Paracanthocobitis rubidipinnis – Bíborfarkú kövicsík

Haladó akvaristák megfelelő, különleges talajlakója lehet. Igazándiból nem kényes, viszont megfelelő oxigénellátás és erős, a vizet jól áramoltató szűrő nélkül aligha érzi jól magát. A túl meleg vizet sem kedveli, hiszen egy gyorsan folyó patakokból származó csíkféléről beszélünk. Célszerű, ha vizének 25-35, esetleg 40%-át is rendszeresen (másfél-két hetente) cseréljük, így a kristálytiszta és bomlástermékektől mentes vízben egészséges és hosszú életű halakra számíthatunk.

Kisebb csoportban, 3-5 egyed, tartandóak. Társíthatjuk bátran őket más talajlakókkal, csíkhalakkal is, de például pontyfélékkel (díszmárnák, dániók, rasborák), esetleg gurámikkal szép társítást alakíthatunk ki.

Enyhén területvédők, kis helyen és búvóhelyek hiányában kell csak agresszióra számítanunk, de nem gyilkos hajlamú faj. Biztosítsunk nekik elég búvóhelyeket, kövekből nagyon szép barlangokat is összehozhatunk, amik igazán díszei is lehetnek medencénknek. Gyökerekkel, ágakkal is dekorálhatunk, mivel ezek szintén jó búvóhelyek. A növények megrágása sem jellemző a fajra, így akár egy sűrűbben beültetett medencébe is betelepíthetőek.

Úszónövényekkel az árnyékolást is megoldhatjuk, hiszen általában szürkületben mozgó halakról beszélünk. Etetés szempontjából sem kényesek, hiszen a jó minőségű, talajlakóknak szánt eledeleket szívesen fogadják, de érdemes kiegészítenünk ezt vörös szúnyoglárvával, tubifexszel, és más egyéb tápokkal, amit ezek a halak (más csíkokhoz hasonlóan) nagyon kedvelnek. Forrázott zöldségeket is kaphatnak. Hamar megérzik a táplálék vízbe érkezését, és ha kedvükre való az eledel, mohón rá is vetik magukat.

Tenyésztésük sajnos akváriumi körülmények között mindmáig megoldatlan.