Badis badis – Kéksügér

Ez a kicsiny, sügérszerű hal igénytelen, s viszonylag békés, noha egymás közt és más halakkal is harcokat szoktak vívni, ezek azonban többnyire ártalmatlan kimenetelűek. Az idősebb hímek viszont — főleg ha magánosak — néha támadó kedvűek. Halunk a kisebb méretű tartályokat kedveli, szereti a sűrű növényzetet, de elsősorban kövekből és gyökerekből álló, megfelelő számú rejtekhelyet kíván meg. Kókuszdióhéjba is szívesen betelepszik. Téves az a nézet, hogy a B.-ok unalmasak. Igaz ugyan, hogy nem nagyon élénkek, de ha megszoknak, elég sokszor mutatkoznak, különösen akkor, ha egy tartályban több pár is tartózkodik. A faj hőigényes: tartásához kb. 20— 25 C°-ra van szükség. amelyet tenyésztéskor 28—30 C°-ra lehet növelni. Csak élőeleséget fogyaszt.

A kék sügér üregekben költ. Az ivás érdekes násztánc kíséretében egy üregben folyik le úgy, hogy a pár egymást szorosan átöleli. Az üreget előzőleg a hím választja ki, s betolakodókkal szemben meg is védelmezi. A mintegy 40—100 ikra a költőüreg falára vagy boltozatára, néha vízinövények széles levelének fonákjára tapad, s a hím őrzi. Az eleinte nagyon kicsiny és kényes ivadékok a hőmérséklettől függően 48—60 óra alatt bújnak ki. Először infuzóriumokkal táplálkoznak, amelyeket nagyobb és növényekkel jól betelepített akváriumban kellő mennyiségben találnak; később porfinomságú élőtáplálékot kapnak. Noha növekedésük eleinte lassú, rögtön gyorssá válik, mihelyt darabosabb táplálékkal is meg tudnak birkózni. A nőstény rögtön ívás után, a hím az ivadékok elúszása után eltávolítható. Ha a tenyésztőmedence kellő nagyságú és sok rejtekhely van benne, az ivadékok szüleik jelenlétében is felnevelhetők. A B. badis akkor érzi jól magát, ha sötét rejtekhelyek állnak rendelkezésére, de az már teljesen mindegy, hogy ezek kövek üregei, fölborított virágcserepek, vagy sűrűn álló vízinövények-e. A rejtekhelynek azonban olyannak kell lennie, hogy a hím egész testével és úszóival túrva — de a szájával nem — képes legyen arra, hogy kis gödröket ásson benne. A hím jó közérzetére és növekvő izgalmi állapotára a test feketére színeződése utal, ez azonban a rejtekhelyen uralkodó sötétség fokától is függ. A hím az üregben vagy a növények tövénél kis gödröt ás, a rejtekhely falait pedig úgy tisztogatja meg, hogy egész testében remegve hirtelen elúszik a fal mellett, mindig más-más testtartással. Száját a tisztogatáshoz nem használja. A költőhely előkészítését a nőstény közeledése — amelyet a hím a közelben eleinte nem tűr meg — félbeszakítja. Érdekes, hogy a hím a nőstény közeledését gyakran olyankor is érzékeli, amikor még nem is látja. A nőstény a költőhelyhez rendkívül lassan és elővigyázatosan közeledik; a hím éppen olyan lassan az üreg bejáratáig eléje úszik, ott azonban hirtelen, szinte villámlásszerűen előretör, ami a nőstényt menekülésre készteti. A hím először üldözi, majd visszatér a költőhelyre. A játék különböző fázisait a két ivar gyakran igen gyors színváltása kíséri. Amikor a nőstény ivaréretté válik, megpróbál az üregbe behatolni. A nőstény színe eleinte meglehetősen sötét, s a rejtekhelyben világosabbá válik, a hím viszont szinte teljesen elfeketedik. Kifeszítik úszóikat, miközben a hím hátúszóján ragyogó szegély válik láthatóvá, s lassan egymás körül keringenek. Mindez a fenék közelében megy végbe, s a nőstény a talajhoz ér. A hím néha a szájánál fogva meg is ragadja. Ezt követi a körülölelés, amely ugyanúgy folyik le, mint a Betta nembeli és más hasonló halaké. A pár eközben többször változtatja helyzetét; ivarszervük nyílásai a körülölelés során egymást takarják. Az ikrák lerakása csak akkor következik be, amikor az ölelkezés már szűnőben van.

Az ikrák általában a fenékre hullanak, egyeseket a víz mozgása elsodor, s ezek az üreg falain és a boltozaton tapadnak meg. Az állatok párzás közben is többször változtatják a színűket.

A halak azonban az üregen kívül is hajlandók voltak ívni, ha kellően sötét ívási hely állt rendelkezésükre. A tapasztalatok szerint a B. badis aligha nevezhető kizárólagos üregben költőnek, hanem a költés helyéül mindig a legsötétebb helyet választja ki, függetlenül attól, hogy ez üregben vagy a növények sűrűjében van-e.