Brachygobius xanthomelas – Borneói darázsgéb

A darázsgébek csoportjáról sajnálatos módon általános körben elterjedt az a nézet az akvarisztikában, miszerint brakkvízi halak. Ez sok esetben féligazság, vagy akár egyáltalán nem állja meg a helyét. Alig egy-két olyan darázsgéb-fajt ismerünk, melyeket félsós vízben illik gondozni, a fajok többsége ezzel szemben jól tartható édesvízben, sőt, számos képviselőjük kizárólag édesvízi. Akváriumokban a két leggyakoribb fajuk a Doria-darázsgéb (Brachygobius doriae) és a közönséges darázsgéb (Brachygobius sabanus), neveiket azonban gyakran összekeverik, a kereskedelemben általában nem kerülnek meghatározásra a pontos fajok.

Sőt, érdemes tudnunk, hogy a nagyon gyakran használt Brachygobius xanthozonus név valójában egy olyan fajhoz tartozik, mely akváriumokba szinte sosem kerül, és alig ismerjük. További félreértésekhez vezethet az, hogy a borneói darázsgéb tudományos neve – Brachygobius xanthomelas – rendkívül hasonlít a B. xanthozonus névre, így még nagyobb keveredést okozva a halak gyakorta tisztázatlan identitásában. Fontos azt is tudnunk, hogy a taxonómusoknak is van még feladatuk bőven ennél a csoportnál, több leíratlan fajt is ismerünk, és feltételezik, hogy a már leírtaknál sincs kellőképp tisztázva minden részlet.

A borneói darázsgéb akváriumokban elvétve fordul elő, sajnos csak ritkán lehet hozzájutni. Teljes mértékben édesvízi fajról van szó, nincs szüksége minimális mennyiségben sem sóra, sőt, nem is gondozható félsós vízben! Parányi termetű halak, gyakran alig érik el a 2 cm-es testhosszt. Helyigényük nem nagy, egy 40-45 literes akváriummal is bőven beérik. A medencét rendezzük be dúsan vízinövényekkel, a természetben is olyan helyeken fordul elő leginkább, ahol sűrű a vegetáció.

Ezen kívül sziklákból, kövekből, gyökerekből és ágakból egy gazdag víz alatti világot tudunk létrehozni, legyen minél több búvóhely az akváriumban. Ajánlott az apró szemű kavics, homok talaj gyanánt. Nincs szükség erős megvilágításra, akár úszónövények is használhatóak. A medence természetes hatását fokozhatjuk falevelek elhelyezésével. A szűrés lehetőleg ne okozzon túl nagy áramlást az akváriumban – egy ilyen kis medencénél bőségesen megteszi a levegővel hajtott szivacsszűrés is.

Az öreg vizet természetesen a borneói darázsgébek sem kedvelik, legyenek rendszeresek a részleges vízcserék. Leginkább kissé lágy, enyhén savas vízben tarthatók jól. Érdemes az akvárium feltöltésekor legalább a víztérfogat egyharmadát vagy felét desztillált vagy ioncserélt vízzel feltölteni, és a maradékot csapvízzel. 6-6,5-es pH alkalmas a tartására, hőmérsékletet nyugodtan állítsuk 26 °C közelébe, de a kicsivel magasabbat is kedvelik. Az akváriumba tehetünk akár néhány szem égertobozt is – ez segít a pH beállásában és kicsit sötétíti a vizet. Mindezekre azért van szükség, hiszen Egyenlítő menti, esőerdei halak, melyek Borneó erdei patakjaiban és mocsaraiban honosak.

Nem társas akváriumba való faj, leginkább egymagában vagy más nano halakkal érdemes együtt tartanunk. Igényei hasonlóak sok apró termetű, esőerdei fajhoz (pl.: apró termetű razbórák, dániók, pontylazacok), ezért közülük tudunk számára társhalakat válogatni. Arra azonban okvetlenül ügyeljünk, hogy ne kerüljön mellé túl aktív, vehemens faj, mert az elnyomhatja a táplálkozás során, így a darázsgébek nem jutnak elegendő mennyiségű élelemhez. Békés, ijedős halak, bár a hímek egymás között egy picit territoriálisak lehetnek. Érdemes legalább 6-8 példányt beszerezni belőlük!

Száraz eledelekre a legritkább esetben szoknak rá, már az is jó eredménynek számít, ha a fagyasztott táplálékot elfogadják. A legjobban élő eledeleken tarthatóak, közülük viszont jóformán bármit elfogadnak, ami méretüknek megfelel. Kaphatnak vízibolhát, ciklopszot, artémiát, grindálférget, vágott tubifexet, kisebb szúnyoglárvát. A jó minőségű táplálás az alapja annak, hogy sikeresen tenyészthető példányokat neveljünk.

Az ivarok megkülönböztetése nem egyszerű, a nőstények kerekebbek lesznek, a hímek színei kicsit felélénkülnek. Tenyésztéshez mindenképpen csapatban vásároljuk meg őket, és hagyjuk, hogy a halak maguk válasszanak párt, így nagyobb sikereket érhetünk el – az esetleg mesterségesen összeválogatott párok gyakran nem vehetők rá az ívásra (bár ha nem tenyészérettek a halak, szinte lehetetlen párokat kiválogatni a nemek megkülönböztetésének nehézsége miatt). Az ideális tartási körülmények között a szaporodás is végbemegy.

Barlangokba, de leginkább csövekbe ikrázik, abból is viszonylag szűk keresztmetszetűbe, éppen ezért érdemes ilyen tereptárgyakat tennünk a szaporító medencébe (pl.: szűk műanyag, PVC csövek). A rokon fajokhoz hasonlóan a hím őrzi az ikrákat, legyezgeti és gondozza őket. Csak elvétve hallani sikeres akváriumi tenyésztésről, ennek oka a faj ritkasága. A kishalak nevelése a rokon fajokhoz hasonlóan történhet: elúszás után apró élő eleséggel (plankton, rotatória, frissen kelt artémia, kiegészítve az első napokban papucsállatkával).