Brachygobius doriae – Doria – darázsgéb

LATIN NÉV

Brachygobius doriae

CSALÁD

Gobiidae

MÉRET

3-4 cm

°C

24-28 °C

°pH

(6)-7-8 pH

°Nk

5-20 Nk

HELYIGÉNY

50 liter

VISELKEDÉS

békés

TÁPLÁLÉK

mikroragadozó

HOL TARTÓZKODIK?

alsó szint

ÉLETTARTAM (év)

3-4 év

TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS

nem fenyegetett

Külalak és jellegzetességek leírása

Kis termetű gébfaj, viszonylag tömzsi testtel és széles, testéhez képest aránylag nagynak számító fejjel. Mint sok más rokonának a gébek csoportján belül, neki is jellemzője az előretolódott, összenőtt hasúszó. Hátúszója kettéosztott. Nevét jellegzetes fekete-sárga mintájáról kapta. Alapszíne élénk citromsárga. A fej egyöntetűen fekete, az első sárga terület a kopoltyúfedő tájékán található. Ezt követi az első fekete sáv, ami még a kopoltyúfedőre is ráterjed, s az első hátúszó mögött ér véget. A test második fekete sávja a második hátúszó középső régiójától indul, a harmadik pedig egyenesen a farktőben van. Az úszók jelentős része fekete, némi áttetsző szegéllyel. A farkúszó töve fekete, amit egy halvány citromsárga karima övez, majd az úszó további nagy része áttetsző.

A darázsgébek azonosítása nem egyszerű feladat! A kereskedelem általában nem különbözteti meg a leginkább hasonló fajokat, de mindezt tetézi, hogy némelyik darázsgébről nagyon kevés információ áll rendelkezésünkre, illetve feltételezhetjük még leíratlan fajok jelenlétét is. Az akvaristák által is viszonylag egyszerűen megfigyelhető bélyegek közül az úszókat érdemes leginkább. A Doria-darázsgéb esetében a második hátúszó összes sugara fekete, illetve az elülső hátúszó is szinte teljes egészében fekete színű. Fontos bélyeg továbbá, hogy a mellúszó kb. kétharmada is fekete színű. A test fekete sávjai között jellemzően nincsenek foltok, a sárga közök tiszták. Az ivarérett hímek – főleg egyes származási helyek halai – néha egészen narancsvörös színt is mutathatnak.

Legkönnyebben a közönséges darázsgébbel (Brachygobius sabanus) lehet összetéveszteni, a két faj megtévesztésig hasonlít egymásra, a kereskedelemben szinte sosem különböztetik meg őket. Testük mintázata nagyon hasonló, a B. sabanus esetében elvétve előfordulhatnak apróbb fekete foltok a sárga területeken, de ez egyedfüggő. Biztos megkülönböztetési pontot itt is az úszók nyújtanak: a Brachygobius sabanus esetében az első hátúszó utolsó 1-2 sugara nem fekete, illetve a mellúszónak kevesebb, mint a fele fekete színű, összességében egy fokkal kevésbé domináns az úszókon a fekete szín.

Harmadik, a kereskedelemben elvétve fellelhető, hasonló faj a borneói darázsgéb (Brachygobius xanthomelas). Alapszíne sokkal halványabb sárgás, több helyen inkább ezüstös. A fekete sávok is sokkal kevésbé dominánsak, jóval vékonyabbak. Ennek következménye, hogy a sávok közötti területeken fekete foltok, sávtöredékek is megjelennek. A fej egyöntetű fekete színe helyett is inkább egy csík húzódik – persze ennek kiterjedése egyedfüggő. Az úszókon alig van fekete szín, de ami biztos megkülönböztető faji bélyeg, hogy a hátúszó első néhány sugarának az alsó fele áttetsző, míg az úszók vége, és a mögöttük lévő néhány sugár akár teljesen fekete lehet: ez úgy tetszik, mintha egy átlátszó „ablak” lenne az úszó elülső-alsó tájékán.

Tartása és tenyésztése

A darázsgébek csoportjáról sajnálatos módon általános körben elterjedt az a nézet az akvarisztikában, miszerint brakkvízi halak. Ez sok esetben féligazság, vagy akár egyáltalán nem állja meg a helyét. Alig egy-két olyan darázsgéb-fajt ismerünk, melyeket félsós vízben illik gondozni, a fajok többsége ezzel szemben jól tartható édesvízben, sőt, számos képviselőjük kizárólag édesvízi. Akváriumokban a két leggyakoribb fajuk a Doria-darázsgéb (Brachygobius doriae) és a közönséges darázsgéb (Brachygobius sabanus) melyek megkülönböztetéséről a külső jegyek leírásánál olvashatunk bőségesen. Neveiket gyakran összekeverik, a kereskedelemben általában nem kerülnek meghatározásra a pontos fajok. Sőt, érdemes tudnunk, hogy a nagyon gyakran használt Brachygobius xanthozonus név valójában egy olyan fajhoz tartozik, mely akváriumokba szinte sosem kerül, és alig ismerjük.

A Doria-darázsgéb tökéletes példa az eurihalin életmódra, azaz arra a jelenségre, amikor egy faj tág határok között képes elviselni a sókoncentráció változását. A természetben megtaláljuk a fajt folyók torkolatvidékén, félsós vízben, de esőerdei, feketevizes patakokban is, ahol a víz lágy és savas. Nagyon alkalmazkodóképes állatokról van szó, de már csak az élőhelyi különbségek miatt is érdemes figyelembe vennünk, honnan származnak példányaink. Például félsós közegből gyűjtött halakat ne tartsunk savas és lágy vízben, az akváriumban születetteket pedig igyekezzünk ahhoz hasonló közegben tartani, ahonnét származnak. Egy átlagos középérték viszont jó kiindulópont, ami a kereskedelemben hozzáférhető vagy épp tenyésztőtől vásárolt halak számára ideális, a leírás folytatásában ezt mutatjuk be.

A Doria-darázsgébek számára egy 50 literes akvárium bőségesen elegendő, de akár még valamivel kisebb medencébe is kerülhetnek. Érdemes kisebb csoportban beszereznünk őket, 6-8 példányt bátran tartsunk, helyigényük nem nagy. Nem kedvelik a jelentős áramlást, ehhez megfelelő szűrőt válasszunk. Kisebb akváriumokban a szivacsszűrés is megteszi, nagyobbacska medencékben pedig egy gyenge áramoltató fokozatra állított belső szűrőt ajánlok. A víz középkemény-kemény értéken megfelel, 10-20 nk között javasolt általános tartáshoz. Ehhez egy semleges körül, 7-7,5-ös pH érték társuljon, hőmérséklet tekintetében 25-26 °C alkalmas. Kéthetenként tartsunk részleges vízcserét: ne felejtsük el, hogy minél kisebb az akvárium, annál törékenyebb a biológiai egyensúlya. Vizéhez sót adnunk nem muszáj, de megtehetjük (pl. 10 literenként egy evőkanál sót).

Társításuk hasonló méretű és békés halakkal lehetséges, a napjainkban egyre nagyobb divattá váló nano halak között érdemes körülnéznünk. Nagyobb termetű, vehemensebben táplálkozó fajok elnyomják a darázsgébeket, nem jutnak táplálékhoz, és egész nap bujkálni kényszerülnek. Érdemes kisebb testű razbórákkal, törpekalászhalakkal, párduccsíkokkal együtt tartanunk. Akváriumát dúsan növényesítsük, és sok tereptárgyat használjunk. Az aljzat legyen apróbb szemű homok, amin köveket, sziklákat helyezünk el, akár kisebb kőrakást is építhetünk. Ágak, cserepek, PVC-csövek is kerülhetnek a medencébe, a darázsgébek igazán otthonosan érzik magukat, ha sok búvóhely áll rendelkezésükre.

Száraz eledelekre a legritkább esetben szoknak rá, már az is jó eredménynek számít, ha a fagyasztott táplálékot elfogadják. A legjobban élő eledeleken tarthatóak, abból viszont széles a paletta, jóformán bármit elfogadnak, ami méretüknek megfelel. Kaphatnak vízibolhát, ciklopszot, artémiát, grindálférget, vágott tubifexet, kisebb szúnyoglárvát. A jó minőségű táplálás alapja annak, hogy tenyészérett halakat neveljünk.

A sikeres szaporodásnak több feltétele is van. Egyrészt érdemes 8-10 egyedet beszereznünk, a mesterségesen összeválogatott párok nem mutatnak túl nagy hajlandóságot általában az ívásra – sokkal jobb eredményeket érhetünk el, ha hagyjuk, hogy halaink maguk válasszanak párt. A csapatból kiváló párokat már nagyobb sikerrel tudjuk szaporítani. Az ivarok viszonylag jól megkülönböztethetőek ennél a fajnál, leginkább szaporodási időszakban, a hímek testén a sárga szín szinte vörösesre, de legalább erős narancsosra színeződik. Emellett a nőstények kerekebbek is. Barlangokba, csövekbe ikráznak: erre a célra megfelel bármilyen kisebb kerámiacserép, PVC vagy kerámiacső vagy hasonló alkalmatosság. A hím megtisztítja a felületet, és odacsalogatja a nőstényt, majd a barlang mélyén megtörténik az ívás. Egy alomból egy-két száz ikrára számíthatunk. A hím őrzi az ikrákat és nagyon alaposan gondoskodik róluk: folyamatosan legyezgeti őket, mozgatja körülöttük a vizet, így az oxigén utánpótlását is ellátja. Amíg a hím az ikrákat őrzi, érdemes az akváriumból a többi halat eltávolítanunk, vagy a hímet az ikrákkal együtt áthelyeznünk egy másik akváriumba, amit ugyanolyan vízzel töltünk fel, mint ahol az ívás történt. (Az ikrákat lehetőleg víz alatt helyezzük át, például egy kisebb műanyag edény segítségével.) Egy hét és 10 nap között változik a kelési idő, a kikelő kishalak eleinte szabadon úszó formát öltenek, s csak később válnak jellemzően talajlakóvá. Vízközt úszva vadásznak apró élő eleségre, apró planktonikus élőlényeket, eleinte némi papucsállatkát is kapjanak, majd az artémia naupliák kiváló nevelő eleségnek számítanak. Ezt kiegészíthetjük walter- és banánféreggel, rotatóriával is.

Elterjedési területe - térkép (map)

Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!
Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!

Legfőbb élőhelyét Borneó szigete jelenti, annak is nyugati felén található meg legnagyobb egyedszámban, például a Kapuas folyórendszerében. Mind Sarawak, mind Brunei területén előfordul. Feltételezik még jelenlétét Kambodzsában, Vietnamban, Thaiföldön és Szingapúrban, bár ezzel nem mindenki ért egyet, még behatóbb vizsgálatokra van szükség.

Preferált élőhelyei változatosak, alkalmazkodóképessége elképesztő. Megtaláljuk a félsós folyótorkolatoktól és mangrovemocsaraktól kezdve a savas és lágy feketevizű patakokig, tőzeglápokig.

Egyéb elnevezések

syn: Gobius doriae, Hypogymnogobius doriae.

Eng: Bumblebee Goby, Banded Goby, Bumblebee Fish.

Egyéb köznevei: Cá bong mát tre.

Képek

Biotóp jellemzők - kereső

Az ezen az adatlapon szereplő élőlény tartási körülményeinek megfelelő biotóp (állatok, növények, víz- és egyéb jellemzők) kereséséhez jelöld ki az általad fontosnak tartott tulajdonságokat jelképező ikon alatti választódobozt és nyomd meg a "Biotóp kereső" gombot!
Ha az összes jellemző közül szeretnél választani, akkor a "Részletes" feliratú gombot nyomd meg!

Elterjedési terület:
Ázsia
Dél-Ázsia
Indokína
Thaiföld
Vietnám
Indonézia
Nagy-Szunda-szk
Borneó
Biológiai jellemzők:
Testmérete: kicsi (0-5 cm)
Viselkedése: békés
Aktivitása: lassú mozgású
Aktivitása: bújós
Táplálkozása: ragadozó
Ált. tartózkódási vízréteg: alsó szint
Élethossza: átlagos (kb. 3-6 év)
Víz
paraméterek:
Hőmérséklet igénye: közepes(20-25 °C)
Hőmérséklet igénye: hőigényes (25-30 °C)
Víz színezete: átlátszó
Víz színezete: barna
Víz színezete: fekete
Víz színezete: sárga
Víz kémhatása: félsavas (6-6,5 pH)
Víz kémhatása: féllúgos (7,5-8 pH)
Víz Német keménységi foka: lágy (5-10 Nk°)
Víz Német keménységi foka: közepesen kemény (10-15 Nk°)
Víz Német keménységi foka: kemény (15-20 Nk°)
Környezeti jellemzők:
Min. térfogat igény: kicsi (0-50 liter)
Min. térfogat igény: közepes (50-100 liter)
Kedvelt vízmozgás: lassan mozgó
Kedvelt vízmozgás: állóvíz
Növényzetigény: sűrűn beültetett

Miben keressünk?
Akváriumi halak
Akváriumi növények
Gerinctelenek

Ha a egy élőlénycsoport sincs bejelölve akkor az összesben keresünk.

Videó

Adatok

Felhasznált irodalom, források:

  • Frank Schäfer: Brackwasserfische – Alles über Arten, Pflege, Zucht
  • Pasaréti Gyula, Pethő Pál Zoltán, Illyés Csaba: Akvarisztika
  • https://www.seriouslyfish.com/species/brachygobius-doriae/
  • https://www.iucnredlist.org/species/180851/1670031

A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.

Katalógusba került:

2009-09-14

Frissítve:

2019-02-03 06:02

Katalógus ID:

No. 4273


Kategória választó

Pontyfélék (88) | Pontylazacok (90) | Sügérfélék (115) | Amerikai sügérek (57) | Afrikai sügérek (58) | Labirintkopoltyús halak (39) | Harcsafélék (104) | Csíkfélék (36) | Elevenszülő fogaspontyok (43) | Ikrázó fogaspontyok (37) | Kalászhalak (21) | Egyéb édesvízi halak (41) | Brakkvízi halak (12) | Hidegvízi halak (24) | Egyéb hidegvízi halak (9) | Hazai halak (15) |

Egyéb édesvízi halak kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük