Misgurnus anguillicaudatus – Mandzsu csík

Jól fejlett a béllégzésük, ami lehetővé teszi, hogy szárazság idején hosszabb időn át az iszapba rejtőzködjenek. A természetben előnyben részesítik az iszapos, sáros fenekű élőhelyeket, ahol a fenéken összegyűlt levelek közé fúrják magukat, hogy csak a fejük látszódjon ki. A légzéshez szükséges levegőt cuppanásszerű zajjal a felszínen veszik, az elhasznált levegőt a végbélnyíláson át bocsátják ki. Akkor aktív, ha a légnyomás csökken.

A mandzsu csík akváriumban tökéletesen igénytelen. Szerény, a legrosszabb vízben is kibírja, különösen béllégzése teszi erre alkalmassá. Szárazság idején beássa magát az iszapba, s itt hosszú „nyári álmot” aluszik. Vízbe téve rögtön mozgékony. A levegő elektromosságára és a légnyomás változásaira érzékeny. Ilyenkor nagyon nyugtalan, ez indokolja, hogy „időjósnak” nevezték el.

A mandzsu csíkot már többször tenyésztették akváriumban. Érdekes nászjáték után, amikor az állatok többször átölelve egymást kergetőznek ide-oda, az ikrát válogatás nélkül a nyílt vízben, a fenék közelében, növényekre vagy magára a fenékre szórják. Először a hím aktivitása nő meg, mert sokszor vesz a felszínen levegőt, s kiterjesztett úszókkal közeledik a nőstényhez. Szájával megérinti az oldalát, mellúszóival legyezgeti, s akkor is követi, amikor a nőstény az üldözés elől szeretne elmenekülni. Végezetül egymás mellett úsznak, miközben a hím kiterjesztett mellúszójával tartja fenn az érintkezést a nősténnyel. Befejezésül a hím átöleli a nőstényt. A mandzsu csíkot akváriumban csak párosával szabad tenyésztésre fogni, mert többi hím egymást kölcsönösen akadályozza, s túl sok petét falnak fel.