TUDOMÁNYOS NÉV
- Yasuhikotakia eos
CSALÁD
- Cobitidae
MÉRET
- 10 cm
°C
- 24 - 28 °C
°pH
- 6 - 7,5 pH
°Nk
- 2 - 10 Nk
HELYIGÉNY
- 180 liter
VISELKEDÉS
- agresszív
TÁPLÁLÉK
- mindenevő
HOL TARTÓZKODIK?
- talajlakó
ÉLETTARTAM (év)
- 8-12 év
TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS- gyakori
Külalak és jellegzetességek leírása
Háta magas, teste tömzsi, ahogy az a Yasuhikotakia – csíkféléknél általánosan jellemző. Áramvonalas alkata segíti könnyedén mozogni a kövek, ágak között, míg aránylag vékony teste abban van segítségére, hogy a sziklák közé egyszerűen bebújhasson. Száját bajuszszálak övezik, melyek az érzékelésben jelentenek előnyt, egyfajta plusz érzékszervként. Szeme alatt felmereszthető tüskét találunk, melyben gyenge méreg van.
Színezete változékony, általában hamvas kékes – zöldes alapszínű, ami az idősebb halakon szürkésbarnára vált. Faroktövében egy halványabban színezett fekete foltot találunk. Hasoldali úszói (mell, has, farok alatti) erősebben színezettek narancssárgával, míg a farki és hátúszója kevésbé sárgás, sokkal több sötétebb szürkét-barnát találunk benne.
Tudományos nevének eredete is a színezetére vezethető vissza. Eos az ókori görögöknél a hajnal istene volt, a névadót a hal színezete a hajnalra emlékeztette. Több rokonára is hasonlít (pl.: Yasuhikotakia lecontei, Y. modesta). Hátúszójában 10-11 úszósugarat találunk.
Tartása és tenyésztése
Összeférhetetlen halak, a díszcsíkok közt a legagresszívebb fajok közé tartozik. Területvédő, a halak kijelölik saját revírjüket és kemény csatározások árán is megvédik más halaktól. Annak érdekében, hogy elég búvóhely jusson minden halnak, medencéjüket gazdagon dekoráljuk ágakkal, sziklákkal. Csoportos halak, saját fajukon belül – ha elég sokan vannak – nem bántják egymást, viszont nagyon szigorú hierarchikus rend uralkodik. Ahhoz, hogy a csatározásokat elkerüljük, érdemes legalább 6 példányt gondozni, de ha van lehetőségünk, válasszunk inkább 10-12, vagy akár mégtöbb egyedet. Ha mindössze 2-3 példányt tartunk, a domináns hal folyamatosan üldözni, piszkálni fogja a hierarchiában alatta álló példányokat, mígnem azok nem táplálkoznak és elpusztulnak.
Magatartása miatt nehezen társítható, ugyanis nagyon sok más halnak is „nekimegy”, védi előlük területét. A lassan mozgó vagy fátyolos úszókkal rendelkező halakat megcsipkedi, ezek gondozása kerülendő. Mellette leginkább a gyors, aktív, felszín közelében vagy nyílt vízen úszó halak tarthatóak, így például gondozhatunk mellette malabári dániót, kék dániót, ollófarkú razbórát, vagy ha rendelkezésünkre áll több száz – több ezer literes medence (ami általában nem az otthoni, szobai akváriumok jellemzője), elméletileg a tiofil díszmárna, rakétamárna, ázsiai cápaharcsa is alkalmas lehet mellé. Más talajlakókkal, amiben valamennyien kellő számú búvóhelyet találnak, és nem zavarják egymás területét, akkor sziámi algázókkal, díszesszárnyú márnákkal, moszatevő márnákkal, Labeo-félékkel, garrákkal és más csíkokkal tarthatjuk együtt. A közepes – nagyobb testméretű harcsákkal is gondozható egy medencében, ide tartoznak például a macskaharcsák (Mystus sp.), illetve a sziámi darázsharcsa is (Pseudomystus siamensis).
Gyors folyású vizek lakója, a nagyobb folyók vízgyűjtö területeinek kavicsos patakjaiban él. Kedveli, ha akváriumában nagy a vízáramlás, gyorsan mozog a víz, és az oxigénkoncentráció is magas. Ezen tulajdonságokban a hegyvidékek halaira emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy trópusi vízhőmérsékletet kíván, 25 – 27 C között teljesen megfelel számára. A víz, mivel nagyon gyorsan áramlik és tovafolyik nem színeződik meg túlságosan a vízbe hulló levelek csersav- és huminsavtartalmától, viszont a savasság irányába tolódik el a kémhatás, 6 körüli pH optimális lenne számára. Lágyvízi hal, s bár tolerálja a Magyarországon általában kemény csapvizet is, lehetőség szerint igyekezzünk 5 – 10 Nk között tartani ezt az értéket. Akváriumába nagyon sok követ és ágat helyezzünk, mint az a viselkedésénél már bővebben kifejtésre került. A növényeket általában nem bántja, esetleg a friss hajtásokat csipkedi meg. Nem igényel dús növényzetet, mivel a sziklás területekhez szokott, de ettől függetlenül pár tő vízinövénnyel bátran dekorálhatjuk medencéjét. Fontos, hogy az aljzat apró szemű sóder legyen, mivel előszeretettel turkálnak táplálék után kutatva.
Etetésük problémamentes, a legtöbb talajlakók számára készített eleséget elfogadják, a lehulló pehely- vagy granulátumtápokat is megeszik. Ettől függetlenül érdemes menüjét férgekkel, szúnyoglárvával, tubifexel kiegészíteni, hogy egészséges, magas vitalitású halaink legyenek. Néhanapján kínáljuk meg őket forrázott zöldségekkel is. A kistermetű halakat levadászhatják, így akár még apróhallal is etethetőek.
Tenyésztése hormoninjekciókkal lehetséges, spontán nem ívik, a nemek is nehézkesen állapíthatóak meg, a nőstények valamivel nagyobb, kerekebb testalkatúak. Korábban gyakoribb volt az akvarisztikában, de napjainkra kedveltsége alább hagyott, visszaszorult, ezért csak elvétve szerezhető be. Vadállománya ugyan még gyakori, de az IUCN felmérései szerint a populációk mérete csökkenőben van. Az ivadékokon egyébként függőleges csíkozottság figyelhető meg, ami ivarérettségük eléréséig teljesen eltűnik róluk.
Elterjedési területe - térkép (map)
Laos, Kambodzsa, Thaiföld, Vietnam; elsősorban a Mekong folyásrendszerében található meg, valamint a Chao Praya, Nam Ngum és Dong Nai folyókban.
Egyéb elnevezések
syn: Botia eos.
Eng: Sun loach.
Egyéb köznevei: Solsmerling, Sekavka slunečná, Sonnenschmerle, Trey kanchrouk krawhorm, Pa mou man, Aurinkonuoliainen, Cá heo.
Képek
Biotóp jellemzők - kereső
Videó
Adatok
Felhasznált irodalom, források:
http://www.loaches.com/species-index/yasuhikotakia-eos
Fotók:
A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.
Katalógusba került:
2015-05-10
Frissítve:
2016-05-31 09:05
Katalógus ID:
No. 4527
Oldal linkje: