| Megtekintve: 4 867

Toxotes jaculatrix – Jávai lövőhal

LATIN NÉV

Toxotes jaculatrix

CSALÁD

Toxotidae

MÉRET

30 cm

°C

25-30 °C

°pH

7,2-8,5 pH

°Nk

12-25 Nk

HELYIGÉNY

450 liter

VISELKEDÉS

békés

TÁPLÁLÉK

ragadozó

HOL TARTÓZKODIK?

felső szint

ÉLETTARTAM (év)

5-8 év

TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS

nem fenyegetett

Külalak és jellegzetességek leírása

A hal feje hosszú és csúcsosan végződik; alsó állkapcsa előrenyúlik. Törzse rövidnek tűnik a hátul ülő hát-és farok alatti úszók miatt. Háta halványbarna, teste gyönyörű ezüst alapszínű. A lövőhalak jellegzetességei az ezüst oldalon díszlő fekete foltok. A jávai lövőhal esetében jellemzően 5 ilyen foltot találunk, ebből egy a kopoltyúfedőn, 3 markáns folt a test hátoldalán, és egy kisebb a faroknyélen ül. A farkúszó nagyon halványan sárgás lehet, a farok alatti úszó bázisa szintén sárgás színű, külső szegélye fekete. A hátúszóra ráterjed részben a 4. folt, némi fekete színt adva neki, és egy kevés sárgás szín itt is megjelenhet. Az úszók sárgás színe néhány példánynál alig kivehető.

Nagyon fontos bélyeg, hogy hátúszójában 4 kemény úszósugár található, mely csak erre a faj jellemző nemzetségén belül.

Több hasonló fajt is számon tartunk. Gyakran összetévesztik a Toxotes chatareus-szal, melytől a legbiztosabb megkülönböztető pont, hogy a T. chatareus nagy foltjai között egy-egy kisebb fekete foltos is találunk. Ez egyértelműen megkülönbözteti.

A másik hasonló, vele gyakran összetévesztett faj a kispikkelyű lövőhal (Toxotes microlepis). Neki 5 kemény sugár található a hátúszójában, ami biztos megkülönböztetési pont. Az utóbbi években azonban leírtak 3 új lövőhal-fajt is, melyeket korábban a T. microlepis alá soroltak, s az új fajok kapcsán még nem áll rendelkezésre biztos határozókulcs, így az úszósugárszám-különbségen kívül egyéb biztos pontot nem tudunk említeni. Az ugyancsak hasonlónak tartott Toxotes oligolepis mindösszesen egy példány alapján ismert, a Fülöp-szigetekről származik.

Tartása és tenyésztése

A jávai lövőhal egy régóta ismert faj a brakkvízi akvarisztikában. Ikonikus faj, köszönhetően különleges táplálkozási szokásának, ami miatt gyakori szereplője ismeretterjesztő könyveknek, tankönyveknek és természetfilmeknek is, így azon díszhalak nem túl népes táborát erősíti, melyek az akvarisztika iránt nem érdeklődő emberek számára is ismertek.

Nevét arról a tulajdonságáról kapta, hogy szájából kispriccelt vízsugárral vadászik a víz fölé lógó ágakra leszálló (vagy víz fölött elrepülő) rovarokra. Akár 1,5 méteres távolságra is képes ellőni, természetesen a kispriccelt vízsugár ereje egyenesen arányos a hal méretével, erejével. Igen pontosan céloz, ami azért is nagy különlegesség, mert képes a víz-levegő határfelület okozta fénytörést korrigálni. A lespriccelt rovar rendszerint a vízfelszínre esik, ahol egyből levadássza. Szája igen nagyra nyitható és erős, így meglepően méretes vagy keményebb kitinpáncélú rovarok elfogyasztását is lehetővé teszi számára. Teljesen felszíni életmódot folytat, folyamatosan a vízfelszínen cirkál. Hogy érdekes életmódját megfigyelhessük, és a halak is kiélhessék vadászösztönüket, tanácsok őket paludáriumban tartani, és néha élő rovarokkal etetni. Akváriumi etetésükre egyébként az élő táplálékok (főleg rovarok) a legmegfelelőbbek: tücsköt, csótányt, lisztkukacot, nagyobb gyümölcslegyeket és hasonló, állatkereskedésben beszerezhető rovarokat bátran adjunk neki. Szoktatás után elfogyaszthatja a fagyasztott eleséget, akár még a száraz tápokat (lemezes, granulált vagy pálcikás) is: arra viszont figyeljünk, hogy kizárólag a vízfelszínről táplálkoznak, a süllyedőben lévő eledeleket már ignorálják. Bátran tegyünk melléjük táplálékhalakat is (például fiatal guppit, mollit), melyeket levadászhatnak.

A lövőhalakat érdemes csoportosan tartani, legalább 5-6 példányt. Más hasonló méretű halakkal szemben végtelenül békések, fajtársakkal azonban civakodóak lehetnek: ha csak 2-3 példányt helyezünk el, az valószínűleg agresszióba torkollik és a gyengébb állattal előfordulhat, hogy nem jut elég táplálékhoz, lesoványodik, apatikus lesz, esetleg elpusztul. Ha legalább 5 példányt tartunk, hierarchiát alakítanak ki maguk között, és az agresszió is megoszlik. Esetleg egyedül is gondozható, de az 5-6 fős vagy nagyobb csoport jobban megfelel igényeinek. Társítására kiváló lehetőséget biztosítanak a különböző díszholdhal és árgushal-fajok, vagy hasonló, nem túl kisméretű félsósvízi halak.

Ha paludáriumot nem tudunk berendezni neki, akkor célszerű alacsonyabb vízszintű medencében elszállásolni. Mindenképpen nagy felületű akváriumot válasszunk – a vízmagasság nem túl lényeges, de a széles vízfelszínt meghálálják. Mivel kifejletten a 30 cm-es testhosszt is elérhetik, 450 liternél kisebb akváriumba ne kerüljenek. Legyenek víz fölé lógó levelek, vagy az akvárium fölött elhelyezett növények, de úszónövényeket ne nagyon használjunk, hiszen halaink is pont a vízfelszínen élnek. A talaj és a berendezési tárgyak nem lényegesek a lövőhalak szempontjából. A medencét takarjuk, mert ugrálósak. Telepítés után félősek és stresszérzékenyek, míg nem szokták meg helyüket. Ilyenkor gyakran nekirohannak akár az üvegfalnak is, bújósak és napokig nem táplálkoznak. Ettől nem kell megijednünk, legyünk türelemmel, és igyekezzünk az első néhány napban a lehető legkevésbé zargatni őket. Érdemes az akváriumba néhány fiatal guppit bekészíteni, hogy addig is táplálkozhassanak, amíg megszokják helyüket.

Brakkvízi halak, helytelen őket édesvízben tartani. Vizükhöz literenként legalább 5-6 g sót adjunk, de a 10-15 ezrelékes víz tökéletes hosszú távú gondozásukhoz. A kémhatás legyen enyhén lúgos, a víz kemény – a megfelelően előkészített csapvíz kiváló a lövőhalak tartásához. Meleg vizet igényelnek, 26-27 °C optimális számukra hosszú távon. Ne legyen vizük nagyon áramló (kiváltképp a vízfelszín legyen nyugodt), de a szűrés hatékonysága legyen jó, ne hagyjuk felgyülemleni a bomlástermékeket.

Az ivarok megkülönböztetése nagyon nehéz, a nőstények valamivel nagyobbak lesznek. Tenyésztése akváriumban nem sikerült még, feltételezik, hogy a tengerbe vonul ívni. Édesvízben élő rokon faj esetében (Toxotes microlepis) már volt példa ívásra akváriumban is.

A lövőhalaknak (Toxotes nemzetség) 10 faja ismert, melyből mindösszesen 2, a jávai lövőhal (T. jaculatrix) és a Toxotes chatareus él félsós vízben, valamennyi másik faj teljesen (vagy közel teljesen) édesvízi! Éppen ezért nagyon fontos halaink pontos azonosítása, hiszen nem mindegy, milyen közegben gondozzuk őket.

Elterjedési területe - térkép (map)

Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!
Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!

Földrajzi származásáról megoszlanak a szakirodalmi adatok. Biztosan előfordul Észak-Ausztráliában, Pápua Új-Guineán és Indiában, valamint Vanuatu, Palau és a Salamon-szigeteken. A délkelet-ázsiai (Mianmar, Thaiföld) valamint Fülöp-szigeteki előfordulása kérdéses.

Elsősorban mangrove-mocsarak, folyótorkolatok lakója, ahol sűrű a víz fölé nyúló vegetáció, de időnként a folyókon felúszva édesvízben is lehet velük találkozni.

Egyéb elnevezések

syn: Sciaena jaculatrix, Scarus schlosseri, Toxotes jaculator.

Eng: Archer fish, Banded archerfish, Northern rifle-fish, Sumpit-sumpit.

Egyéb köznevei: Almindelig skyttefisk, Poisson archer sellé, Schützenfisch, Strzelczyk, Arquero ensillado, Sprutfisk.

Képek

Biotóp jellemzők - kereső

Az ezen az adatlapon szereplő élőlény tartási körülményeinek megfelelő biotóp (állatok, növények, víz- és egyéb jellemzők) kereséséhez jelöld ki az általad fontosnak tartott tulajdonságokat jelképező ikon alatti választódobozt és nyomd meg a "Biotóp kereső" gombot!
Ha az összes jellemző közül szeretnél választani, akkor a "Részletes" feliratú gombot nyomd meg!

Elterjedési terület:
Ázsia
Dél-Ázsia
India
Kis-Szunda-szk
Ausztrália
Észak-Ausztrália
Új-Guinea
Biológiai jellemzők:
Testmérete: óriás (20< cm)
Viselkedése: békés
Aktivitása: közepesen aktív
Táplálkozása: ragadozó
Ált. tartózkódási vízréteg: felső szint
Élethossza: átlagos (kb. 3-6 év)
Élethossza: hosszú (6 évnél is több)
Víz
paraméterek:
Víz színezete: átlátszó
Víz színezete: barna
Víz színezete: sárga
Víz kémhatása: féllúgos (7,5-8 pH)
Víz kémhatása: lúgos (8pH <)
Víz Német keménységi foka: közepesen kemény (10-15 Nk°)
Víz Német keménységi foka: kemény (15-20 Nk°)
Víz Német keménységi foka: nagyon kemény (20-30 Nk°)
Környezeti jellemzők:
Min. térfogat igény: nagy (200 liternél is több)
Kedvelt vízmozgás: lassan mozgó
Növényzetigény: átlagosan beültetett

Miben keressünk?
Akváriumi halak
Akváriumi növények
Gerinctelenek

Ha a egy élőlénycsoport sincs bejelölve akkor az összesben keresünk.

Videó

Adatok

Felhasznált irodalom, források:

Frank Schäfer: Brackwasserfische – Alles über Arten, Pflege, Zucht

Larousse: Halak és akváriumok

Brian Ward: Akváriumi halak és növények

Toxotes jaculatrix (Banded Archerfish)

https://www.fishbase.se/summary/Toxotes-jaculatrix.html

https://www.iucnredlist.org/species/196451/2458352

https://www.aquariumglaser.de/en/fish-archives/toxotes-siamensis-2/

 

A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.

Katalógusba került:

2009-09-14

Frissítve:

2020-03-26 11:03

Katalógus ID:

No. 4301


Kategória választó

Pontyfélék (88) | Pontylazacok (90) | Sügérfélék (115) | Amerikai sügérek (57) | Afrikai sügérek (58) | Labirintkopoltyús halak (39) | Harcsafélék (120) | Csíkfélék (36) | Elevenszülő fogaspontyok (43) | Ikrázó fogaspontyok (37) | Kalászhalak (21) | Egyéb édesvízi halak (41) | Brakkvízi halak (15) | Hidegvízi halak (24) | Egyéb hidegvízi halak (9) | Hazai halak (15) |

Brakkvízi halak kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük