Yasuhikotakia eos – Hamvas díszcsík

Összeférhetetlen halak, a díszcsíkok közt a legagresszívebb fajok közé tartozik. Területvédő, a halak kijelölik saját revírjüket és kemény csatározások árán is megvédik más halaktól. Annak érdekében, hogy elég búvóhely jusson minden halnak, medencéjüket gazdagon dekoráljuk ágakkal, sziklákkal. Csoportos halak, saját fajukon belül – ha elég sokan vannak – nem bántják egymást, viszont nagyon szigorú hierarchikus rend uralkodik. Ahhoz, hogy a csatározásokat elkerüljük, érdemes legalább 6 példányt gondozni, de ha van lehetőségünk, válasszunk inkább 10-12, vagy akár mégtöbb egyedet. Ha mindössze 2-3 példányt tartunk, a domináns hal folyamatosan üldözni, piszkálni fogja a hierarchiában alatta álló példányokat, mígnem azok nem táplálkoznak és elpusztulnak.

Magatartása miatt nehezen társítható, ugyanis nagyon sok más halnak is „nekimegy”, védi előlük területét. A lassan mozgó vagy fátyolos úszókkal rendelkező halakat megcsipkedi, ezek gondozása kerülendő. Mellette leginkább a gyors, aktív, felszín közelében vagy nyílt vízen úszó halak tarthatóak, így például gondozhatunk mellette malabári dániót, kék dániót, ollófarkú razbórát, vagy ha rendelkezésünkre áll több száz – több ezer literes medence (ami általában nem az otthoni, szobai akváriumok jellemzője), elméletileg a tiofil díszmárna, rakétamárna, ázsiai cápaharcsa is alkalmas lehet mellé. Más talajlakókkal, amiben valamennyien kellő számú búvóhelyet találnak, és nem zavarják egymás területét, akkor sziámi algázókkal, díszesszárnyú márnákkal, moszatevő márnákkal, Labeo-félékkel, garrákkal és más csíkokkal tarthatjuk együtt. A közepes – nagyobb testméretű harcsákkal is gondozható egy medencében, ide tartoznak például a macskaharcsák (Mystus sp.), illetve a sziámi darázsharcsa is (Pseudomystus siamensis).

Gyors folyású vizek lakója, a nagyobb folyók vízgyűjtö területeinek kavicsos patakjaiban él. Kedveli, ha akváriumában nagy a vízáramlás, gyorsan mozog a víz, és az oxigénkoncentráció is magas. Ezen tulajdonságokban a hegyvidékek halaira emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy trópusi vízhőmérsékletet kíván, 25 – 27 C között teljesen megfelel számára. A víz, mivel nagyon gyorsan áramlik és tovafolyik nem színeződik meg túlságosan a vízbe hulló levelek csersav- és huminsavtartalmától, viszont a savasság irányába tolódik el a kémhatás, 6 körüli pH optimális lenne számára. Lágyvízi hal, s bár tolerálja a Magyarországon általában kemény csapvizet is, lehetőség szerint igyekezzünk 5 – 10 Nk között tartani ezt az értéket. Akváriumába nagyon sok követ és ágat helyezzünk, mint az a viselkedésénél már bővebben kifejtésre került. A növényeket általában nem bántja, esetleg a friss hajtásokat csipkedi meg. Nem igényel dús növényzetet, mivel a sziklás területekhez szokott, de ettől függetlenül pár tő vízinövénnyel bátran dekorálhatjuk medencéjét. Fontos, hogy az aljzat apró szemű sóder legyen, mivel előszeretettel turkálnak táplálék után kutatva.

Etetésük problémamentes, a legtöbb talajlakók számára készített eleséget elfogadják, a lehulló pehely- vagy granulátumtápokat is megeszik. Ettől függetlenül érdemes menüjét férgekkel, szúnyoglárvával, tubifexel kiegészíteni, hogy egészséges, magas vitalitású halaink legyenek. Néhanapján kínáljuk meg őket forrázott zöldségekkel is. A kistermetű halakat levadászhatják, így akár még apróhallal is etethetőek.

Tenyésztése hormoninjekciókkal lehetséges, spontán nem ívik, a nemek is nehézkesen állapíthatóak meg, a nőstények valamivel nagyobb, kerekebb testalkatúak. Korábban gyakoribb volt az akvarisztikában, de napjainkra kedveltsége alább hagyott, visszaszorult, ezért csak elvétve szerezhető be. Vadállománya ugyan még gyakori, de az IUCN felmérései szerint a populációk mérete csökkenőben van. Az ivadékokon egyébként függőleges csíkozottság figyelhető meg, ami ivarérettségük eléréséig teljesen eltűnik róluk.