Stigmatogobius sadanundio – Lovaggéb

A lovaggébek viszonylag régóta ismertek az akvarisztikában, ahhoz képest, hogy a gébfélék közül az utóbbi években kezd egyre több faj elérhetővé válni. Gyakran importálják őket Dél-Ázsiából, Magyarországon is többé-kevésbé rendszeresen elérhetőek.

A lovaggébek nem kizárólagosan csak brakkvízben tartható halak, a természetben is sokszor megfigyelhetőek tisztán édesvízben, és sok kereskedésben is csapvízben, édesvízben tartják őket. Egészségük megőrzése érdekében, illetve, ha hosszú életű halakat szeretnénk, akkor viszont mindenképpen érdemes némi sót tennünk akváriumukba, ugyanis a legmegfelelőbb tartástechnológia számukra a gyenge brakkvíz. 5 ezrelék körüli sótartalom már elégséges, de egy 5-10 közötti tartomány ideálisnak tekinthető. Kisebb változásokra a sókoncentrációban nem érzékeny, de vize lehetőleg legyen jól szűrt. Elérheti kifejletten az akár 10 cm-es testhosszt is, viszont ha csak néhány példányt gondozunk belőle, egy 80 liter körüli akvárium már elég számukra. Tartható párban, de akár csoportosan is. Ha csapatban gondozzuk, arra ügyeljünk, hogy hierarchikus rendet alakítanak ki maguk között, mindig lesz domináns állat. Ha több példányuk van kis helyre bezsúfolva, az eredményezhet agressziót, de tágasabb akváriumban minden gond nélkül tartható egy egész csapat lovaggéb is.

Társításuk nem problémás, azt kell figyelembe vennünk, hogy nálánál jóval kisebb halak, illetve garnélák ne kerüljenek mellé, mert azokat tápláléknak nézheti. Előfordul, hogy megcsípi más halak úszóit: mindenképpen kerüljük a fátyolos, vagy túlságosan lassú, nyugodt társhalakat. Lövőhalak, holdhalak, Etroplusok társhala is lehet. Viszont mivel nem igényli feltétlenül a tengeri sót, ha vize kemény és enyhén lúgos, akkor akár ennek megfelelő édesvízben is jó ideig tartható egyes tapasztalatok szerint – ilyenkor például szivárványhalak is lehetnek társai. (Bár itt megjegyezzük, hogy mi így is inkább brakkvízi gondozását javasoljuk, édesvízbe (pl.: szivárványhalak mellé) számos más, hasonló habitusú gébfaj közül választhatunk, pl.: császárgéb, Mogurnda-fajok.)

A mérsékelten meleg vízhőmérsékletet kedveli, hosszú távon 23-26 °C ajánlható. A vízkeménység 10 és 20 német keménységi fok között ideális, éppen ezért a legtöbb csapvíz megfelelő számára. A kémhatás mindenképpen az enyhén lúgos tartományba essék, savas vízben nem tarthatóak! Ha biztosítjuk nekik a gyengén brakkvízi közeget, akkor betegségekre sem lesz hajlamos – egyébként édesvízben tartva sokkal könnyebben fertőződik meg. A körülményeket elviselő vízinövényeket bátran ültessünk, és a tompa megvilágítást is kedveli. Legyenek barlangok, csövek, fejre fordított cserepek, uszadékok is akváriumában, ugyanis szívesen keres búvóhelyet efféle tereptárgyak rejtekében. Ez a territorialitása szempontjából is előnyös.

Etetésére a leginkább az élő, illetve fagyasztott táplálékok válnak be, alapeleségét képezheti tubifex, grindál, vörös szúnyoglárva és artémia, de ez kiegészíthető egyéb állati eredetű táplálékokkal, különböző mixekkel, akár élő garnélákkal. Szoktatás után akár a műeleségeket is elfogyasztja, saját állataimat sikerült lemezes eleségre is rászoktatni. Nem tisztán mikroragadozók, ezt ne felejtsük el, ezért némi növényi kiegészítésre is lehet szükség. Ha rászokik a vegyes díszhaltápokra, az fedezheti is ez irányú igényét, de a növényekről is lecsipked egy kevés algát, biofilmet.

Az ivarok megkülönböztetése kifejezetten könnyű a hímek nagyobb, robosztusabb termete és a kakastaréj-szerű megnyúlt első hátúszója alapján. Szaporításuk, ívásuk nem példa nélküli akváriumi körülmények között, de rendszeresített tenyésztésükről nem beszélhetünk sajnos, a kereskedelembe kerülő állatok jelentős része vadonfogott. Esetükben különösen fontos, hogy tisztában legyünk a származási hely körülményeivel, hogy nekik megfelelő vízminőségbe kerüljenek és alkalmas eleséget kapjanak. A lovaggébek egyébként csövekbe, kisebb barlangokba ikráznak, ahol a mennyezetre helyezik el ikráikat. Az ikrák száma sok száz, egyes források szerint közel 1.000 db is lehet. Az ikrákat a hím őrzi, de mindkét ivar részt vállal a kishalak nevelésében. Parányi élő táplálékkal indíthatóak, hiszen nagyon aprók az elúszó ivadékok. Tenyésztése azért is problémás, mert a kishalak sós vízben nevelkednek.

Egyedi érdekessége a fajnak, hogy azon kevés gébféle közé tartozik, melyek nappal is aktívak, és vízközt úsznak (a fajok többsége az aljzat közelében mozog). Szemük gyönyörű kék színű, ha megfelelően éri a fény, hiszen egy fényvisszaverő hártya is van szemükben. Lang Xing – gébnek is nevezik egy híres világjáró után.