| Megtekintve: 8 626

Scatophagus argus – Árgushal

LATIN NÉV

Scatophagus argus

CSALÁD

Scatophagidae

MÉRET

30 cm

°C

22-28 °C

°pH

7,5-8,5 pH

°Nk

10-20 Nk

HELYIGÉNY

500 liter

VISELKEDÉS

békés, csapathal

TÁPLÁLÉK

mindenevő

HOL TARTÓZKODIK?

középső- és alsó szint

ÉLETTARTAM (év)

8-12 év

TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS

nem fenyegetett

Külalak és jellegzetességek leírása

Az árgushalak szögletes alkatú, sárgásbarna alapszínű halak. Elérhetik a 30 cm-es testnagyságot is. Homlokuk magas, faroknyelük karcsú. Hát- és farok alatti úszójuk hátsó vége lekerekített és viszonylag nagynak számít, míg ezen úszók elülső felét gyakran testükhöz szorítva, lelapulva hordják. Ezen úszórészek kemény úszósugarai felmereszthetőek, gyakorlatilag tüskékké módosultak, melyeknek hámjában méregmirigyek is találhatóak! A hátúszóban kb. 10 ilyen tüskét, a farok alatti úszóban 4-et találunk (ez megegyezik a kemény úszósugarak számával).

Alapszínük sárgás-barnás, az életkor előrehaladtával változik. A fiatal halak gyakran még aranylóak, hasoldaluk fehéres, idősödve zöldes-barnás árnyalatot kapnak. Testüket számos sötétszürke – fekete folt díszíti, melyek elhelyezkedése és kiterjedése szinte egyedenként változik kis mértékben. Az úszókra a foltok csak kismértékben terjednek ki, bár öregebb példányoknál előfordul, hogy a hátúszó és a farok alatti úszó hátsó vége bebarnul.

Egyes források külön fajként kezelik, de a jelenlegi taxonómia legfeljebb változatokként fogadja el az árgushalak néhány eltérő formáját. Ezek közé tartozik a vöröses homlokú variáns, melynél fiatal korban a foltok még szinte csíkokká állnak össze, és a homloki – háti terület narancsos – rozsdavöröses. Szintén helyenként leíratlan fajnak vélik a Hooghly-folyóból származó árgushalakat, melyeken kicsit kevesebb, de nagyobb méretű folt helyezkedik el, és hasoldaluk ezüstösebb színű, hátuk gyakran egészen világossárga.

Tartása és tenyésztése

Az árgushalak klasszikus vendégek a brakkvízi akváriumokban, az egyik legrégebb óta ismert félsósvízi faj az akvarisztikában, ennélfogva többé-kevésbé rendszeresen be is szerezhető. Sajnos előfordul, hogy az üzletekben, mint édesvízben is tartható állatot forgalmazzák, sőt, ilyen videókat is találunk az interneten, ennek azonban ne dőljünk be: az árgushalak optimális tartásához félsós víz szükségeltetik. Ettől függetlenül a fiatal árgushalak gyakran megtalálhatóak még tengeri deltával rendelkező folyók édesvizű szakaszain – sőt, a közhiedelemmel ellentétben idősebb példányaik is felúsznak néha – s ezt azért tehetik meg, mert eurihalin halak, vagyis a sókoncentráció változását tág határok között képesek elviselni. Ha viszont huzamos ideig édesvízben tartjuk az árgushalakat, megbetegszenek, immunrendszerük rosszul működik, apatikusak és alulfejlettek maradnak. Édesvízben sokkal hajlamosabbak a gombás fertőzésekre. Hosszú távú tartásukhoz érdemes kb. 15-20 ezrelékes sókoncentrációt (literenként 15-20 g tengeri só) beállítani: ez fiatal állatoknál még lehet kicsivel kevesebb, idősebbeknél akár több is. Kifejlett árgushalak gyakran a tengerben élnek, és igazándiból bátran gondozható a faj akár tengeri akváriumban is – jó szolgálatot tehet különböző nem kívánt algák, moszatok eltávolításával. Mivel a vízminőséggel szemben nem kényesek, remek indítóhalak egy tengeri akváriumhoz és a tengeri akvarisztikával ismerkedők számára is jó tanulófajt jelentenek.

Mivel könnyedén megnőhetnek akár 30 cm-esre is (bár akváriumban gyakran kisebbek maradnak), tágas férőhelyre van szükségük. 500 liternél kisebb akváriumban ne akarjunk árgushalakkal foglalkozni, de náluk is elmondható, hogy minél nagyobb akváriumba kerülnek, annál előnyösebb számukra. Egy 1000 liter fölötti medencében már nagyon szép csapatot gondozhatunk belőlük. A csoportos tartás nagyon fontos, kimondottan társas halak. A természetben is csapatokba verődnek, sőt, sokszor más, hasonló méretű és habitusú halakkal is társulnak. Legalább 5-6 példányt szerezzünk be belőlük! Más fajokkal szemben teljesen békés természetűek (kivéve, ha valami a táplálék-kategóriába esik kis mérete miatt), csoporton belül kisebb civakodások előfordulhatnak, de ezek nem járnak komolyabb következménnyel. Arra viszont ügyeljünk, hogy összeszokott csapathoz, idősebb árgushalakhoz fiatal példányt ne próbáljunk integrálni: ilyenkor sokszor addig hajtják a kisebbeket, addig terrorizálják őket, míg azok el nem gyengülnek, nem jutnak elegendő táplálékoz és akár el is pusztulhatnak. Ez vélhetően territoriális magatartásból fakad. Máskülönben társításuk kifejezetten könnyű, remek társhalai lehetnek díszholdhalaknak és lövőhalaknak – e három csoport egy régi, jól bevált, klasszikus társítást jelent, de természetesen kiegészíthető bármilyen más, méretileg és igényeit tekintve alkalmas társfajjal.

Az akváriumot apró szemcseméretű homokkal, korallőrleménnyel rendezzük be, némi tereptárgyat, sziklákat érdemes elhelyezni, de az árgushalak javarészt a nyílt víztérben mozognak. Hagyjunk számukra elegendő szabad úszóteret. Vízinövényeket fölösleges ültetnünk, mert megeszik azokat. A szűrés legyen erőteljes, hiszen sokat piszkítanak. Átlagos kb. 25-26 °C-os fűtés megfelelő számukra, a víz legyen kemény és kissé lúgos. Sajnos hajlamuk van a Lymphocystis-vírusra: ez általában az úszóikat támadja meg először (súlyos esetekben a halak erősen legyengülhetnek), és nincs rá gyógyszer, lévén vírusos megbetegedés. A fertőzött úszórészeket érdemes még a betegség előrehaladása előtt éles ollóval levágni, az úszók később hiánytalanul visszanőnek. A sanyarú körülmények között szállított, forgalmazott, túl nagy stressznek kitett állatoknál jellemzőbb – a kereskedelemben a többszöri átpakolás, szállítás megviselheti őket; illetve az édesvízi tartás is kárt tesz immunrendszerükben, ami fogékonyabbá teszi őket. A kereskedésből csak olyan állományból vásároljunk, ahol ránézésre egészségesnek tűnő halak vannak. A helyüket megszokott árgushalak azonban erősek, strapabíróak lesznek.

Etetésük nem problémás, mindenevők, jóformán bármit elfogyasztanak. Rászoktathatóak a legkülönbözőbb szárított táplálékokra, úgy, mint lemezes, granulált vagy pellet tápok. A természetben a vízbe hulló törmeléket (akár emberi szerves szemetet), dögöket is fogyasztanak. Fontos, hogy rendszeres növényi táplálék-kiegészítést kapjanak, például forrázott zöldségek (saláta, uborka, borsó, stb.) formájában, és spirrulina alapú lemezes eledeleket is etethetünk velük. A vízinövényeket kíméletlenül elpusztítják, sőt, bizonyos algák ellen is hatékonyak (főleg tengeri medencékben). Természetesen állati eredetű eleségre is szükségük van: például tubifexet, szúnyoglárvát, artémiát, garnélát, kagylóhúst és különböző mixeket is rendszeresen adhatunk nekik.

Az ivarok megkülönböztetése alig lehetséges. Akváriumi tenyésztésük sajnos mindmáig megoldatlan, az üzletekbe kerülő árgushalakat a természetből gyűjtik. A küllemének leírásakor kitértünk néhány színváltozatára, melyeket egyesek alfajként, fajként tartanak számon; a hivatalos taxonómia azonban nem különbözteti meg őket. Természetesen tartásuk is megegyezik, bármelyikükkel találkozunk, nyugodtan megvásárolhatjuk és együtt tarthatjuk őket. Hátúszójának és farok alatti úszójának első néhány kemény úszósugara mérgező tüskévé módosult: a hámrétegben méregmirigyek találhatók, melyek szúráskor az azt elszenvedőbe ürítik tartalmukat. Komolyabb következményről nem számoltak be még ember esetében, de az allergiások fokozottan ügyeljenek erre. A méreg helyi gyulladás, duzzanatot, kismértékű szövetelhalást vagy múló részleges bénulást okozhat (a tiszta izolált méreg vörösvértesteken hemolítikus hatású, többek között foszfolipáz tartalma miatt). Különböző élőhelyeken élő árgushalak mérge kismértékben különbözhet.

Elterjedési területe - térkép (map)

Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!
Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!

A Perzsa-öböltől egész Ázsia déli partvidékén át Japánig és a teljes Indonéz szigetvilágban elterjedt, továbbá Ausztrália keleti, északi és északnyugati partvidékén és az indo-pacifikus szigetvilágban, Óceániában is előfordul. Folyótorkolatok, mangrove mocsarak, öblök lakói elsősorban, de az idősebb példányok a tengerre is kiúsznak, valamint a folyókon is egy bizonyos távig felúszhatnak édesvízbe.

Országok tekintetében megtaláljuk: Jemen, Omán, Irán, Kuvait, Pakisztán, India, Srí Lanka, Banglades, Kambodzsa, Mianmar, Vietnam, Thaiföld, Szingapúr, Kína, Tajvan, Hong Kong, Indonézia, Malajzia, Fülöp-szigetek, Pápua Új-Guinea és Ausztrália menti vizekben is.

Egyéb elnevezések

syn: Chaetodon argus, Ephippus argus, Scatophagus argus argus, Scatophagus argus ocellata, Scatophagus bougainvillii, Scatophagus maculatus, Scatophagus ornatus, Scatophagus purpurascens, Scatophagus quadranus, Scatophagus quadratus, Scatophagus alternans, Chaetodon atromaculatus, Sargus maculatus, Chaetodon pairatalis, Scatophagus rubrifrons .

Eng: Scat, Green Scat, Spotted Scat.

Egyéb köznevei: Almindelig Argusfisk, Scat, Baba, Arguskala, Pavillon tacheté, Argusfisch, Gemeiner Argusfisch, Grüner Argusfisch, Argusfisk.

Képek

Biotóp jellemzők - kereső

Az ezen az adatlapon szereplő élőlény tartási körülményeinek megfelelő biotóp (állatok, növények, víz- és egyéb jellemzők) kereséséhez jelöld ki az általad fontosnak tartott tulajdonságokat jelképező ikon alatti választódobozt és nyomd meg a "Biotóp kereső" gombot!
Ha az összes jellemző közül szeretnél választani, akkor a "Részletes" feliratú gombot nyomd meg!

Elterjedési terület:
Ázsia
Nyugat-Ázsia
Arab-félsziget
Pakisztán
Dél-Ázsia
India
Sri-Lanka
Indokína
Myanmar
Thaiföld
Vietnám
Dél-Kína
Indonézia
Nagy-Szunda-szk
Borneó
Jáva
Szumátra
Celebesz
Kis-Szunda-szk
Fülöp-szigetek
Kelet-Ázsia
Kína
Ausztrália
Észak-Ausztrália
Új-Guinea
Nyugat-Ausztrália
Kelet-Ausztrália
Biológiai jellemzők:
Testmérete: óriás (20< cm)
Viselkedése: békés rajhal
Aktivitása: közepesen aktív
Táplálkozása: mindenevő
Ált. tartózkódási vízréteg: alsó szint
Élethossza: hosszú (6 évnél is több)
Víz
paraméterek:
Hőmérséklet igénye: közepes(20-25 °C)
Hőmérséklet igénye: hőigényes (25-30 °C)
Víz színezete: átlátszó
Víz kémhatása: féllúgos (7,5-8 pH)
Víz kémhatása: lúgos (8pH <)
Víz Német keménységi foka: közepesen kemény (10-15 Nk°)
Víz Német keménységi foka: kemény (15-20 Nk°)
Környezeti jellemzők:
Min. térfogat igény: nagy (200 liternél is több)
Kedvelt vízmozgás: közepesen áramló
Kedvelt vízmozgás: lassan mozgó
Növényzetigény: növénymentes akvárium

Miben keressünk?
Akváriumi halak
Akváriumi növények
Gerinctelenek

Ha a egy élőlénycsoport sincs bejelölve akkor az összesben keresünk.

Videó

Adatok

Felhasznált irodalom, források:

Frank Schäfer: Brackwasserfische – Alles über Arten, Pflege, Zucht

Larousse: Halak és akváriumok

https://www.fishbase.in/summary/Scatophagus-argus.html

https://www.iucnredlist.org/species/155268/4761779

https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0041010113000597

A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.

Katalógusba került:

2009-09-14

Frissítve:

2020-03-24 02:03

Katalógus ID:

No. 4298


Kategória választó

Pontyfélék (88) | Pontylazacok (90) | Sügérfélék (115) | Amerikai sügérek (57) | Afrikai sügérek (58) | Labirintkopoltyús halak (39) | Harcsafélék (120) | Csíkfélék (36) | Elevenszülő fogaspontyok (43) | Ikrázó fogaspontyok (37) | Kalászhalak (21) | Egyéb édesvízi halak (41) | Brakkvízi halak (15) | Hidegvízi halak (24) | Egyéb hidegvízi halak (9) | Hazai halak (15) |

Brakkvízi halak kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük