Scatophagus tetracanthus – Afrikai árgushal

Az afrikai árgushalak lenyűgöző szépségű brakkvízi halak. Sajnos csak ritkán lehet hozzájuk jutni, áruk is viszonylag magas, ellenben szemkápráztató és hosszú életű lakói lehetnek egy félsós vizű medencének.

Az afrikai árgushalak igazi eurihalin fajok, a víz sókoncentrációjának változását tág határok között képesek elviselni. A természetben is gyakorta felúsznak időlegesen akár édesvizekbe is, de a tengerben is előfordulnak. Hosszú távon a kb. 12-18 ezrelékes sótartalmat (literenként 12-18 g tengeri só) javaslom gondozásukhoz, de ennek kisebb-nagyobb változásait minden további nélkül elviselik. A kereskedelemben néha édesvízben helyezik el, annak köszönhetően, hogy egy bizonyos ideig azt is jól tolerálják, de akár még tengeri medencébe is kerülhetnek. Mindazonáltal egy közepes erősségű brakkvízzel nem tévedhetünk.

Akár 30 cm-es testhosszt is elérhetnek, bár akváriumban ritkán nőnek meg ekkorára. Társas, csoportos halak, legalább 5 példányt szerezzünk be belőlük. Olyannyira szociális – társaságkedvelő viselkedésűek, hogy szívesen csapódnak más halakhoz is: bátran tartsuk őket vegyes csapatban más árgushal-fajokkal is. Arra azonban ügyeljünk, hogy még ebben az esetben is az a legmegfelelőbb, ha 4-5 példányt gondozunk a fajtársakból. Csoportos életmódja és mérete miatt csak 500 literes vagy ennél nagyobb akváriumba alkalmasak. Trópusi, Egyenlítőhöz közeli elterjedésűek, így a meleg vizet kedvelik, 25-26 °C körüli fűtés felel meg leginkább számukra. A víz legyen enyhén lúgos, a savas (vagy akár csak a teljesen semleges) pH-t nem szeretik. Legjobb, ha 8-as pH értéken vagy picivel afölött tartjuk őket. A savanyúbb közegben hamar megbetegedhetnek, apatikussá kezdenek válni. A víz legyen kemény 10-25 °nk között megfelel – így a legtöbb csapvíz előkezelés után alkalmas a faj tartására.

Nyugodt, békés állatok, melyek könnyen társíthatóak. Nemcsak rokon árgushal-fajok kerülhetnek melléjük, hanem méretéből kifolyólag szinte bármilyen más alkalmas faj is. Így például lövőhalakkal, díszholdhalakkal, ezüst cápaharcsákkal vagy akár sügérfélékkel is együtt tarthatóak. Néhány sziklával, gyökérrel otthonosabbá tehetjük medencéjét, de nem túl kényes a berendezésre. Uszadékfáknál ügyeljünk arra, hogy nagyon alaposan, régóta legyenek kiáztatva, mert különben savanyíthatják a vizet. Sziklák gyanánt bátran használhatunk mészkövet is. A talaj számukra nem kritikus, de a leginkább élethű, ha finom homokot vagy korallőrleményt használunk. Az apró szemű sötét talaj viszont remekül kihangsúlyozza színeiket. A finom levelű vízinövényeket megeszik.

Mindenevő halak, bár étrendjükben az állati eredetű táplálékok a hangsúlyosabbak. Szoktatás után elfogadnak száraz eleségeket is, de a legjobb élő és fagyasztott táplálékkal etetni őket. A kisebb rákocskák, mint a cyclops, artémia, kisebb garnélák a kedvenceik: ezek élő és fagyasztott formában is biztosíthatóak. Kaphatnak ezen túlmenően szúnyoglárvát, grindált, kagylóhúst, krillt is, illetve számos fagyasztott mix is rendelkezésre áll: az általános típusok mellett a diszkoszhalaknak vagy tengeri halaknak készült mixek is kiváló választást jelentenek. Néha egészítsük ki étrendjüket növényi tápanyagokkal is: spirrulina alapú díszhaltápokkal, előkészített (forrázott, fagyasztott) zöldségekkel (pl.: uborka), de utóbbiaknál vigyázzunk, ha már nem eszik meg, a maradékot távolítsuk el az akváriumból, mert hamar elronthatja a vízminőséget. A szűrés legyen erős és hatékony, de a vízmozgás ne legyen túl intenzív.

Akváriumi tenyésztésük sajnos megoldatlan, a ritkán kereskedelembe kerülő példányok vadbefogásból származnak. Ügyeljünk arra, hogy első hátúszójuk kemény sugarainak kültakarójában méregmirigyek ülnek, így a hal kifogásakor óvatosan járjunk el. Nem ismert eddig olyan eset, amikor komoly következménnyel járt volna szúrásuk, a fájdalmon kívül helyi tüneteket okoz általában (bőrpír, duzzanat, stb.), de allergiások fokozottan figyeljenek rá! Ritkasága ellenére nem kényesebb, mint más rokon fajok, némi brakkvízi gyakorlattal rendelkezve kiváló választás lehet.