény (10-20 °nk) és kissé lúgos (7,5-8 pH) kémhatású vizet kedvelnek. Fűtsük medencéjüket kb. 25-26 °C-on. A túl erős vízmozgást kerüljük, de a rendszeres részleges vízcserékről ne feledkezzünk meg.

Mint a vízinövények kapcsán tett ajánlásunkból kiderült, abszolút mindenevők. Ennek velejárója, hogy táplálásuk az esetek túlnyomó többségében a legkisebb problémával sem jár, elfogadnak jóformán bármilyen akváriumi eleséget. Etetésük alapját képezhetik lemezes vagy granulált száraz díszhaltápok, de érdemes ezt kiegészíteni élő vagy fagyasztott állati eredetű táplálékkal (pl.: sórák, sügér mixek). Külön ügyeljünk arra, hogy rendszeresen hozzájusson növényi táplálékhoz, például spirrulina alapú száraz tápok, Malawi-tavi mbuna eleségek, forrázott zöldségek.

A nőstények orra kissé kerekebb, kopoltyúfedőjük pedig áttetsző, amin keresztül a pirosas kopoltyúlemezek látszanak. Szaporodásbiológiájuk nagyon érdekes! A Cichlidae családot, vagyis a sügérek többségét – már ha bölcsőszájú halakról van szó – az anyai szájköltés jellemzi. Ehhez képest a feketetorkú tilápia az apai szájköltés klasszikus példája (rajta kívül ez jellemző például vadbettáknál, csontnyelvű halaknál, harcsáknál). Íváskor a nőstény az aktívabb, jellemzően ő kezdeményez (ez is ritkaság a sügéreknél), sőt, az ívógödröt is ő ássa ki (a tenyészakváriumban éppen ezért célszerű a finom homok). Az ikrarakás viszonylag gyorsan zajlik, a hím megtermékenyíti az ikrákat, majd ezután veszi fel őket a szájába. Ez az oka annak is, hogy a hím nem visel ikrafoltokat a farok alatti úszóján, hiszen más fajoknál az a nőstény megtévesztésére szolgál – amikor megpróbálja a nőstény azokat az ikrákat is szájába venni, olyankor történik a megtermékenyítés. Miután az ívás lezajlott, a hím a szájába gyűjti az ikrákat, és egészen a kishalak elúszásáig gondosan törődik velük. A nőstény ebben a folyamatban már semmilyen szerepet nem vállal. A kelési idő 4-6 nap, és további néhány hét még, mire a hím elengedi őket. Az ekkor szabadon úszó kishalak már képesek a frissen kelt sórákot, banánférget elfogyasztani, amivel jól nevelhetőek. A forgató hímet érdemes lehet elkülöníteni, a kishalak elúszását követően ő is eltávolítható.

A feketetorkú tilápiának több alfaja is ismert. Amerika egyes részein inváziós fajnak számít: a szándékosan telepített, illetve a felelőtlenségből kidobott hobbiállatoknak köszönhetően helyenként a hal-biomassza akár 90%-át is kitehetik. Hawaii környékén még a tengerben is megtelepedett, ahol szaporodni képes. Ahol nagyon elszaporodnak, ott az őshonos halállományt fenyegetik, mert betegségeket is terjesztenek és falánkságuk és szaporaságuknak köszönhetően az őshonos fajok gyakran alulmaradnak a versenyben.

Elterjedési területe - térkép (map)

Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!
Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!

Nyugat- és Északnyugat-Afrikában széles körben elterjedt, megtalálható többek között Szenegál, Kamerun, Nigéria, Togo, Libéria, Guinea, Bissau-Guinea, Gambia, Elefántcsontpart, Benin, Mauritánia, Kongói Demokratikus Köztársaság, Kongó, Ghána és Sierra Leone partvidékein.

Fő élőhelyei a folyótorkolatok, lagúnák és mangrovemocsarak, de időnként édesvizű folyókba is felúszik.

Egyéb elnevezések

syn: Tilapia heudelotii, Tilapia leonensis, Sarotherodon leonensis, Chromis macrocephalus, Melanogenes macrocephalus, Tilapia multifasciata macrostoma, Chromis microcephalus, Sarotherodon melanotheron paludinosus, Tilapia rangii.

Eng: Blackchin tilapia, Blakchim mouthbrooder.

Egyéb köznevei: Schwarzkinnmaulbrüter, Vestafrikansk mundruger, Mustaleukatilapia, Tilapia wielkoglowa.

Képek

Biotóp jellemzők - kereső

Az ezen az adatlapon szereplő élőlény tartási körülményeinek megfelelő biotóp (állatok, növények, víz- és egyéb jellemzők) kereséséhez jelöld ki az általad fontosnak tartott tulajdonságokat jelképező ikon alatti választódobozt és nyomd meg a "Biotóp kereső" gombot!
Ha az összes jellemző közül szeretnél választani, akkor a "Részletes" feliratú gombot nyomd meg!

Elterjedési terület:
Afrika
Nyugat-Afrika
Niger
Atlanti országok
Biológiai jellemzők:
Testmérete: óriás (20< cm)
Viselkedése: kissé agresszív
Aktivitása: közepesen aktív
Táplálkozása: mindenevő
Ált. tartózkódási vízréteg: alsó szint
Élethossza: hosszú (6 évnél is több)
Víz
paraméterek:
Hőmérséklet igénye: közepes(20-25 °C)
Hőmérséklet igénye: hőigényes (25-30 °C)
Víz színezete: átlátszó
Víz színezete: sárga
Víz kémhatása: féllúgos (7,5-8 pH)
Víz Német keménységi foka: közepesen kemény (10-15 Nk°)
Víz Német keménységi foka: kemény (15-20 Nk°)
Környezeti jellemzők:
Min. térfogat igény: nagy (200 liternél is több)
Kedvelt vízmozgás: lassan mozgó
Növényzetigény: növénymentes akvárium

Miben keressünk?
Akváriumi halak
Akváriumi növények
Gerinctelenek

Ha a egy élőlénycsoport sincs bejelölve akkor az összesben keresünk.

Videó

Adatok

Felhasznált irodalom, források:

Frank Schäfer: Brackwasserfische – Alles über Arten, Pflege, Zucht

Sarotherodon melanotheron melanotheron (Black Chin Tilapia)

https://www.fishbase.se/summary/1412

https://en.wikipedia.org/wiki/Blackchin_tilapia

A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.

Katalógusba került:

2020-03-26

Frissítve:

2020-03-26 11:03

Katalógus ID:

No. 9932


Kategória választó

Pontyfélék (88) | Pontylazacok (90) | Sügérfélék (115) | Amerikai sügérek (57) | Afrikai sügérek (58) | Labirintkopoltyús halak (39) | Harcsafélék (120) | Csíkfélék (36) | Elevenszülő fogaspontyok (43) | Ikrázó fogaspontyok (37) | Kalászhalak (21) | Egyéb édesvízi halak (41) | Brakkvízi halak (15) | Hidegvízi halak (24) | Egyéb hidegvízi halak (9) | Hazai halak (15) |

Brakkvízi halak kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük