TUDOMÁNYOS NÉV
- Corydoras metae
CSALÁD
- Callichthyidae
MÉRET
- 4,5-5 cm
°C
- 21-25 °C
°pH
- 5,5-7,5 pH
°Nk
- 0-12 Nk
HELYIGÉNY
- 60 liter
VISELKEDÉS
- békés, csapatos
TÁPLÁLÉK
- mindenevő
HOL TARTÓZKODIK?
- alsó szint
ÉLETTARTAM (év)
- 5-6 év
TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS- felméretlen
Külalak és jellegzetességek leírása
Kistermetű, lekerekített fejformájú páncélosharcsa-faj. Alkata tömzsi, háta ívelt, kissé magas. Alapszíne fehéres, némi krémszínű beütéssel benne. Nagyon jellegzetes mintája egyből felismerhetővé, egyben dekoratívvá teszi. Nevét a szemén keresztülfutó fekete szemsávról kapta. Emellett a hát mentén egy vékony fekete csíkot találunk, ez a hátúszó bázisából indul ki (kissé ráterjedve a hátúszóra), és szépen leköveti a hát ívét, a farktőhöz érve pedig megtörik, és egyenesen, meredeken fut le a farkúszó aljáig. A farkúszóra nem terjed rá a fekete szín. Oldala tiszta, szinte sosem látunk rajta szürkés mintát.
Néhány hasonló fajt ismerünk, könnyű összetéveszteni a Corydoras davidsandsival. A fő különbség, hogy a C. davidsandsi esetében a fekete csík jóval vastagabb, és nála nem követi a hát ívét, hanem ferdén fut le a farkúszóig, de kitölti a teljes hát régióját is. A farkúszóra ráterjed a fekete szín, és gyakran halvány narancsos-rozsdás homlokfolt is megjelenhet. Alkata némileg nyúlánkabb.
További faj, mellyel gyakran összetévesztik, a Corydoras melini. Nála a C. davidsandsihoz hasonlóan ferde lefutású a háti csík, de nála a hát egy területe fehér a sáv fölött, ez fontos megkülönböztető bélyeg! Nála gyakoribb, hogy az oldalon piszkosfehér foltok megjelennek.
A leíratlan fajok közül a C85 hasonló hozzá, de a C. melinire jellemző bélyegek alapján megkülönböztethető (hiszen a C85 leginkább a melinire hasonlít). A C16 csíkja „metae-szerű”, de farkúszóján vékony csíkok vannak, termete nagyobb, orra megnyúlt (egyébként 1-es leszármazási vonalba sorolt, míg a C. metae a 9-esbe). A C16 oldalán találunk szürkés foltokat. A Corydoras simulatus nevét a C. metae-hoz való hasonlósága alapján kapta, de könnyen megkülönböztethetjük. E faj is hosszúorrú, s egyébként nagyobb termetű, alapszíne szürkésebb, gyakran még egy háromszög alakú oldalfoltja is van. A háti csík nagyon vékony, s farkúszóján találunk csíkokat, így egyértelműen megkülönböztethető.
Tartása és tenyésztése
Nem számít kimondottan ritkának akváriumokban, ennek ellenére nem feltétlenül a legkönnyebben tartható páncélosharcsa. Pontosabban a tartásával általában nincs komoly nehézség, tenyésztése azonban már trükkösebb lehet. Fontos itt is különbséget tenni azonban, hogy vadonfogott vagy már akváriumban született halakról van szó. Nevét származási helyéről, a Rio Meta folyóról kapta.
Kistermetű és rendkívül békés páncélosharcsák, emellett helyigényük sem túl nagy, így egy kisebb, 60-70 literes medencében már otthonosan érzik magukat. Legalább 6 állatot szerezzük be, mert csapatosak. Társításuk teljesen problémamentes, hiszen a legkisebb társhalakat sem bántják – azt viszont nem szeretik, ha túl aktív, esetleg a harcsákat zaklató társaik vannak. Ideális társbérlői lehetnek a nem túl meleg vizet igénylő pontylazacoknak (például neonhal), törpesügéreknek.
A legtöbb akváriumi eleséget elfogadja, így etetése jellemzően nem jár nehézségekkel. Fontos szem előtt tartani, hogy nem csupán maradékeltakarítók, teljes értékű táplálást kívánnak. Száraz eledelek közül megfelelőek a gyorsan szemcsésedő harcsatápok, de nagy kedvenceik az élő férgecskék: tubifex, grinál, televényféreg. Kaphatnak még fagyasztott vörös szúnyoglárvát, artémiát is.
Akváriumuk talaja nagyon finom, apró szemű homok legyen! Élesebb, durvább szemcsék megsértik és lekoptatják érzékeny bajuszszálaikat, s a gyöngykavics sem felel meg tartásukhoz. Legyenek olyan régiók akváriumukban, ahol a növények közé visszavonulhatnak. Mind dekorációs célra kiválóak a falevelek, mind az optimális vízértékek beállításához, hiszen kissé savanyítják az akvárium vizét, úgyhogy ne legyünk restek pár marék tölgy- vagy Tebang-levelet szórni az akváriumba. Égertobozokkal ugyancsak kiválthatunk hasonló jó eredményt. Az ideális számukra egy 6-6,5 pH, illetve 6-10 nk, a tenyésztéshez kiváltképp. Tartani mindazonáltal semleges kémhatású, maximum 15 nk-s csapvízben is lehetséges. Gyakori hiba, hogy túl meleg vízbe kerülnek. Az álarcos páncélosharcsáknak ugyanis bőségesen elég egy 22-24 °C-os tartóvíz, nyáron se legyen lehetőleg 26 °C-nál sokkal melegebb.
Mint azt korábban említettem, szaporítása nem mindig egyszerű. Azon harcsák közé tartozik, melyet viszonylag nehéz rábírni az ívásra, s emellett kicsit sem nevezhető termékeny fajnak, az ikrák száma 15-20 db körül alakul általában. Viszont elnyújtott ikrázók, ami azt jelenti esetükben, hogy akár hónapokon át ívhatnak heti egy vagy néhány alkalommal, ha beindult az ívási periódus. Összességében így elérhetünk ugyan nagyobb utódszámot, viszont ilyenkor a szétnövésre fokozottan kell figyelni. A szaporító medence ennélfogva olyan akvárium kell, hogy legyen, ami alkalmas halaink optimális elhelyezésére hónapokon át. Legalább 30 literes legyen, alján kevéske homokkal, szivacsszűrővel szűrve, vízinövényeket elhelyezve benne. Szívesen rakják ikráikat nagyobb levelek fonákára vagy jávai moha közé, de néha csak az akvárium üvegét választják. Sokan egyenesen a tartó akváriumukban ívatják őket, s onnan gyűjtik be az ikrákat. Az ívást kiváltani vízminőség-változtatással próbálkozhatunk: nagyobb térfogatarányban cseréljünk hűvösebb, savanyúbb és kimondottan lágy vízre (esővíz jó lehet, némi savanyítással). Az ikrák keltetéséhez is ez nagyon fontos kritérium, kemény vízben ugyanis nem, vagy csak nagyon kis mennyiségben tudnak kikelni. 0-3 nk, kb. 6 pH ajánlott (Sepsi Péter ajánlását követve). Indításukra használjunk frissen kelt artémia naupliákat, gond nélkül elfogyasztják (vigyázzunk, a peteburok számukra végzetes bélelzáródást okozhat), s cseréljük rendszeresen a vizet. Óvatosan felkeményíteni a vizet (max. középkemény csapvízig) csak több hét után, 1-2 hónapos korban kezdjük, fokozatosan szoktatva halainkat – persze a legjobb, ha tudjuk őket egész életükben lágy vízben tartani.
Elterjedési területe - térkép (map)
Kolumbiában, a Rio Meta felső folyásvidékén endemikus faj. A Rio Meta alsó szakaszáról hiányzik, a felső területeken azonban a fő folyóban is előfordul. Emellett a felső szakasz mellékfolyóiban is megtaláljuk, így többek között a Metica, Humea, Ocoa, Guatiquía és Manacacias folyókban is.

Egyéb elnevezések
syn: -.
Eng: Bandit catfish, Bandit corydoras, Masked corydoras, Meta River catfish.
Egyéb köznevei: Mustaselkämonninen, Meta-Panzerwels, Schwarzrücken-Panzerwels, Svartryggspansarma, Meta-pansermalle.
Képek
Corydoras metae - Álarcos páncélosharcsa Corydoras metae - Álarcos páncélosharcsa Corydoras metae - Álarcos páncélosharcsa Corydoras metae - Álarcos páncélosharcsa
Biotóp jellemzők - kereső
Videó
Adatok
Felhasznált irodalom, források:
Akvárium Magazin XI. évf., 69. szám: Sepsi Péter: Kedvenc Corydorasaim
Ian A. M. Fuller, Hans-Georg Evers: Identifying Corydoradinae Catfish
https://www.l-welse.com/reviewpost/showproduct.php/product/451
https://www.planetcatfish.com/common/species.php?task=&species_id=24
https://www.scotcat.com/callichthyidae/c_metae.htm
https://www.seriouslyfish.com/species/corydoras-metae/
Fotók:
A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.
Katalógusba került:
2008-06-03
Frissítve:
2020-04-28 12:04
Katalógus ID:
No. 4123
Oldal linkje: