A kategóriában 36 bejegyzés található

Kategória leírása

A csíkfélék a COBITOIDEA öregcsalád fajai. Észak-Afrikától Eurázsián át, egészen a Távol-Keletig terjedtek el. Többségük szája körül bajuszszálakat visel, és egyes fajok szeme alatt felállítható tüske van. Hasoldaluk lapos, mivel fenéklakók. Éjszakai életmódot folytató halak lévén, félénkek és rejtőzködők; élő férgek kínálásával vagy a megvilágítás csökkentésével előcsalogathatók.

A CSALÁD JELLEMZŐI:

Csíkfélék család
Csíkfélék család
A csíkok öregcsaládjába (Cobitoidea) tartozó akváriumi halak Eurázsiából származnak. Egyenes hasoldaluk is mutatja, hogy főként a folyóvizek fenekén élnek. Némelyek szeme mögött kimerevíthető tüske található, ami a ragadozok elrettentésére szolgál, de gyakran beleakadnak vele a halászhálókba is. A csíkfélék szája alsó állású, a táplálék keresését bajuszszálak segítik.A mászóhalakhoz hasonlóan, a csíkok is képesek a légkörből lélegezni, de a lenyelt levegő oxigénjét a bélcsatornájuk falán keresztül veszik fel. Sok faj éjszakai, ezek nappal a növényzet között rejtőzködnek és csak sötétben, vagy etetéskor bújnak elő. Természetes táplálékukat férgek és rovarok alkotják, de fogságban a legtöbb csíkféle elfogadja a mesterséges élelmet is, főként gyorsan süllyedő tabletta formájában.Szaporodásuk alig ismert, de fogságban hormoninjekciók hatására ikrázásra késztethetők.Igen specializálódott édesvízi halcsalád; a Pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe tartoznak. Elterjedési területük igen tág: Európa, Ázsia, Abesszínia és Indonézia nyugati része. Túlnyomó többségben fenéklakó halak, amelyek nagyobb részt gyors sodrású vizekben tartózkodnak.

Leírás

A kicsiny vagy közepes nagyságú halak többé-kevésbé nyújtott, néha féregszerű alakúak. Oldalt gyakran csak kevéssé lapítottak, a fej felső része kissé ellaposodó. Bőrük nyálkás, a bőrbe ágyazott cycloid-pikkelyek kicsinyek vagy elsatnyultak. A száj többnyire végállású és kitűrhető. A szájnyílást vastag ajkak és három vagy több bajuszszálpár övezik. Az oldalvonal szaggatott, néha teljesen hiányzik.A kétrészű úszóhólyag elülső részét csontos tok zárja körül, a hátulsó rész viszont néha csak nyomokban található, vagy teljesen elsatnyult. Ismeretes, hogy csíkfélék sok faja érzékeny a légnyomásváltozásokra. Ez úszóhólyagjaik speciális szerkezetével függ össze. A bél járulékos (akcesszorikus) légzőszervként működik. Sok faj ezáltal válik képessé arra, hogy oxigénben szegény vizekben is megmaradjon, vagy hogy tartós szárazság esetében az iszapba ássa magát. A szemeket gyakran védőhártya fedi. A szemek alatt egy egyszeres vagy kettős hegyű tövis található, amelyet sok faj felmereszthet, s ellenségeiket vagy az elővigyázatlan gyűjtőket megsebesíthetik. A tüskében általában méreg található, mely az izmokra hat, görcsbe is ránthatja azokat, így menekülést nyújtva az állatok számára.

Tartásuk

Sok csíkféle pompásan illik az akváriumba. Noha egyes fajok rejtőző életmódot folytatnak, néha napokra beássák magukat a talajba, s így nem láthatók, általában nagyon érdekes halak, amelyek tartása főleg a társas akváriumban nagy mértékben hozzájárul a talajzóna élénkítéséhez. Ha már megszokták környezetüket, nappal is elég gyakran láthatók.A csíkfélék etetése nem okoz semmi nehézséget. A fenék közelében levő minden élőeleséget, valamint szárazeleséget is elfogyasztanak. Etetéskor ügyelni kell arra, hogy az eleség egy része valóban elérje a talajt, amennyiben az akváriumban más szabadon úszkáló halak is tartózkodnak. Táplálékukat elsősorban a talajszintről szedik, s bajuszszálaikkal kutatják fel. Szaglóérzékük kitűnő. Gyakori az is, hogy a talajt a szó szoros értelmében végigrágják, amennyiben a nagyobb darabokat a szájukban földarabolják, s a maradványokat a kopoltyúréseken át kiszórják. Szobaakváriumban eddig még csak ritkán és csupán néhány faj tenyésztése sikerült, amikor is a siker többnyire a véletlennek volt köszönhető.A kövicsíkfélék közé tartoznak a manapság oly kedvelt palacsintaalgázók is!

Rendszertan

Rendszerezésük sokáig fejtörést okozott a szakértőknek. E halak a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjében egy öregcsaládot képeznek (Cobitoidea). Egyes csoportok besorolása mind a mai napig vitatott, jelenelg az egyik legelfogadottabb nézet (melyet mi is követünk) szerint az alábbi csoportok tartoznak ezen öregcsaládba: - kövicsíkfélék (Balitoridae) - délkelet-ázsiai csíkfélék (Botiidae) - csíkfélék (Cobitidae) (Egyes rendszertani munkák a Catostomidae és a Gyrinocheilidae családokat is ide sorolták, de olybár tűnik, hogy ők egy külön öregcsaládot alkotnak a pontyalakúakon belül. Fajaikat katalógusunkban a "pontyfélék" között tekinthetik meg!)A család néhány neme: Cobitis; Neomacheilus; Misgurnus; Botia; Acanthopsis, Lepidocephalus, Pangio, Homaloptera, Aborichthys, Schistura, Yasuhikotakia, Syncrossus, Chromobotia, Ambastaia, Sinibotia, Acanthocobitis, Sewellia, Beuafortia, Gastromyzon.Az újabban családrangot kapott Vaillantellidae, Barbuccidae, Gastromyzontidae, Serpenticobitidae, Ellopostomatidae és Nemacheilidae családokat is ebben a kategóriában ismertetjük a Cobitidae, Botiidae és Balitoridae mellett.