Brachygobius mekongensis – Mekongi darázsgéb

A közkeletű hiedelemmel ellentétben a darázsgébek túlnyomó többsége nem brakkvízi hal, bár az alapvetően édesvízi fajok között találunk pár jó sótűréssel rendelkező fajt is. A mekongi darázsgéb kizárólag édesvízben előforduló faj, tartása során sincs szükség a víz sózására minimális mértékben sem. Az akvarisztikában csak elvétve találkozni a nevével, holott ennél egy fokkal gyakoribb faj, bár így is a ritkaságok közé tartozik. Az ok, amiért ritkán hallani nevét, az a törpe darázsgébhez való hasonlatossága – mely viszont tényleg igazi kuriózum. A Brachygobius nunus néven kereskedelembe kerülő állatok nagyon gyakran valójában félreazonosított mekongi darázsgébek.

Parányi termetű a hal, a legnagyobb ismert példányai sem érték el, még a 2 cm-t sem! Ennélfogva egy kicsi, nano méretű akváriummal is bőségesen beérik, a 35 liter már elegendő egy kisebb csoportjának gondozásához. Szerezzünk be belőlük legalább 5-6 példányt. Az akváriumban ne legyen nagy az áramlás, a halak a természetben is a csendes, alig mozgó szakaszokat keresik. A szűrést lehetőleg légpumpa által hajtott szivacsszűrővel oldjuk meg, így az oxigén-utánpótlás is biztosított, egy ekkora akváriumhoz pedig szűrőkapacitásra ezek a szűrők is tökéletesen megfelelnek. Rendszeres részleges vízcserékről mindenesetre ne feledkezzünk meg.

A víz kémiai tulajdonságaival szemben nem kényes: élőhelye is viszonylag nagy régiót fed le, számos különböző vízminőséghez alkalmazkodott. 22 és 28 °C közötti hőmérséklet megfelel nekik (magasabb hőmérsékleten viszont felgyorsulnak az életfolyamataik, rövidül a várható élettartamuk). A kémhatás legyen semleges körüli, vagy enyhén savas, 6 pH-n hosszú távon is jól tarthatóak. A vízkeménységet illetően a lágyabbtól a kemény vízig terjedhet az érték, csapvízben tartható.

Etetésükre csak a parányi élő vízi szervezetek alkalmasak. Száraz tápokat nem fogadnak el, gyakran a fagyasztott táplálékra sem szoknak rá. Alaptápláléknak a keltetett artémia megfelelő, amit egészítsünk ki daphniával, moinával, ciklopsszal, illetve apróbb, saját magunk által is tenyészthető férgecskékkel (pl.: mikró, banánféreg, walter). Mivel a mekongi darázsgébek nagyon apró termetűek, ezért a nagyobb élő táplálékot sem fogadják el.

Társításánál vegyük figyelembe, hogy csak olyan fajok jöhetnek szóba, melyek nem jelentenek táplálék-konkurenciát. Az aktív, vehemensebb viselkedésű fajok ugyanis elnyomják a darázsgébeket, akik így gyakorta táplálék nélkül maradnak. A legjobb egyfajos módon tartani, esetleg néhány törperazbóra társaságában. Nagyon érdekes társhalai lehetnek a pikókkal rokonságban álló Indostomus-fajok – már csak azért is, mert ők is kizárólag apró élő eleséget fogadnak el, így ugyanazzal a táplálékkal mindkét faj igényeit teljes mértékben biztosíthatjuk. A vadonban is megtalálhatóak egyazon élőhelyen, de pl. kisebb üvegsügérek is előfordulnak vele egy biotópban.

Az akváriumot lehetőleg finom homoktalajjal töltsük fel, és mindenképpen dúsan növényesítsük. A mekongi darázsgébek a természetben is a vízinövényekkel sűrűn benőtt helyeket keresik, azok rejtekében találnak búvóhelyet maguknak. Emellett sziklákkal, kövekkel, gyökerekkel és ágakkal dekorálhatunk, egy összetett víz alatti tájat létrehozva. Halaink nyugalmához hozzájárul, ha bőséges búvóhely áll rendelkezésükre. Faleveleket is szórhatunk a medence aljára, illetve érdemes úszónövényzetet is használnunk.

Szaporodásuk csak kevéssé ismert. A nemek megkülönböztetése is nehéz, a nőstények egy picit kerekebbek lesznek a hímekhez képest. Legbiztosabb megoldás egy nagyobb csapat beszerzése, melynél hagyjuk, hogy a halak álljanak párba.

Akváriumban eddig csak egy-két feljegyzett ívásra került sor. A szakirodalomban érdekes adatok is találhatóak szaporodásukról: volt olyan tenyésztő, akinél kizárólag a vízfelszín közelében elhelyezett üregekben voltak hajlandóak szaporodni, az akváriumban mélyebben fekvő helyekre már nem ívtak (itt trükközhetünk a vízszint csökkentésével, hogy a halaknak felszín közeli érzetet keltsünk). Méreténél fogva is viszonylag kevés ikrát rak, melyeket a hím őriz. Az ivadékok felnevelése csak nagyon apró élő eleséggel (papucsállatka, rotatória) lehetséges. Érdekesség, hogy ivarérettségüket rendkívül gyorsan elérik, akár alig egy-két hónap alatt!