Toxotes chatareus – Hétfoltos lövőhal

A lövőhalféléknek 10 faja ismert jelenleg, melyek közül mindösszesen kettő az, amelyik brakkvízi tartást igényel. E kettő a jávai lövőhal (T. jaculatrix) és a hétfoltos lövőhal (T. chatareus) – az összes többi faj teljes (vagy szinte teljes) egészében édesvizek lakója. Ezért is fontos pontosan azonosítanunk a megvásárolt lövőhalakat, hogy a számukra megfelelő környezetben helyezzük el őket.

A lövőhalak nevüket arról a képességükről kapták, hogy a szájukból kispriccelt vízsugárral képesek a víz fölé lógó leveleken tanyázó rovarokat elejteni. Egy kifejlett lövőhal akár 1-1,5 méter távolságra is képes ellőni, és különlegességük, hogy képesek a víz-levegő határfelület okozta fénytörés korrekcióját kiszámítani, így rendkívül pontosan célozni. A természetben a „lövöldözést” szintén csak a két teljesen brakkvízi fajnál (T. jaculatrix, T. chatareus) figyelték meg, de akváriumban láttak már ilyen viselkedést a Toxotes blythi faj esetében is. A lövőhalak teljes mértékben felszíni életmódú állatok, a víztükör alatt cirkálnak naphosszat. A vízre hulló rovarokat erős állkapcsuk és nagyra tátható szájuk segítségével tudják gyorsan elfogyasztani, akár még a keményebb kitinpáncélú rovarokat is képesek megenni.

A hétfoltos lövőhalat rokonaihoz hasonlóan célszerű élő rovarokkal etetni leginkább akváriumi tartása során. Erre a célra bármilyen – méretéhez illeszkedő méretű – állatkereskedésben kapható rovar megfelel, így például tücskös, kisméretű sáskák, csótányok, lisztkukacok, gyümölcslegyek, stb. Rávehetjük őket fagyasztott eleségek elfogyasztására is, de a kistermetű élő halakat (pl.: molli, guppi) is levadásszák. Szoktatás után a száraz eleségeket is elfogadhatják – egyede válogatja, mennyire nehéz erre rávenni őket. Az viszont biztos, hogy csak a vízfelszínen úszó táplálékra rabolnak, ami lesüllyed, azt figyelmen kívül hagyják. Lebegő pálcikás eleségekkel, granulátumokkal és pehelytápokkal próbálkozhatunk.

Az egyik legtermetesebb lövőhalfaj, 500 liternél kisebb akváriumba nem alkalmas. Legalább 5-6 példányát szerezzük be (vagy tartsuk magányosan). Ha csak 2-3 állatot tartunk együtt, az gyakran vezet agresszióhoz, amikor is a domináns példány az alárendelteket elnyomja, így azok nem jutnak elegendő táplálékhoz, folyamatos stressznek lesznek kitéve, ami akár megbetegedéshez, elhulláshoz vezet. Ha legalább 5 egyedet gondozunk, ez a probléma jellemzően nem merül fel. Más halakkal szemben egyébként teljes mértékben békés, amit mérete miatt nem tekint eleségnek, azzal bátran tarthatjuk együtt. Alkalmas társhalai lehetnek az árgushalak, holdhalak, brakkvízi sügérfélék, ezüst cápaharcsák. Érdemes paludáriumban tartanunk, ahol megfigyelhetjük természetes vadásztechnikáját, és persze így könnyen etethetjük élő rovarokkal. Ha ez nem áll rendelkezésre, akkor lapos, de nagy vízfelületű akváriumot válasszunk számukra. A talajt és egyéb berendezéseket igazítsuk a társhalak igényeihez, viszont érdemes víz fölé lógó leveleket hozó növénnyel kiegészíteni a medencét. Az akváriumot fedjük, mert ugrálósak.

Félsós vizet igényel, literenként 10-15 g tengeri sót adjunk a vizéhez, de kisebb-nagyobb változásokat jól visel, hosszabb-rövidebb távon ennél kevesebb sóval (pl. 5 g/l) is beéri, hiszen a természetben édesvizekbe is felúszik. Az ilyen életmódot mutató halakat nevezzük eurihalin fajoknak. A hőmérséklet tekintetében 26-27 °C körül érdemes fűtenünk, hiszen egyenlítői éghajlatról származik. A víz legyen középkemény-kemény és kissé lúgos kémhatású; előkezelés után az átlag hazai csapvízben tartható. A vízmozgás ne legyen erős. Megfelelő körülmények között tartva betegségekre nem hajlamos. Telepítés után azonban félénkek, ijedősek. Ekkor fokozott nyugalmat kell nekik néhány napra biztosítani, gyakran nem is táplálkoznak ilyenkor. Bánjunk kezdetben türelmesen velük, ha beszoknak a helyükre, jellemzően problémamentes a további gondozásuk.

Ránézésre az ivarokat nem igazán lehet megállapítani, akváriumi tenyésztése ismeretlen. A természetben azonban többször is megfigyelték már szaporodását, és a rendelkezésre álló adatok szerint ők nem vándorolnak szükségszerűen a tengerbe, ahogy azt a jávai lövőhal esetében feltételezik. A hétfoltos lövőhalak ívása édes- és brakkvízben is megtörténhet, az esős évszakban (november-december) ívnak, de jellemző, hogy sokan közülük felúsznak édesvízbe (vélhetően a területfelosztás, erőforrások optimális kihasználása végett diszpergálnak). Rendkívül termékenyek, egy nőstény 20-150.000 ikrát is rakhat! Ivarérettségüket kb. 20 cm-esen, 1,5-2 éves korukra érik el.